GK BH 1993/317
GK BH 1993/317
1993.05.01.
I. A per megszűntetéséről a bíróság végzéssel határoz, kivéve, ha a per megszüntetésére irányuló kérelemnek és a per érdemének együttes tárgyalását rendelte el, és a per megszüntetésére irányuló kérelmet elutasítja (Pp. 140. §, 162. §).
II. A keresettől való elállás jogcímén nincs helye a per részbeni megszüntetésének, ha a felperes a tőkekövetelésre vonatkozó keresetétől áll el, és keresetét a járulékokra vonatkozóan fenntartja [Pp. 157. § e) pont, 160. §).
A felperes az elsőfokú bíróságnál 1990. december 22. napján előterjesztett fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmében az alperest a csatolt számlamásolat alapján 237 523 Ft, ennek az összegnek az évi 28%-os kamata és költségei megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárás során a felperes a tőketartozás elismert kiegyenlítésére figyelemmel a keresetét annak járulékaira tartotta fenn azzal, hogy az igényelt késedelmi kamat összege 26 355 Ft, költsége a 7 130 Ft lerótt illeték és a felszámítható jogtanácsosi munkadíj.
Az elsőfokú bíróság ítéletében „a tőke vonatkozásában a pert megszűntette”. Az alperest kamatfizetés címén 26 355 Ft 15 nap alatti megfizetésére kötelezte. Azonos teljesítési határidővel 7 130 Ft eljárási illeték és ügyvédi munkadíj címén 6 000 Ft megtérítéséről rendelkezett. Az ítélet indokolása szerint a per megszüntetésére vonatkozó rendelkezés az alperesi teljesítés tényén alapult, a kamat a felperes által igényelt összegben az alperes teljesítési késedelme miatt jár a felperesnek, míg a lerótt illeték és az ügyvédi munkadíj az alperest a pervesztességére figyelemmel terheli.
Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő annak megváltoztatása és a marasztalás teljes elutasítása iránt fellebbezést. A felperes a fellebbezési tárgyaláson nem jelent meg, írásbeli ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a részleges permegszüntetésre vonatkozó rendelkezését mellőzte, egyebekben az ítéletet a fellebbezéssel érintett, az alperest fizetésre kötelező részében a jelenlegi peradatok alapján érdemben nem tartotta felülbírálhatónak. A tőke vonatkozásában hozott permegszüntető rendelkezés vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutat rá.
A per megszüntetésének törvényi lehetőségeit az okok taxatív felsorolása és az egyéb feltételek megállapítása mellett a Pp. 157-160. §-ai szabályozzák azzal, hogy a per megszüntetése tárgyában a Pp. 162. §-a értelmében a bíróság végzéssel határoz, kivéve, ha a Pp. 140. §-a alapján a per megszüntetésére irányuló kérelemnek és a per érdemének együttes tárgyalását rendelte el. Ítélet meghozatalára azonban csak akkor van ez esetben is lehetőség, ha a per megszüntetése iránti kérelem elutasítására kerül sor; a per megszüntetése ugyanis az érdemi döntést kizárja, és ennek anyagi jogereje nincs.
Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a főkövetelés tekintetében a per megszüntetéséről ítéletében rendelkezett. Megalapozatlan az ítélet abból a szempontból is, hogy a költségek tekintetében mellőzi a per megszüntetésének esetére irányadó sajátos rendelkezések alkalmazását [Pp.160. §-ának (1) bekezdése].
Az adott esetben mindezeken túlmenően a per megszüntetésére - a bíróság által elrendelt keretben - végzéssel sem lett volna lehetőség, ennek ugyanis hiányoztak a törvényi feltételei. Olyan ok ugyanis, amely miatt a bíróságnak a megszüntetést hivatalból kell elrendelnie, nem állott fenn. Felperesi mulasztás [157. § d) pont] vagy a per megszüntetésére irányuló közös kérelem [157. § f) pont] hiányában a permegszüntetésre a keresettől való elállás és - az érdemi tárgyalás megkezdésére figyelemmel - az ehhez történő alperesi hozzájárulás adott volna lehetőséget.
A keresettől való elállás a részleges permegszüntetést is lehetővé teszi, de csak abban az esetben, ha ez a perbeli követelések teljesen elhatárolható részére vonatkozik. A járulékos kérdések rendezésére fenntartott kereset, amelynek elbírálása a per főtárgya tekintetében elfoglalt érdemi állásfoglalástól függ, a per főtárgya tekintetében a per megszüntetését az erre vonatkozó kifejezett elállás esetén sem teszi lehetővé. Az a kérelem tehát, amely a bíróság döntését az eredetileg érvényesített főkövetelés tekintetében már nem igényli, csupán a járulékos kérdéseknek az eredeti kereset szerinti rendezésére irányul, tényleges tartalma szerint nem - részleges permegszüntetésre irányuló - keresettől való elállásként értékelendő, hanem kereset leszállításként. A fenn nem tartott követelés tekintetében tehát a bírósági döntésnek nincs helye.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az ítéletnek a permegszüntetés tárgyában hozott rendelkezését mellőzte, mert a fenntartott keresetre tekintettel a tőkekövetelés vonatkozásában rendelkeznie nem kellett és nem lehetett.
Az alperes a per során arra hivatkozott, hogy a hozzá eljuttatott számla szerinti teljesítési határidő a jogvita rendelkezésénél nem vehető figyelembe. A számlán szereplő fuvarlevél, amely a felperesi áruszállítás megtörténtét és az alperesi átvétel visszaigazolását lett volna hivatott bizonyítani, a számla megküldésekor nem állt az alperes rendelkezésére, így a tartozás nem volt azonosítható. Állította, hogy a felperes a számlázott árut nem neki, hanem harmadik személynek szállította le, aki azt az eredeti szállítólevélen feltüntetett megrendelőként, de tényleges megrendelés nélkül vette át, és később juttatta el az alpereshez.
Ezt az állítását a rendelkezésre álló fuvarlevéllel kívánta igazolni, amelyen a megrendelő megnevezése az eredeti címzett törlésével (leragasztásával) és aláírásával történt meg. A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem mellékletként feltünteti ugyan a számla kiállításának alapjául szolgáló szállítólevelet, de ez az iratoknál nem lelhető fel. Így nincs mód annak megállapítására, hogy az áruszállítás valójában hová történt, az alperesi állítás igaza esetén mikor került a más által átvett áru az alpereshez, és mikor történt meg a felperes részéről a számla azonosítására alkalmas javított szállítólevél megküldése, illetve a számla más módon történő azonosítása.
Mindaddig, amíg a számla és a mástól átvett áru azonossága a felperes mulasztása következtében nem volt megállapítható, az alperes az ellenszolgáltatás megfizetésével nem esett késedelembe. Nem mellőzhető tehát annak tisztázása, hogy az alperes mikor került abba a helyzetbe, hogy a hozzá került áru, a számla és az annak kiállítása alapjául szolgáló szállítólevél azonosságáról kétséget kizáróan meggyőződjön, és ehhez képest a teljesítés érdekében intézkedjen.
Az alperes teljesítési késedelem esetén köteles a késedelem időtartamára a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése szerint késedelmi kamatot fizetni, feltéve, hogy ennek elengedése tárgyában a felek között nem jött létre megállapodás. Az alperes a késedelmikamat-fizetési kötelezettségét - egyebek mellett - a közte és a felperes között létrejött megállapodásra hivatkozással vitatta. Az elsőfokú bíróság ezzel az alperesi tényállítással egyáltalán nem foglalkozott, ebben a kérdésben a felperest még csak meg sem nyilatkoztatta. Ehhez képest a fizetési kötelezettséggel kapcsolatos ténymegállapítása alaposnak nem tekinthető. Nem megnyugtató a késedelmi kamat összegének megállapítása sem. A felperes leszállított keresete szerinti 26 355 Ft-os késedelmi kamatkövetelése évi 28%-os mértékű kamatnak felel meg. Ilyen mértékű késedelmi kamat azonban csak akkor érvényesíthető, ha a felek ebben megállapodtak. Megállapodás hiányában azonban - amelynek bizonyítása a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint a felperest terheli - a felperesnek csupán a kamat törvényes mértéke ítélhető meg.
Téves az elsőfokú bíróságnak a perköltség viselésével kapcsolatos rendelkezése is. Az alperes 1990. december 14-én teljesítette a felperes teljes tőkekövetelését. Ehhez képest a már kiegyenlített tartozás tekintetében a bírósági eljárás megindítására még abban az esetben sem adott okot, ha az átutalás megtörténte és a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem elkészítése „keresztezte egymást”. A kérelem bírósági érkeztetésére nem kétségesen a tőkekövetelés teljesítése után került sor. Az alperes ezért a főkövetelés tekintetében a perre okot nem adott, az ezzel kapcsolatos költségeket tehát a felperesnek kell viselnie [Pp. 80. § (1) bekezdése].
A fenti kérdések elbírálása az előzőek szerinti nagyobb terjedelmű bizonyítást igényel. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét - a pert megszüntető rendelkezést mellőzve - a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 090/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás