BK BH 1993/274
BK BH 1993/274
1993.05.01.
A rablás bűntettének a kísérlete és nem a befejezett alakzata valósul meg, az elkövetők az erőszakot a sértett pénzének megszerzése végett alkalmazzák, de csupán értékkel nem bíró tárgyat vesznek el [Btk. 16. § (1) bek.]
A városi bíróság az I. r. vádlottat és a fk. II. r. vádlottat társtettesként elkövetett rablás bűntette miatt ítélte el, és az I. r. vádlottal szemben 1 év 10 hónapi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztette -, a fk. II. r. vádlottal szemben pedig 1 év 6 hónapi - ugyancsak felfüggesztett - szabadságvesztést szabott ki.
A tényállás szerint a vádlottak a vádbeli napon az esti órákban az eszpresszóban tartózkodtak, kártyáztak. Ott volt a sértett is, akitől az egyik kártyázó kétszer is pénz kért kölcsön. A sértett mindkétszer adott, a pénzt a pénztárcájából vette elő. A vádlottak ezt észlelték, és gondolva, hogy a sértettnél nagyobb összegű pénz lehet, a záróra után kb. 22 óra körül elhatározták, hogy megvárják a sértettet, és tőle a pénzét elveszik. Záróra után a vádlottak előre mentek és egy sötétebb részen megvárták a sértettet. Amikor a sértett odaért, az I. r. vádlott hátulról meglökte őt úgy, hogy az elesett. A sértett fel akart állni, ekkor azonban újból ellökte az I. r. vádlott, majd pedig arcon rúgta, így a sértett ismét a földre került. Segítségért kezdett kiabálni, mire az I. r. vádlott a hátára térdelt, befogta a száját, miközben követelte a pénzét. A II. r. vádlott ezalatt átkutatta a sértett ruházatát, de a pénztárcáját nem találta meg, mivel a sértett rajta feküdt, csak egy fél doboz gyufát talált nála, amit a II. r. vádlott magához vett. A vádlottak a sértett pénztárcáját - amelyben 1500 forint készpénz volt - nem találták meg, a sértettet otthagyták a földön, és elszaladtak.
A sértett a bántalmazás következtében az arcának területén legalább 3 - tompa erőbehatástól származó - sérülést szenvedett, a sérülések gyógytartama nem haladta meg a 8 napot.
A megyei bíróság az ügyész által súlyosításért bejelentett fellebbezés alapján bírálta felül a városi bíróság ítéletét.
A vádlottak cselekményét társtettesként elkövetett rablás bűntette kísérletnek és társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntette kísérletének minősítette. Az I. r. vádlott börtönbüntetését 2 év 2 hónapra súlyosította és 1 évre a közügyektől eltiltás mellékbüntetést is alkalmazott, egyben a szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztését mellőzte.
A cselekmény jogi minősítését illetően a megyei bíróság megállapította, hogy a vádlottak által megvalósított rablás bűntette kísérleti szakban maradt. Az irányadónak tekinthető tényállásból megállapíthatóan a vádlottak az italboltban látták, hogy a sértettnél nagyobb összegű készpénz található. Ez a pénztárcájában volt, és ezt akarták megszerezni. Amikor a sértettet leütötték, a sértett arra az oldalára esett, amelyik zsebében a pénztárcáját tartotta. A vádlottak átkutatták ugyan a sértett ruházatát, de ezt nem vették észre, így a sértettől - annak ellenére, hogy a nála levő teljes készpénz megszerzésére irányult a szándékuk - csak értékkel nem bíró dolgot vettek el. Mivel tehát a szándékuk szerinti értéket nem sikerült megszerezniük, cselekményük a Btk. 16. §-a szerinti kísérleti szakban maradt. Kétségtelen tény, hogy a rablásnál nem az érték nagysága határozza meg azt, hogy megvalósult-e a bűncselekmény, avagy nem, hanem magának az értéknek az elvétele, az adott esetben azonban - noha a vádlottak szándéka a nagyobb összegű készpénz megszerzésére irányult - cselekményüket nem tudták befejezni, mivel a sértettnél levő pénzt nem találták meg. Ezért a cselekményük kísérleti szakban maradt.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottak testi sértési cselekményét nem minősítette külön bűntettként, hanem úgy ítélte meg, hogy a ténylegesen 8 napon belüli sérülés okozása a rablási erőszakba beleolvadva nem minősül önálló bűncselekményként. Az orvosi szakvélemény egyértelműen tartalmazza, hogy a sérülés olyan helyen érte a sértettet, hogy ugyanilyen erőbehatás mellett sokkal súlyosabb sérülés is keletkezhetett volna. A vádlottak magatartását elemezve megállapítható, hogy a fejre és a szemkörnyékre történő rúgások esetén - a legalább eshetőleges szándékuk - a súlyosabb eredmény megvalósulására is kiterjedt.
Ezért a megyei bíróság a rablással bűnhalmazatban a Btk. 170 §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdése szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettének a Btk. 16. §-a szerinti kísérletét is megállapította a vádlottak terhére.
A büntetés kiszabását illetően a megyei bíróság az I. r. vádlottal szemben az ügyészi fellebbezést alaposnak találta. Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor az I. r. vádlott javára mind a büntetlen előéletét, mind a fiatal felnőtt voltát enyhítő körülményként értékelte. A vádlott a cselekmény elkövetésének idején a 18. életévét alig haladta meg, ezért a fiatal felnőtt korát kell enyhítő körülményként értékelni. Súlyosító körülmény ugyanakkor a bűnhalmazat, továbbá a sértett kitartó bántalmazása és többrendbeli sérülés okozása.
Mindezek alapján a megyei bíróság nem látott lehetőséget arra, hogy az enyhítő rendelkezés alkalmazásával a törvényi büntetési tételnél enyhébb büntetést szabjon ki e vádlottal szemben. A bűncselekmény büntetési tétele 2 évtől 8 évig terjed, így a megyei bíróság az elsőfokú bíróság által kiszabott főbüntetés mértékét 2 év 2 hó börtönbüntetésre súlyosította.
Nem volt alap a büntetés végrehajtásának a felfüggesztésére sem. A Legfelsőbb Bíróság VII. számú Büntető Elvi Döntésének II/1/b) pontja értelmében nincs mód a büntetés végrehajtásának a felfüggesztésére, ha az elkövetett cselekmény jellegénél fogva súlyosabb megítélés alá esik (pl. erőszakos, garázda jellegű bűncselekmények.) Ennek megfelelően mellőzte a büntetés végrehajtásának a felfüggesztését.
(Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2. Fkf. 830/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás