PK BH 1993/305
PK BH 1993/305
1993.05.01.
Perújítási eljárás eredményeként felmentett személytől elkobzott vagyon visszatérítése iránti igény elbírálásának szempontjai [1973. évi I. tv. (Be.) 352. § (2) bek. b) pont, 386. §].
A Fővárosi Bíróság a felperesek keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította. A határozatát a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontjára alapította. Ennek indokaként arra hivatkozott, hogy a kereseti követelés elbírálására azért nincs hatásköre, mert a felperesek valójában az 1992. évi XXXI1. törvényre alapítottan kárpótlást igényelhetnek.
A végzés ellen a felperesek fellebbeztek, annak megváltoztatását kérték és az elsőfokú bíróság utasítását a per érdemi tárgyalására. Fellebbezési kérelmük indokaként hivatkoztak arra, hogy az elsőfokú bíróság olyan jogszabályi rendelkezésre hivatkozott, amely a kereseti követelésüket megalapozó büntetőbírói határozat meghozatala után lépett hatályba. Ebből következően a perbeli jogvitában az nem tekinthető irányadónak.
Az alperes észrevételeiben maga is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperesek perbeli igényének elbírálására nem vonatkozik az 1992. évi XXXII. törvény. A kártalanítási igényük elbírálására a büntetőeljárás vonatkozó rendelkezései adnak alapot.
A felperesek fellebbezése az alábbi indokból alapos. A felperesek keresetlevelében előadottakból egyértelműen megállapítható: a kereseti követelésük alapja az, hogy a bűnösségüket megállapító bírói ítélet ellen előterjesztett perújítási kérelmük eredményre vezetett, jogerős büntetőbírói ítélettel mindkettőjüket felmentették. Határozott kérelmük elsődlegesen arra irányult, hogy az elkobzott ingatlanukat visszakapják, az eredeti állapotot helyreállítva. Mindezekből kitűnően igényüket valójában az 1973. évi I. tv. (Be.) 386. §-ában foglaltakra alapítják. A hivatkozott jogszabályi rendelkezés szerint igényük van arra, hogy az elkobzott dolgot természetben visszakapják, ha pedig ez nem volna lehetséges, az értékesítésből származó ellenértéket térítsék vissza részükre. Ennek a különleges büntetőeljárásnak a lefolytatására azonban a Be. 356. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján az a bíróság illetékes, amely különleges eljárást megelőzően az ügyben (az alapügyben) első fokon ügydöntő határozatot hozott.
A fentiekből következően az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a felperesek kereseti követelését olyannak tekintette, amelyre nem a hivatkozott büntetőeljárás-jogi szabályok vonatkoznak, hanem a kárpótlás szabályai. Ehhez mérten tévedett akkor is, amikor a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította.
A keresetlevélből megállapítható, hogy a jelen eljárásra a büntetőügyben első fokon eljárt Pesti Központi Kerületi Bíróságnak van hatásköre és illetékessége. Ebből következően a bíróság helyes eljárása az lett volna, ha a Pp. 129. §-a alkalmazásával a felperesek keresetlevélnek nevezett beadványát ehhez a bírósághoz átteszi.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta a Pp. 259. §-a szerint irányadó 253. § (2) bekezdése alapján, és a keresetlevelet áttenni rendelte a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz. (Legf. Bír. Pf. I. 21 301/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás