GK BH 1993/313
GK BH 1993/313
1993.05.01.
A kártérítési követelés elévülése a károsodás bekövetkeztével kezdődik. A jogosult követelését menthető okból nem tudja érvényesíteni addig, amíg a kár összegéről nem szerez tudomást. A tudomásszerzést követően azonban - ha az elévülési idő már eltelt - követelését a törvényben megállapított határidőn - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetében három hónapon - belül csak a bíróság előtt érvényesítheti. A követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólításnak ilyen esetben az elévülés szempontjából már nincs jelentősége [Ptk. 325. § (1) bek., 326. §, 327. § (1) bek., 360. § (1) bek.].
A budapesti lakóépület a felperes kezelésében állt. Az ingatlan belső udvari részén levő, nem lakás céljára szolgáló 24 m2-es helyiséget a K. Polgári Jogi Társaság (Pjt.) bérelte. Az ingatlan mellett húzódik az I. r. alperes által üzemeltetett vízfőnyomócső, ami 1987. október 26-án eltörött, és a kiáramló víz az épületet olyannyira alámosta, hogy annak lebontása vált szükségessé. A lakók kiköltöztetésével kapcsolatban 10 107 556 Ft kár merült fel, amelyet az I. r. alperessel kötött vagyonbiztosítási szerződés alapján a II. r. alperes biztosító még 1987 decemberében megfizetett.
A K. Pjt. a bérleti jogviszony megszűnése folytán a kártalanítási igényét államigazgatási úton érvényesítette a felperes ingatlankezelő vállalattal szemben. A tanács-vb igazgatási osztálya 1989. március 3. napján hozott határozatában a felperest 420 000 Ft kártalanítási összeg megfizetésére kötelezte, amit a másodfokon eljárt Fővárosi Tanács V. B. általános igazgatási hatósági és törvényességi felügyeleti osztálya 1989. július 5-i határozatával helybenhagyott. A felperes a kérdéses összeget a K. Pjt. javára 1989. július 27-én átutalta, majd 1989. július 27-én, illetőleg 1989. augusztus 5-én az alpereseket a megállapított kártalanítás megfizetésére felhívta, amitől azonban mindkét alperes elzárkózott.
A felperes 1990. március 7-én előterjesztett keresetében 420 000 Ft és késedelmi kamata, valamint perköltség egyetemleges megfizetésére kérte az alpereseket kötelezni.
Az I. r. alperes elévülésre hivatkozással a kereset elutasítását kérte. Érdemben azzal védekezett, hogy helyette a II. r. alperes a lebontott épület teljes forgalmi értékét már megfizette, és további kártalanítás fizetésére nem köteles. A II. r. alperes a perből való elbocsátását kérte, mert megítélése szerint a felperes kártérítési igényt közvetlenül vele szemben nem érvényesíthet.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét mindkét alperessel szemben elutasította. Az I. r. alperessel szemben azért, mert a K. Pjt. által bérelt helyiségre vonatkozóan a bérlet - tárgyának elpusztulása folytán - megszűnt, mely esetben kártalanítás a volt bérlő javára nem állapítható meg. A II. r. alperessel szemben pedig amiatt, mert a Ptk. 559. §-ának (2) bekezdése folytán a károsult közvetlenül a vele jogviszonyban nem álló II. r. alperessel szemben igényt nem érvényesíthet. Az I. r. alperes elévülési kifogására külön nem tért ki.
A felperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az I. r. alperest 420 000 Ft kártérítés és késedelmi kamatai, továbbá perköltség megfizetésére kötelezte, az ítéletnek a II. r. alperessel szembeni elutasító rendelkezését pedig helybenhagyta. Az I. r. alperes elévülési kifogásával kapcsolatban az ítélet kifejtette, hogy a kereseti igény érvényesítését az elévülés nem gátolta. A felperes ugyanis az érvényesített kártalanítási igényéről első ízben 1989. január 16-án, az államigazgatási eljárásban értesült, amire vonatkozóan az államigazgatási hatóság „1989. július 27-én” hozott jogerős határozatot. Ettől számítottan a felperes a megállapított kártalanítás megfizetésére az alpereseket 3 hónapon belül felszólította, amihez képest a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése szerint az elévülés újból kezdődött. Ezt követően az egyéves határidőn belül viszont a felperes keresetét előterjesztette.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 326. §-ának (1) bekezdése szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik. A Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése szerint a kártérítés a károsodás bekövetkeztével nyomban esedékessé válik. A perben nem volt vitás, hogy az érintett épület lebontását kiváltó káresemény 1987. október 26. napján történt. Az elévülés ezen kezdő időpontján nem változtat, hogy a kár csak a káreseményt követően vált ismertté, amiről a felperes az államigazgatási eljárásban értesült, és amit összegszerűségében is csak az 1989. július 5. napján hozott jogerős államigazgatási határozat tisztázott. Eddig az időpontig a felperes az esedékessé vált követelését menthető okból valóban nem érvényesíthette.
A Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a jogosult követelését az elévülési időn belül menthető okból nem tudja érvényesíteni, követelését - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén - az akadály megszűnésétől számított három hónapon belül érvényesítheti. A felperes a kártérítési igényének kielégítésére az alpereseket ezen időn belül felszólította ugyan, téves viszont a másodfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy ez a felszólítás - a Ptk. 327. §-ának (1) bekezdése szerint - az elévülést félbeszakította volna. Az írásbeli felszólításnak az elévülést félbeszakító hatása ugyanis már elévült követelésre vonatkozóan fogalmilag kizárt. Ilyen követelésnek már csak keresettel való érvényesítésére van lehetőség.
A követelés keresettel való érvényesítésére nyitva álló három hónapos határidő ugyanakkor a jogerős államigazgatási határozatról való tudomást-szerzést követő három hónap elteltével lejárt. A felperes a kártérítési igényét jóval ezen határidő után, az 1990. március 7. napján érkezett keresetével érvényesítette. Ennélfogva az I. r. alperes a felperes kereseti követelésének elévülését jogszerűen kifogásolta, a másodfokú bíróság a Ptk. 325. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat indokolatlanul hagyta figyelmen kívül.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a másodfokú bíróság ítéletének óvással megtámadott rendelkezéseit a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét - annak indokolását a fentiek szerint kiegészítve - helybenhagyta. (G. törv. IV. 32 646/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás