GK BH 1993/315
GK BH 1993/315
1993.05.01.
A megrendelő késedelmikötbér-követelése megalapozatlan lehet annak folytán is, hogy a vállalkozó késedelme még az átadás-átvételi eljárás előtt, a megrendelő által történt tényleges birtokbavétellel, használatbavétellel megszűnt [Ptk. 405. § (1) bek.; GKT 92/1973. sz.].
A felperes keresetet indított az alperes ellen 2 345 878 Ft és késedelmi kamata, valamint további 500 000 Ft késedelmi kamat megfizetése iránt. Előadta, hogy az alperes részére különböző építőipari munkákat végzett, összesen 18 977 192 Ft értékben, amelyből az alperes 11 047 735 Ft-ot megfizetett, majd hat hónapos késedelemmel további 5 millió forint összegű kifizetést teljesített. A követelés alapját képező munkát 1989. október 28-án adta át. Megjegyezte, hogy az alperes szakértői véleményt szerzett be a felperes által végzett munkák mennyiségének és ellenértékének megállapítására, de a szakértő által elfogadásra javasolt összegnél is kevesebbet fizetett meg.
Az alperes előkészítő iratában az ellene indított kereset elutasítását kérte, és vitatta, hogy a felperesnek tartozna. Arra hivatkozott, hogy a számlázás során a felperes egyes munkanemeknél nem a tényleges költségeket számította fel. Vitatta a felperes kamatkövetelésének megalapozottságát is arra hivatkozással, hogy a számla ellenőrzése megfelelő bizonylatok hiányában csak késve történhetett meg. Bejelentette, hogy a felperessel szemben a munkák késedelme miatt kötbérigényt kíván érvényesíteni, és viszontkeresetet terjesztett elő 4 554 526 Ft kötbér megfizetése iránt. Előadta, hogy a munkák teljesítési határideje 1989. június 30. volt, az átadás-átvétel pedig csak 1989. október 28-án történt. A felperes napi 1%-os mértékű kötbér megfizetését vállalta; ennek megfelelően 18 977 192 Ft összegű kötbéralap figyelembevételével kérte a kötbér megítélését.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el. A szakvélemény összefoglaló megállapítása szerint a felperes jogszerű követelése 1 615 160 Ft. A szakvéleményre adott észrevételében a felperes közölte, hogy keresetét 2 178 831 Ft-ra és a kamatokra szállítja le. Az alperes is észrevételeket tett a szakvéleményre, majd a szakértő írásos nyilatkozatban, illetve a tárgyaláson szakvéleményét fenntartotta. Az elsőfokú eljárás során megtartott tárgyaláson a bíróság tanúbizonyítást folytatott le a felperes által végzett munkák mennyisége tekintetében. A tárgyaláson az alperes közölte, hogy a felperessel szemben előterjesztett követelését nem viszontkeresetként, hanem beszámítási kifogásként tartja fenn.
A felperes az alperes kötbérkövetelésével kapcsolatban, előkészítő iratban közölte álláspontját. Hivatkozott az elévülésre, majd hangsúlyozta, hogy az alperes a napi 1%-os mértékű kötbérkikötés mellett sem követelhet összesen 12%-nál magasabb mértékű kötbért. Számítása szerint az alperes összesen 745 000 Ft-ot érvényesíthetne késedelmi kötbér címén. Hivatkozott arra, hogy a per tárgyát képező munkák első ütemében készült létesítményt az alperes az átadást megelőzően birtokba vette. Ez a körülmény is kizárja, hogy az alperes az általa követelt összegű kötbért érvényesítse.
Szakvélemény készült a felperes késedelmének vizsgálatára, amely szakvélemény szerint a kimenthető késedelmes napok száma összesen 95 naptári nap.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 1 117 978 Ft vállalkozói díjat és annak kamatát, továbbá 493 150 Ft késedelmi kamatot. Ezt meghaladóan a bíróság a felperes keresetét elutasította, továbbá elutasította 787 935 Ft-ot meghaladó részében az alperes beszámítási kifogását.
Az ítélet indokolása szerint a bíróság a lefolytatott szakértői bizonyítás alapján megállapította, hogy a felperest vállalkozói díj címén - a festési munkákat is figyelembe véve - 1 905 913 Ft illetné meg. Ugyancsak a szakértői bizonyítás alapján állapította meg, hogy a felperes 15 nap időtartamban ki nem menthető késedelembe esett. A felek a szerződésben napi 1%-os mértékű kötbért kötöttek ki, anélkül azonban, hogy a kötbér legmagasabb mértékét a törvényes kötbér legmagasabb mértékét meghaladóan meghatározták volna. A megállapítható 6 566 132 Ft kötbéralap után a 12%-os maximumnak megfelelő 787 935 Ft összegben bizonyult alaposnak ezért az alperes beszámítási kifogása. A beszámítási kifogás alapját képező kötbér összegét a felperes által követelhető vállalkozói díj összegéből levonva marasztalta a bíróság az alperest a díj tekintetében. Ugyancsak marasztalta a bíróság az alperest a korábban késedelmesen megfizetett tőkeösszeg késedelmi kamata tekintetében is. A felperesnek az alperesi kötbérköveteléssel kapcsolatos elévülési kifogásait vizsgálva a bíróság megállapította, hogy a kötbérigény elévülése az ellenkövetelés keletkezésekor még nem következett be, ezért a Ptk. 297. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján a beszámítási kifogásnak helye van. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, és kérte az ítélet részbeni megváltoztatásával az alperes keresete szerinti marasztalását, és a beszámítási kifogás elutasítását. Ismét hivatkozott arra, hogy az alperes a felperesi munkákkal érintett épületet már az átadás előtt birtokba vette. Ez a körülmény szerinte kizárja, hogy a perbeli esetben az alperes késedelmikötbér-igényt érvényesítsen. Hangsúlyozta, hogy a létesítmény már 1989. szeptember 6-át követően rendeltetésszerű használatra alkalmas volt, és ott üzemszerű termelés kezdődött. Álláspontjának alátámasztására hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság GKT 92/1973. számú állásfoglalására. Fenntartott azt a perbeli álláspontját is, amely szerint az általa elvégzett munkák alapján a leszállított keresetben megjelölt ellenérték megilleti.
A fellebbezés részben alapos.
A fellebbezési eljárás során lefolytatott bizonyítás eredménye alapján megállapítást nyert, hogy az elsőfokú bíróság a felperes díjkövetelése tekintetében a tényállást tisztázta. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes az általa végzett munkák ellenértékeként - a korábbi kifizetéseket is figyelembe véve - 1 905 913 Ft-ot követelhet. Ebben a kérdésben az elsőfokú eljárás során aggálytalan szakvélemény készült, kivéve a festési munkák ellenértékét, amelyre vonatkozóan a bizonyítási eljárás eredményeként a felperesi követelés megalapozatlannak bizonyult.
A felperes olyan bizonyítékok, vagy adatot sem a fellebbezését tartalmazó beadványban, sem a fellebbezési tárgyalás során nem tudott megjelölni, amely alkalmas lett volna a szakvélemény megdöntésére, illetőleg a díjkövetelés tekintetében az elsőfokú ítélet megváltoztatását indokolta volna.
Az alperes beszámítási kifogásával kapcsolatos fellebbezési kérelem alaposnak bizonyult. Az elsőfokú eljárás során lefolytatott szakértői bizonyítás alapján megállapítást nyert, hogy a felperes az általa végzett munkák késedelme tekintetében összesen 95 nap időtartamban szerződésszegését kimentette. Mindezek mellett az elsőfokú eljárás alapján kellő adat merült fel arra vonatkozóan, hogy az alperes a per tárgyát képező munkákkal érintett épületrészt már az átadás-átvételt megelőzően, 1989 szeptemberében birtokba vette, és abban üzemszerű termelés is kezdődött. A birtokbavétel pontos időpontja nem volt ugyan megállapítható a fellebbezési eljárás keretében sem, kétségtelen azonban, hogy ez 1989. szeptember hónapban megtörtént.
Bár az átadás-átvételi eljárás [Ptk. 405. §-ának (1) bekezdése] csak 1989. október hó 28. napján történt meg, a Legfelsőbb Bíróság GKT 92/1973. számú állásfoglalása szerint az építési-szerelési munka teljesítésének egyes joghatásai - formális átadás-átvétel hiányában - a megrendelő által történt tényleges birtokbavétel, illetőleg használatbavétel alapján is megállapíthatók.
A perbeli ügyben a teljesítés joghatásai, így az alperesi kötbérkövetelés alapját képező késedelem megszűnése tekintetében ennek megfelelően nem hagyható figyelmen kívül, hogy a „formális” átadás-átvételt megelőzően, jóval korábban a tényleges birtokbavétel már megtörtént. A teljesítési határidő 1989. június 30. volt, ettől az időponttól pedig - a szakértői bizonyítás alapján megállapított 95 napos kimentési időtartamot számítva - a tényleges birtokbavételig a felperes részéről vétkes késedelem nem állapítható meg. Az alperes tehát késedelmi kötbért a felperestől nem követelhet, ezért annyiban helytelenül döntött az elsőfokú bíróság, hogy az alperes beszámítási kifogásának helyt adott.
A felperes a fellebbezési tárgyalás során bejelentette, hogy az általa kért kamatösszeg - mint tőke - után is kéri késedelmi kamat megfizetését. A felperes ilyen tartalmú keresetfelemelése a Pp. 247. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak alapján megengedett.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, az alperes marasztalásának összegét 1 905 912 Ft-ra felemelte, és az alperest a 493 150 Ft után is késedelmi kamat fizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. V. 32 659/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás