BK BH 1993/284
BK BH 1993/284
1993.05.01.
I. Nem a zsarolás, hanem a rablás megállapításának van helye, ha a sértett a közvetlen fenyegetés hatására — a védekezést eredménytelennek látva — a birtokában levő dolgot ellenállás nélkül adja át a támadónak [Btk. 321. § (1) bek., 323. § (1) bek.].
II. A tettesi és a bűnsegédi magatartás elhatárolása csoportosan elkövetett rablás esetén [Btk. 321. § (1) bek., 20., § (1) bek., 21. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság a vádlottakat csoportosan elkövetett rablásban mondta ki bűnösnek, mégpedig az I. r. vádlottat, mint tettest, míg a II. és a III. r. vádlottakat, mint bűnsegédeket. A tényállás szerint a vádlottak közösen elhatározták, hogy megszerzik a sértett horgászbotját. Az I. r. vádlott a kezében kést tartva odament a sértetthez, és a kést a melle felé irányítva felszólította a horgászbotjának átadására. Eközben a II. r. és a III. r. vádlott 3- 5 m . távolságban megállt a sértettől, és figyelték, hogy jön-e valaki. A fenyegetés hatására a sértett átadta a horgászbotot. Az elsőfokú ítélet ellen a vádlottak enyhítésért fellebbeztek.
Az elsőfokú bíróság az ügy elbírálása szempontjából lényeges bizonyítást lefolytatta, és az így feltárt bizonyítékokat hibátlanul, ellentmondások nélkül mérlegelte. A tényállás megalapozott.
A II. r. és a III. r. vádlott jelenlétükkel szándékerősítőleg hatottak a dolgok elvételét kifejtő I. r. vádlottra, de ezen túlmenően a cselekmény elkövetésének a megzavarását elkerülendő - a környéket is figyelték. A II. r. és a III. r. vádlottak terhére a nyomozati vallomásaik alapján megállapítható volt az is, hogy a tényállásban írt cselekmények elkövetése előtt a horgászbot erőszakkal történő megszerzésére megállapodtak egymással, így tehát szándékegységben cselekedtek. Az adott ügyben a vádlottak által alkalmazott fenyegetés a sértett testi épsége ellen irányuló olyan közvetlen fenyegetésnek minősül, amely alkalmas volt arra, hogy az akaratát megtörve őt, a horgászfelszerelésének az átadására késztesse.
Az adott eset megítélésénél ugyanis nem volt figyelmen kívül hagyható az a társadalmi légkör, amely napjainkban az erőszakos személy és vagyon elleni bűncselekmények elszaporodottsága miatt kialakult. Ezt a légkört az adott esetben a vádlottak kihasználták akkor, amikor kellő körültekintéssel választották meg a bűncselekmény elkövetésének a helyszínét és időpontját, nevezetesen az ebben a viszonylag késői órákban keresték fel a kevesek által látogatott és elhagyatottnak tekinthető szabadidőparkot, és választották ki a náluk jóval fiatalabb, fizikailag is gyengébb sértettet, aki a fent leírtak tudatában gyakorlatilag kiszolgáltatott helyzetben volt a vádlottakkal szemben, és az adott esetben választási lehetősége sem volt, nem lehetett ugyanis kétsége afelől, hogy ha a horgászbotját a vádlottaknak nem adja át, a testi épsége is veszélybe kerül. Az pedig - a megyei bíróság álláspontja szerint - egyetlen sértettől sem várható el, hogy a vagyontárgya megtartása érdekében a testi épségét a nyilvánvalóan bekövetkező bántalmazásnak tegye ki. A vádlottaknak tehát elegendő volt a sértett irányában a fenyegetettség érzését keltő olyan helyzet megteremtése, amelyben eleve adott volt annak a felismerése, hogy a sértett vagy eleget tesz a vádlottak követelésének, és átadja horgászfelszerelését, vagy az testi épségét veszélyeztető bántalmazással, a vádlottak erőszakkal veszik el tőle.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság mindhárom vádlott cselekményét a törvényes rendelkezéseknek megfelelően minősítette. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2. Bf. 204/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás