PK BH 1993/302
PK BH 1993/302
1993.05.01.
A szóbeli végrendelet alkotásánál irányadó körülmények értékelése [Ptk. 634. § 635. § (1) bek., 651. § (3) bek.; PK 88. sz.].
Az elsőfokú bíróság az ítéletében megállapította, hogy az 1989. október 23-án meghalt néhai M. L.-nek az 1989. október 22-én a felperes javára tett szóbeli végrendelete érvényes.
Az ítélet ellen a kereset elutasítása érdekében az alperesek fellebbeztek. Arra hivatkoztak, hogy az ellentmondásos bizonyítási anyag alapján sem a szóbeli végrendelkezés ténye, sem annak érvényessége nem állapítható meg. Ennek alátámasztására kérték az első fokon lefolytatott tanúbizonyítás megismétlését, az igazságügyi orvosszakértői vélemény kiegészítését, valamint további tanúk kihallgatását.
A felperes ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés alaptalan.
A Ptk. 634. §-a értelmében szóbeli végrendeletet az tehet, aki életét fenyegető rendkívüli helyzetben van, és írásbeli magánvégrendeletet egyáltalán nem vagy csak jelentékeny nehézséggel tehetne. A beszerzett igazságügyi orvos szakértői vélemény alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy 1989. október 22-én, vasárnap délután az örökhagyó a jelen levő három tanú által egyezően elmondott rosszulléte alkalmával - amelyet közvetve a másfél héttel korábbi kórházi kezelésére vonatkozó okiratok és a halotti bizonyítvány adatai is alátámasztottak - életveszélyben volt: betegségében váratlan jelleggel testet öltő, olyan hirtelen hanyatlás állott be, amely a halál közvetlen bekövetkezésével fenyegetett. A halott-vizsgálati bizonyítványban a halál alapjául szolgáló betegségként feltüntetett főérbillentyű-szűkületet a halál előtt tíz nappal keletkezett zárójelentés is rögzítette, ami azt jelenti, hogy a köztes időszakban bekövetkezett roham mindenképpen közvetlen életveszéllyel járt az örökhagyó számára (amit megerősít, hogy a következő roham alkalmával halála be is következett). A rendelkezésre álló adatok alapján az életet fenyegető helyzet rendkívülisége - ami elsősorban nem orvosi, hanem a hirtelen, váratlan jelleget kifejező jogi fogalom - is egyértelműen megállapítható. A tárgyaláson szóban kiegészített igazságügyi szakértői vélemény nem hagy kétséget aziránt sem, hogy a rosszulléte idején az örökhagyó fizikailag nem volt írásra alkalmas állapotban, azaz írásbeli végrendelet alkotására nem lett volna képes.
A Ptk. 635. §-ának (1) bekezdése szerint a szóbeli végrendelet akkor érvényes, ha a végrendelkező két tanú együttes jelenlétében a tanúk által értett nyelven végakaratát egész terjedelemben szóval előadja, és ez alkalommal kijelenti, hogy szóbeli nyilatkozata az ő végrendelete. A bírói gyakorlat egységes abban, hogy a végrendelkező nemcsak a törvény szó szerinti szövegével maradéktalanul egyező, hanem azzal egyértelmű kijelentéssel is kifejezésre juttatja, hogy szóbeli nyilatkozata az ő végrendelete (PK 88. sz. állásfoglalás). Az adott esetben a jelen volt tanúk vallomása egybehangzó abban a tekintetben, hogy az örökhagyó a rosszullétekor papírt és ceruzát kért, mert végrendelkezni akart, majd - miután ezt a jelenlevők megtagadták - juttatta szóban kifejezésre, hogy mindenét a felperesre hagyja, és ennek indokát is adta. A nyilatkozat szövege és annak az ismertetett körülményei nyilvánvalóvá teszik, hogy az örökhagyó ez alkalommal kívánta a végakaratát kinyilvánítani, nemcsak társalgás során elhangzott terveiről, későbbi végrendelkezésre vonatkozó akaratának kifejezéséről volt tehát szó. A végrendeleti tanúk vallomásaiban a nyilatkozat szószerinti szövegét illetően valóban vannak kisebb eltérések, annak tartalma tekintetében azonban a tanúk vallomása egybehangzó: az örökhagyó azt kívánta, hogy mindenét a felperes örökölje. Ez a nyilatkozat a végakarat teljes terjedelemben való előadásának minősül. A végrendeleti tanúk vallomását alátámasztja az örökhagyó munkatársának, D.-né Gy. E.-nek a tanúvallomása, akinek másnap délelőtt maga az örökhagyó mondta el az előző napi eseményeket. Az a körülmény, hogy az örökhagyó az utóbbi tanúnak írásbeli végrendelet alkotási szándékáról is beszélt, önmagában nem zárja ki az előző napi szóbeli végrendelkezés megtörténtét és érvényességét.
A felperes előadása és a tanúvallomások szerint az örökhagyó az anginás roham elmúltával jobban lett, és másnap munkába is ment. A szóbeli végrendelet azonban a Ptk. 651. §-ának (3) bekezdése értelmében csak akkor veszti hatályát, ha az örökhagyó a végrendelkezés feltételéül szolgáló helyzet megszűnése után megszakítás nélkül legalább három hónapon át nehézség nélkül alkothatott volna más alakban végrendeletet. Az adott esetben azonban ez a hatályvesztés nem következett be, hiszen az örökhagyó a szóbeli végrendelkezést követő napon meghalt.
A kifejtettek értelmében sem az első fokon - eljárási szabálysértés nélkül - lefolytatott bizonyítás megismétlésére, sem további bizonyítás elrendelésére nincs szükség, az ügy eldöntéséhez releváns tények ugyanis a rendelkezésre álló peradatokból egyértelműen megállapíthatók voltak.
Mindezekre tekintettel helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor a felperes javára szóló szóbeli végrendelet érvényes létrejöttét megállapította. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a per főtárgya tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. II. 20 943/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás