BK BH 1993/3
BK BH 1993/3
1993.01.01.
A 16. életévét betöltött fiatalkorú által elkövetett emberölés minősített esete miatt kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama 15 évi fiatalkorúak börtöne; a 16. életévét be nem töltött fiatalkorú esetén pedig 10 évi fiatalkorúak börtöne [Btk. 110. § (2) bek. a) pont, (3) bek., 120. § (1) bek., 166. § (2) bek.].
A megyei bíróság mint fiatalkorúak bírósága az 1991. december 2. napján kelt ítéletével a fiatalkorú I. r. vádlottat nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés büntette, 2 rb. súlyos testi sértés bűntettének kísérlete és 2 rb. társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt halmazati büntetésül 12 évi, fiatalkorúak börtönében végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
Tévedett a megyei bíróság amikor az Alkotmánybíróságnak a halálbüntetés alkotmányellenességét megállapító 23/1990. (X. 31.) AB határozatára és arra figyelemmel, hogy e határozat meghozatalát a Btk. 110. §-a (2) bekezdése a) pontjának a módosítása nem követte, arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a 16. életévét betöltött fiatalkorú vádlottal szemben az emberölés minősített büntette miatt kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama 10 év.
A Btk. rendszerében a halálbüntetés minden esetben vagylagos büntetés volt az életfogytig tartó szabadságvesztéssel. Ezzel összhangban a Btk. 110. §-a (2) bekezdésének a) pontja akként rendelkezett: a bűncselekmény elkövetésekor 16. életévét betöltött fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama "halállal is büntethető bűncselekmény esetén 15 év".
A halálbüntetések az Alkotmánybíróság részéről történt megsemmisítése a Btk.-nak a fenti rendelkezését nem érintette. Így értelemszerűen az életfogytig terjedő szabadságvesztés vált az Alkotmánybíróság határozatát követően a legsúlyosabb büntetéssé. Ebből eredően a Btk. 110. §-a (2) bekezdésének a) pontját, illetve (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmények esetén az elkövetéskor 16. életévét betöltött fiatalkorúval szemben kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama 15 év, míg a 16. életévét be nem töltött elkövető esetén kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama 10 év. A fentieknek megfelelően kell értelmezni a Btk. 120. §-a (1) bekezdésének a halmazati büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseit is.
A téves jogértelmezés ellenére a megyei bíróság a fiatalkorú vádlottal szemben helyes mértékben határozta meg a főbüntetés tartamát, és azzal arányban álló mellékbüntetést alkalmazott. A büntetés kiszabásánál irányadó bűnösségi tényezőket hiánytalanul vette számba. Nem tévedett, amikor arra a megállapításra jutott, hogy a javítóintézeti nevelésből ideiglenesen elbocsátott, csekély vagyoni haszon megszerzése végett a legsúlyosabb élet elleni büntettet rendkívüli brutalitással és gátlástalanul megvalósító vádlottnak a személye és cselekménye olyan mértékben veszélyes a társadalomra, hogy ez a személyi és tárgyi társadalomra veszélyesség és súlyos büntetés kiszabását megköveteli. A fiatalkorú vádlott terhére szóló súlyosbító körülmények nagyobb száma és jelentős nyomatéka mellett a javára figyelembe vehető beismerő vallomást, a kár megtérülését, illetve a tevőlegességének kisebb fokát a megyei bíróság kellő súllyal értékelte, amikor a fiatalkorú vádlott büntetésének a mértékét 12 évi szabadságvesztésben állapította meg. Az emberölési cselekmény mellett más, nem elhanyagolható tárgyi súlyú erőszakos cselekményeket is megvalósító vádlottal szemben a Legfelsőbb Bíróság a büntetés enyhítésére semmilyen alapot nem talált.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megyei bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. IV. 593/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás