PK BH 1993/307
PK BH 1993/307
1993.05.01.
A foglalás alóli mentesség nem terjed ki a foglalkozás gyakorlása eredményeként létrehozott termékre [1979. évi 18. tvr. (Vht.) 69. § a) pont; 14/1979. (IX. 17.) IM r. 28. § a) pont].
Az adós teljesítésének hiányában megindult végrehajtási eljárásban a végrehajtó lefoglalta az adós által bérelt helyiségben kiállított és a tulajdonában álló lakberendezési mintadarabokat, majd értékesítés végett elszállíttatta azokat.
Az adós a városi bírósághoz benyújtott felülvizsgálati kérelmében a végrehajtás során lefoglalt lakberendezési mintadaraboknak a foglalás alóli feloldását kérte. Az adós arra hivatkozott, hogy mint szellemi szabadfoglalkozású lakberendezési kiegészítő kisbútorok tervezésével, készítésével és a zsűriztetett mintadarabok alapján megrendelt tárgyak eladásával foglalkozik. Ezért a végrehajtó a Vht. 68. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértésével foglalta le a foglalkozása gyakorlásához szükséges és nélkülözhetetlen valamennyi kiállított mintadarabot.
A városi bíróság az adós felülvizsgálati kérelmét elutasította. A végzés indokolásában arra hivatkozott, hogy a végrehajtó által lefoglalt és elszállíttatott vagyontárgyak nem tartoznak a Vht. 68. és 69. §-aiban felsorolt végrehajtás alól mentes vagyontárgyak körébe, mivel az adós a lakberendező tevékenység folytatásához szükséges kisipari engedéllyel nem rendelkezik.
Az adós fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Végzésének indokolásában rámutatott arra, hogy a városi bíróságnak az adós engedélyhez kötött ipargyakorlására vonatkozó érvelése téves. Egyben megállapította, hogy az adott tevékenység kisipari engedély nélkül is végezhető volt. Egyben a Vht. 69. §-ának a) pontjában és a 14/1979. (IX. 17.) IM rendelet (Vhr.) 28. §-ának a) pontjában foglaltakat emelte ki azzal, hogy az adóstól lefoglalt előszobafalak, videó-állvány, cipőtartó, telefonasztal, virágállványok és dohányzóasztalok nem tekinthetők a munkavégzés eszközeinek, s ezáltal a végrehajtás alól mentes vagyontárgyaknak. Ezeket a tárgyakat az adós minden nehézség nélkül újra el tudja készíteni.
A másodfokú bíróság jogerős végzése ellen emelt törvényességi óvás nem alapos.
Helyesen utalt a törvényességi óvás arra, hogy a Vht. 69. §-ának a) pontja értelmében a foglalkozás gyakorlásához és a rendszeres tanulmányok folytatásához nélkülözhetetlen eszközök mentesek a foglalás alól. A Vhr. 28. §-ának a) pontja a fenti rendelkezés értelmezéseként kiemeli, hogy a Vht. 69. §-ának a) pontja szerint ilyen vagyontárgynak minősülnek a nélkülözhetetlen szerszámok, felszerelési tárgyak, egyenruha, tankönyv, tanszer és más hasonló tárgy. Helyes volt tehát a törvényességi óvás hivatkozása arra is, hogy a Vhr. 28. §-ának a) pontja nem tartalmaz taxatív felsorolást, hiszen a felsorolt ingóságokon felül a más hasonló tárgy megjelölésével mérlegelési körbe utalta azt a kérdést, hogy az adott esetben és az adott körülmények között melyek azok a vagyontárgyak, amelyek az adós tevékenységének folytatásához nélkülözhetetlenek.
Tévesen helyezkedett azonban arra az álláspontra, hogy a végrehajtási eljárás során lefoglalt vagyontárgyak ilyennek minősülnek. A jogszabály a jogosult védelme érdekében az adós számára nem kíván kedvezményt vagy előnyt nyújtani. Kizárólag azt kívánja biztosítani, hogy az adós a foglalkozását folytathassa, a foglalással arra ne váljon képtelenné. A mérlegelésnél tehát kellő szigorral kell a bíróságoknak eljárnia annak megállapításánál, hogy melyek azok a vagyontárgyak, amelyek a foglalkozás folytatásához valóban nélkülözhetetlenek. A jelen esetben lefoglalt vagyontárgyak nem eszközei az adós munkavégzésnek, hanem annak produktumai, reklámcélokat is szolgáló, de eladásra szánt olyan termékek, amelyek az előállítási eszközök, a mintadarabok rajzai birtokában folyamatosan előállíthatók.
A jogosultak érdekét jelentősen sújtó eredményre vezetne az, ha a Vhr. 28 §-a a) pontjának kiterjesztő értelmezésével a foglalkozás nélkülözhetetlen eszközének minősítené a bíróság a foglalkozás gyakorlásának eredményét pusztán csak azért, mert az újraelőállítás több-kevesebb időt vesz igénybe.
Mindezekre figyelemmel helyesen járt el a bíróság, amikor az adós felülvizsgálati kérelmét elutasította, az ezt támadó törvényességi óvás alaptalan. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvást a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján elutasította. (P. törv. I. 20 589/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás