GK BH 1993/314
GK BH 1993/314
1993.05.01.
I. Ha a szállítási szerződés szerint a megrendelő egyes minőségi feltételeket későbbi időpontban jogosult meghatározni, a megrendelőnek ezekre a feltételekre vonatkozóan a későbbi időpontban tett egyoldalú nyilatkozatával szemben nincs helye eltérő véleménynek. A megrendelőnek ez a joga nem jelenti azt, hogy a hibás teljesítés esetén más - a jogszabályokban meghatározott - igényt nem érvényesíthet [Ptk. 207. § (2) bek., 380. § (2) bek.; GKT 21/1973. sz.].
II. Az áru minőségével szembeni kifogáson alapuló utólagos árleszállítási igény megalapozatlansága annak folytán, hogy a felek - minőségi kifogás következtében - a szerződésben meghatározott árat egyezségükkel már csökkentették [Ptk. 240. § (4) bek.].
A peres felek által 1991. november 13-án írásba foglalt szállítási szerződés értelmében a felperes kötelezettséget vállalt az alperes által meghatározott minőségű (portartalmú) 6000 tonna barnaszén 1991. november-december 10. közötti időben történő leszállítására, tonnánként 3200 Ft vételárért. A szerződés 8. és 9. pontjaiban a felek kikötötték: az áru minőségi átvételét - szúrópróbaszerű vizsgálatát - a megrendelő alperes végzi, és a minőségi kifogás jogossága esetén a szén árának meghatározása - a kifogásolt mennyiség tekintetében - külön megállapodás alapján történik. A szerződés 11. pontjában pedig az alperes a szerződés aláírását követő négy napon belül bankgarancia biztosítását vállalta.
Az alperes - a szerződésnek megfelelően - közölte a felperessel, hogy a szén portartalma legfeljebb 20% lehet. A felperes 1991. november 14-16. között összesen 1735, 68 tonna szenet szállított az alperes részére, amelyről a felek az 1991. november 18-án felvett jegyzőkönyvben megállapították: az eddig kirakodott szén portartalma 40%-os, ezért az egységárat tonnánként 2800 Ft-ban állapították meg.
A felperes a leszállított 1735, 68 tonna szénről 1991. november 21-én 4 859 904 Ft végösszegű számlát állított ki, és az esedékességét november 30-ában állapította meg. Az alperes arra tekintettel, hogy a szén értékesítése a 40%-nál nagyobb portartalom miatt nehézségekbe ütközött, a tartozás megfizetését - az általa megjelölt ütemezés szerint - 1991. december 27-ig vállalta. Egyben a felperessel azt is közölte, hogy a továbbiakban esedékes 4300 tonna szenet csak abban az esetben veszi át, ha a portartalma 20% alatt marad. A felperes az alperes által felajánlott fizetési feltételeket nem fogadta el, és állította, hogy az 1991. november 18-i megállapodás alapján az alperes nem tagadhatja meg a további szénszállítmányok átvételét, mert azok portartalma a 40%-os mértéket nem haladja meg. A felperes egyben november 25-ét jelölte meg az alperes által ígért bankgarancia benyújtásának végső határidejéül.
Az alperes a számlát nem egyenlítette ki és bankgaranciát sem adott, ezért a felperes a keresetében az alperest 4 859 904 Ft vételár és ennek 1991. december 1-jétől járó évi 44%-os kamata, a pénzügyi fedezet biztosításának elmaradása miatt pedig a 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 20. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján 1 008 000 Ft kötbér megfizetésére kérte kötelezni. A felperes a keresetét arra alapította, hogy a szállítási szerződés a felek között az 1991. november 18-án módosított tartalommal állt fenn, és ennek teljesítését az alperes jogosulatlanul tagadta meg. Az alperes által át nem vett szénmennyiséggel kapcsolatban pedig fenntartotta jogát arra, hogy a „kényszerértékesítésből” származó esetleges kárát a későbbiekben érvényesíthesse.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és viszontkeresetet emelt, amelyben a 7/1978. (II. l.) MT rendelet 18. §-ának (1) bekezdésére, 19. §-a (1) bekezdésének c) pontjára és 20. §-a (2) bekezdésének d) pontjára utalva 1 955 870 Ft kötbért követelt. Az alperes álláspontja szerint a felperes által leszállított szén nem felelt meg a szerződésben kikötött minőségi követelményeknek, és miután a felperes a továbbiakban sem tudott a szerződéskötéskor meghatározott, legfeljebb 20%-os portartalmú szenet szolgáltatni, a szerződés teljesítése lehetetlenné vált, és ezért a felperes a felelős.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 5 867 904 Ft és ebből 4 859 904 Ft után 1991. december 1-jétől járó évi 44%-os kamat megfizetésére kötelezte a felperes részére, ugyanakkor az alperes viszontkeresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság az ítéletét arra alapította, hogy a szén minőségével és vételárával kapcsolatos szerződési kikötéseket a felek 1991. november 18-án módosították, ezért az alperes alaptalanul tagadta meg a szerződés módosított tartalomnak megfelelő teljesítését, a 4 859 904 Ft vételár megfizetését. A felperes ezzel kapcsolatos keresetét és a késedelem miatti kamatkövetelését ezért találta alaposnak. Az alperes által vállalt bankgarancia biztosításának, mint közbenső intézkedésnek az elmulasztása pedig az elsőfokú bíróság álláspontja szerint megalapozta a felperes kötbérkövetelését is, amelyet a szerződésben kikötött szénmennyiség és a 2800 Ft tonnánkénti vételár alapulvételével - a 7/1978. (II. l.) MT rendelet 20. §-a (2) bekezdésének b) pontjában előírt számítási mód alkalmazásával - 1 008 000 Ft-ban határozott meg.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes az 1991. november 18-án módosított szerződésnek megfelelően teljesített. Az alperes ugyanakkor a szerződésben vállalt kötelezettségeit megszegte, alaptalanul ragaszkodott a legfeljebb 20% portartalmú szén szállításához, ezért a felperes jogosult volt a további szénszállítást beszüntetni. A szerződés teljesítése az alperesnek felróható okból vált lehetetlenné, az alperes tehát lehetetlenülés címén a felperessel szemben viszonkeresetében kötbérkövetelést megalapozottan nem érvényesíthetett.
Az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása, a viszontkeresetének való helyt adás és az őt terhelő marasztalási összeg leszállítása érdekében az alperes fellebbezett. Elismerte, hogy a felperes által leszállított 1735,68 tonna szén vételárát köteles megfizetni, miután azonban a szén egy részét csak porként lehetett értékesíteni, ezért a kiállított számlával szemben a tartozását 3 120 080 Ft-ban ismerte el, az általa közölt számítás szerint. Az alperes a fellebbezésében is azt állította, hogy a szerződés további teljesítése a felperesnek felróható okból vált lehetetlenné, ezért az 1 860 560 Ft kötbér megfizetése iránti viszontkeresetét fenntartotta.
A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
Az alperes fellebbezése az alábbi okok miatt részben alapos.
A Ptk. 277. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződéseket a tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni. A szerződési nyilatkozatot pedig vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett [207. § (1) bekezdése]. A Ptk. idézett rendelkezései megfelelően irányadók abban az esetben is, ha a felek szállítási szerződést kötnek, ilyenkor azonban szem előtt kell tartani az e szerződésre vonatkozó sajátosságokat is. A szállítási szerződés tartalmi körébe eső egyes minőségi feltételeket a felek megállapodásától függően a megrendelő jogosult a szerződéskötést követő későbbi időpontban is meghatározni, és a megrendelőnek ezekre a feltételekre vonatkozóan a későbbi időpontban tett egyoldalú nyilatkozatával szemben nincs helye eltérő véleménynek [Ptk. 380. §-ának (2) bekezdése, GKT 21/1973. számú állásfoglalás].
A peres felek által megkötött szállítási szerződés 2., 8. és 9. pontjaiban foglalt szerződési kikötések szerint a felperes által szolgáltatni vállalt szén minőségi feltételeit a megrendelő alperes volt jogosult meghatározni, megalapozott minőségi kifogás esetére pedig úgy rendelkeztek, hogy a kifogásolt mennyiség árának meghatározása külön megállapodás tárgyát képezi. A megrendelőnek ez a szerződésben biztosított joga azonban nem jelenti azt, hogy a hibás teljesítés esetén más [a Ptk.-ban és a 7/1978. (II. 1.) MT rendeletben biztosított] igényérvényesítési eszközzel nem rendelkezhetett. Ellenkező felfogás ugyanis a Ptk. 207. §-a (2) bekezdésének a joglemondó nyilatkozatok kiterjesztő értelmezésével kapcsolatos tilalmába ütközne.
A pernek a felperes által sem cáfolt adatai szerint az alperes a szerződésnek megfelelően közölte a szén minőségével kapcsolatos követelményeit, így egyebek mellett azt is, hogy a szén portartalma legfeljebb 20%-os lehet. A felperes tehát azzal, hogy 1991. november 14-16. között 40%-os portartalmú szenet szállított az alperes részére, szerződést szegett, és az alperes jogosult volt a minőségi kifogással érintett szénmennyiséggel kapcsolatban új ármegállapítást kérni. Ezt szolgálta a felek 1991. november 18-i megállapodása, amelyben a mennyiségében nem vitatott 1735,68 tonna szén árát az eredetileg meghatározott tonnánkénti 3200 Ft helyett tonnánként 2800 Ft-ban állapították meg. Az alperesnek tehát ezzel a szénszállítmánnyal kapcsolatban (1735,682800) 4 859 904 Ft vételártartozása keletkezett, melynek megfizetését az alperes alaptalanul tagadta meg. Az ennek megtérítésére irányuló keresetnek az elsőfokú bíróság megalapozottan adott helyt.
Az alperes pedig a fellebbezésében alaptalanul hivatkozott arra, hogy miután a megállapodással érintett szénmennyiséget csak jelentős árcsökkentéssel tudta értékesíteni, a felperessel szemben fennálló tartozásának ehhez kell igazodnia. A kifogásolt szénmennyiséggel kapcsolatban ugyanis a felek árleszállítást alkalmaztak, ezért az alperes a Ptk. 240. §-ának (4) bekezdése szerint e megállapodás érvényességét nem teheti azon az alapon kérdésessé, hogy az utóbb végzett mérések a 40%-ost meghaladó portartalmat igazoltak, és emiatt a vártnál kevesebb bevétele származott.
Megalapozottan támadta ugyanakkor az alperes a fellebbezésében az elsőfokú ítéletnek azt a megállapítását és az ehhez fűzött jogkövetkezményeket, hogy a felek 1991. november 18-i megállapodása a még le nem szállított szénmennyiség minőségére és árára vonatkoztatható szerződésmódosítást is jelent. Ez a következtetés azon túl, hogy ellentétes a szállítási szerződés 9. pontjában foglaltakkal, amelyek szerint az új ármegállapítás a kifogásolt mennyiségre történik, ellentétes a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdésében előírt és a szerződési nyilatkozatok értelmezésére vonatkozó rendelkezéssel is. A megállapodás félreérthetetlenül az addig leszállított szén rossz minőségére és az emiatti árcsökkentésre vonatkozik, ezért a nyilatkozatoknak nem lehet a jövőbeni szénszállítmányokkal kapcsolatos rendelkezést tulajdonítani. A jövőbeli szénszállítmányokkal kapcsolatban tehát az alperes változatlanul jogosult volt az eredetileg is általa megszabott legfeljebb 20%-os portartalomhoz ragaszkodni. Miután a felperes csak ennél magasabb, 40%-os portartalmú szenet ajánlott fel teljesítésül, az alperes jogosult volt a számára alkalmatlan minőségű szén átvételét a továbbiakban megtagadni, és a szerződéstől emiatt elállni. Ebből következik, hogy az alperes nem volt köteles a felperes által 1991. november 25-ig meghosszabbított határidő alatt bankgaranciát sem biztosítani, és ennek elmaradása miatt kötbért sem köteles fizetni. Az elsőfokú ítéletnek az alperest kötbér fizetésére kötelező rendelkezése ezért téves.
Az alperes a fellebbezésében megalapozottan kifogásolta az elsőfokú ítéletnek a viszontkeresetet elutasító rendelkezését is. Az előzőekből következik ugyanis, hogy a felperes az alperes által meghatározott minőségű szenet volt köteles szolgáltatni, és miután erre nem volt képes, ezért az alperes a szerződés teljesítésének lehetetlenné válására tekintettel a 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 20. §-a (2) bekezdésének d) pontjában előírt tizenkét százalék kötbért követelhetett. Ennek összegét a Legfelsőbb Bíróság a szerződés szerint járó, de le nem szállított (6000-1736) 4264 tonna szénmennyiség és 3200 Ft tonnánkénti ár alapulvételével kiszámított (426×3200) 13 644 800 Ft ellenérték 12%-ában, 1 637 376 Ft-ban állapította meg. A felperes 4 859 904 Ft vételár-követelésébe beszámítva az alperes kötbérkövetelését, az alperes tartozása 3 222 528 Ft. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával az alperest terhelő marasztalás összegét 3 222 528 Ft-ra leszállította, míg az ezt meghaladó keresetet és viszontkeresetet elutasította [Pp. 253. §-ának (2) bekezdése], az elsőfokú ítéletben megállapított kamatfizetési kötelezettséget pedig nem érintette. (Legf. Bír. Gf. IV. 31 275/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás