PK BH 1993/300
PK BH 1993/300
1993.05.01.
A lakásban tárolt üdítőitalos üveg felrobbanásából eredő kárért való felelősség [Ptk. 339. § (1) bek.].
A peres felek kapcsolatban állnak egymással, s a felperes vendégségben volt az alperesnél. Ebéd után az alperes - mivel lakásának konyhája nincs - az edényeket a fürdőszobában mosogatta el. A mosdókagyló alatt a fürdőszobai radiátor közelében volt a napokkal korábban vásárolt 1 literes tonikos-üveg. Az alperes feltörölte a mosogatáskor kőre csorgott vizet, s e közben a tonikos-üveg felrobbant, egy üvegszilánk a fürdőszoba ajtajában álló felperes bal szemébe pattant. A szilánk a szem szaruhártyáját átvágta, s a gyors orvosi beavatkozás ellenére a felperes a bal szemére megvakult.
A felperes a keresetében 192 000 forint megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint az alperesnek az a magatartása, hogy a tonikos-üveget a fürdőszobában tárolta, s arra mosogatáskor hideg víz kerülhetett, nem értékelhető a kártérítési felelősséget megalapozó jogellenes és felróható magatartásként.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás - többek között - a következőket tartalmazta: „A per anyaga alapján tényként állapítható meg az, hogy a felperest az alperes lakásában súlyos sérülés érte, ennek következtében elvesztette bal szeme világát. Vitatott, hogy a balesethez vezető okfolyamatban az alperesnek milyen szerepe volt. Mivel a lakásban az alperes konyhával nem rendelkezik, a rendszeresen vásárolt üdítősüvegeket a folyosón egy ládában szokta tárolni. Most azonban a láda telítettsége miatt a pár nappal korábban vásárolt tonikos-üveget a fürdőszobában tárolta a fűtőradiátor közelében. A felek közösen adták elő azt, hogy ez a tonikos-üveg robbant fel, mégpedig akkor, amikor a mosogatást követően az alperes feltörölte a kőről a lefolyt vizet. Nem kétséges, hogy a tonikos-üvegre is ráfolyhatott a víz. Nincs tisztázva, hogyan végezte az alperes a kő feltörlését, de tény, hogy ő maga nem sérült meg a szilánkoktól. Ezért szerepe lehet annak is, hogy esetleg a feltörlést nem lehajolva, kézben tartott törlőronggyal, hanem feltörlő fával végezte, állva. Ez esetben nehezebben észlelhette, hogy feltörléskor hozzáért-e az üveghez, s azt felborította-e vagy sem. Tény, hogy az üveg felrobbant, s az ajtóban álló felperest megsértette.
Ezért a szakvélemény alapján indokolt lett volna az alperes ismételt, részletes nyilatkoztatása.
Rá kell még mutatni arra is, hogy a robbanás okozta károk nagy része a Ptk. 345. §-a szerinti fokozott tárgyi felelősség alapján kerül elbírálásra, például a szódásüveg felrobbanásából eredő károk esetében. Itt a veszélyes üzemi felelősség szóba sem jöhet, de abból eredően, hogy maga a veszélyforrás rendkívüli, eltérő az átlagos esetektől, a károkozó adott helyzetben elvárható eljárását is ehhez mérten kell megítélni. A bírói gyakorlat ilyen esetben magasabb mércét támaszt a kárt okozó magatartásával szemben.
Mivel a polgári jog a felróhatóság fokozatai között a kárfelelősség megalapozása tekintetében nem tesz különbséget, ezért az enyhébb fokú gondatlanság is alapja lehet a felelősségnek.
A másodfokú bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy a felelősség kérdését megnyugtatóan eldöntse, ezért indokolt lett volna újabb szakértő kirendelése, az újabb szakvélemény birtokában az alperes ismételt nyilatkoztatása. Az alperes részletes meghallgatása esetén olyan mozzanatok is felszínre kerülhetnek, amelyeknek eddig nem tulajdonítottak jelentőséget. Tény, hogy az alperesnek a szokásostól eltérő s a mindennapi tapasztalatok szerint is kevésbé körültekintő eljárása közrehatott a baleset bekövetkeztében, ezért az erre alapozott kártérítési igényt nem lehet a perben rendelkezésre állott adatok alapján megnyugtatóan eldönteni.”
Az óvás nem alapos.
Tévesen hivatkozik az óvás arra, hogy nem tisztázott az alperes szerepe a balesethez vezető okfolyamatban. Az alperes a biztosítónak tett kárbejelentésében maga adta elő, hogy mosogatás közben hideg víz folyhatott az üvegre, ami végül a kő feltörlése közben robbant fel. Ezzel tartalmilag teljesen egyező előadást tett az alperes a tárgyaláson történt személyes meghallgatásakor, s határozottan állította, hogy az üveget nem borította fel.
Az elsőfokú bíróság által kirendelt szakértő véleménye szerint az üveg felborítása nélkül is bekövetkezhetett annak felrobbanása, ha az üvegpalack hibás volt, s ez esetben a meleg hatására keletkezett nyomásnövekedés miatt a vízcseppek által átvitt erőhatás váltotta ki azt a folyamatot, ami a palack robbanásához vezetett.
Az alperesnek a bekövetkezett baleset lefolyására tett előadását tehát mindenben alátámasztotta a szakértőnek az egész fizikai folyamat alapján adott véleménye. A bíróságok a bizonyítékok helyes értékelésével állapítottak meg helytálló tényállást, és abból okszerűen jutottak az alperes felelősségének hiányára, amiből az is következik, hogy az alperest képviselő biztosító felelősségbiztosításon alapuló helytállása sem jöhet szóba.
A szakértő a balesetet kiváltó közvetlen okokat tekintve ugyan más lehetőséget is felvetett a szakvéleményében, annak azonban azért nincs értékelhető következménye, mert azt feltételezi, hogy az alperes fellökte az üveget, és így érte jelentősebb erőhatás. Ez azonban olyan feltételezés, amit egyetlen adat sem támaszt alá, az alperes több esetben tett nyilatkozatai ezt ki is zárják, ezért ezzel kapcsolatos további bizonyítás nem képzelhető el, az alperes újabb meghallgatása pedig nyilvánvalóan célszerűtlen és szükségtelen.
Az óvásban említett és tisztázatlan körülmények között az iratokhoz került, szakembertől származó vélemény tartalmát tekintve önmagában értelmezhetetlen és értékelhetetlen, de nem is teszi kétségessé vagy aggályossá a perszakértő megállapításait, ezért fel sem merülhetett más (újabb) szakértő kirendelésének az igénye. Egyébként ezt az iratot a bíróságok a bizonyítékok között nem is vették figyelembe.
A kifejtettek alapján a bíróságok megalapozott döntést hoztak, helyesen értékelték az alperesnek a balesetben tanúsított magatartását. Az óvás helyesen utal arra, hogy az adott esetben a veszélyes üzemért való felelősség szóba sem jöhet. A kártérítés általános felelősségi szabálya szerint a károsult mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [Ptk. 339. § (1) bek.]. Az alperes magatartását tehát ennek alapján kell megítélni, s az enyhébb fokú gondatlanság is ennek alapján értékelhető, nem pedig az óvásban említett, a veszélyforráshoz kötődő esetleg magasabb gondossági mérce alapján.
A kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítélet törvényes és magalapozott, ezért a Legfelsőbb Bíróság az ezt támadó óvást elutasította. (P. törv. III. 21. 155/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás