BK BH 1993/280
BK BH 1993/280
1993.05.01.
A kiskorú gyermek intézeti elhelyezése nem érinti a szülői felügyeletet, ezért nem valósítja meg a kiskorú elhelyezése megváltoztatásának a vétségét az a szülő, aki a gyermekét — a nevelők tiltakozása ellenére — az intézetből elviszi, és magánál tartja [Btk. 194. §].
A vádlott nem magyar állampolgár, nős, de válófélben van. Házasságából - 1985-ben, 1987-ben és 1988-ban - három gyermeke született. A vádlott felesége 1989-ben a három gyermekkel visszatért Magyarországra, de elhelyezésükről és tartásukról személyi körülményei miatt nem tudott megfelelően gondoskodni. Ezért kérte az intézeti elhelyezésüket. A vádlott 1990 decemberében érkezett Magyarországra. A gyermekeket két ízben elvitte az intézetből hétvégére, majd vissza is vitte őket. A gyámügyi csoport 1991 januárjában, átiratban kérte a gyermekotthont, hogy a gyermekeket a vádlottnak további intézkedésig ne adják ki.
A vádlott 1991. július 5. napján megjelent a gyermekotthonban, és onnan a gyermekeket - a nevelők tiltakozása ellenére - magával vitte, és velük vidékre távozott. A gyermekek pontos tartózkodási helyét nem közölte sem az intézettel, sem a feleségével. Az intézet igazgatójának a feljelentése alapján a sajtóban és a televízióban elrendelték a gyermekek körözését, amelynek hatására a vádlott július 16. napján megjelent a helyi rendőrkapitányságon, és felfedte a gyermekek tartózkodási helyét.
A vádlott és felesége házasságát a kerületi bíróság 1991. augusztus 14. napján kelt ítéletével felbontotta, és mindhárom gyermeket az intézeti elhelyezés megszűnése után az anya nevelésébe és gondozásában helyezte el.
A bíróság a vádlottat a Btk. 194. §-ába ütköző kiskorú elhelyezése megváltoztatásának vétsége miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette.
A kiskorú intézeti elhelyezése - ami nem azonos a kiskorú intézeti nevelésével - önmagában a szülői felügyeletet nem érinti. Tehát a vádlottnak a szülői felügyelet gyakorlására éppúgy joga volt, mint a feleségének, ebből kifolyólag a gyermekek tartózkodási helyének kijelöléséről a házastársával egyenlő mértékben jogosult volt dönteni. Az 1991. januári gyámhatósági átirat pedig határozatnak egyáltalán nem tekinthető, minden alakszerűséget nélkülözve csupán kérés volt az intézethez.
Amikor a vádlott 1991. július 5. napján a gyermekeit magával vitte, a szülői felügyeleti jogát gyakorolta, hiszen ebben az időben azt semminemű határozat nem korlátozta. Olyan végrehajtható hatósági határozat sem volt érvényben, amely megtiltotta volna a gyermekek elvitelét, pontosabban a szülői felügyelet korlátozásával egyidejűleg az intézetben végleges hatállyal helyezte volna el a gyermekeket. Mindezekből következik, hogy a vádlott a törvényi tényállási elem hiányában bűncselekményt nem követett el. (Budapesti II. és III. Ker. Bír. l. B. II. 420/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás