PK BH 1993/33
PK BH 1993/33
1993.01.01.
Az átmeneti jellegű lakáskiutalás kizárja, hogy a távozásra köteles fél elhelyezéséről a lakásügyi hatóság gondoskodjék [1/1971. (II. 8.) Korm. r. 15. § (1) bek., 120. § (1) bek. d) pont, 123. § (1) bek.; 1/1971. (II. 8.) ÉVM. r. 28. § (1) bek. b) pont, 90. § (2) bek. a) pont].
A peres felek 1987-ben kötöttek házasságot, melyből 1987. március 13-án Edina, 1988. február 11-én Adrien nevű gyermekeik születtek. A házassági együttélést egyszobás összkomfortos, 23 m2 alapterületű lakásban folytatták. A peres felek együttélése 1989 áprilisában megszakadt, azóta az alperes az Adrien nevű gyermekkel a szüleinél lakik, míg az Edina nevű gyermek a felperes szüleinek gondozásába került.
A városi bíróság ítéletével a felek házasságát felbontotta, a két gyermeket az alperesnél helyezte el, és őt jogosította fel a házastársi közös lakás kizárólagos használatára. A felperest 15 napon belül a lakás kiürítésére kötelezte azzal, hogy az elhelyezéséről saját maga köteles gondoskodni. Kötelezte a felperest 20-20%-os mértékű, havi 2000-2000 forint alapösszegű gyermektartásdíj megfizetésére, továbbá szabályozta a felperes és a gyermekek kapcsolattartását. Ítéletének a lakáshasználat rendezésére vonatkozó indokolása szerint a házastársi közös lakás méreteinél fogva, továbbá a felperes magatartása miatt a megosztott használatra alkalmatlan.
A felperes fellebbezése alapján a megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, az Edina nevű gyermeket a felperesnél helyezte el, és a felperes tartásdíj-fizetési kötelezettségét 1991. október 22. napjával megszüntette. Ennek megfelelően szabályozta a felek és a gyermekek kapcsolattartását. A házastársi közös lakásra nézve a felperes bérlőtársi jogviszonyát azzal szüntette meg, hogy elhelyezéséről a lakásügyi hatóság köteles gondoskodni. Kimondta, hogy a felperes a perbeli lakást azt követően köteles elhagyni, amikor a lakásügyi hatóság azonos térmértékű és komfortfokozatú másik lakást biztosít részére. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása kifejti, hogy helyes az elsőfokú bíróságnak az a rendelkezése, amellyel a méreteinél fogva nem megosztható házastársi közös lakás kizárólagos használatára az alperest jogosította fel, figyelemmel azonban arra, hogy a „megyei bíróság a felperes lakáshasználatát nem neki felróható okból szüntette meg, nem minősül rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználónak”, ezért az elhelyezéséről az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (R.) 120. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján - az R. 118. §-ában írt lakás biztosításával - a lakásügyi hatóság köteles gondoskodni.
A jogerős ítéletnek a felperes elhelyezésére vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet 15. §-a (1) bekezdésének rendelkezése szerint a lakásügyi hatóság a bérlakást általában határozatlan időre, jogszabályban meghatározott esetben azonban határozott időre vagy valamely feltétel bekövetkezéséig utalja ki. Az 1/1971. (II. 8.) ÉVM rendelet (Vhr.) 28. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében határozott időre vagy valamely feltétel bekövetkezéséig szóló kiutaló határozat egyebek mellett akkor adható ki, ha a bérlőt a lakásügyi hatóság később a lakásigényét kielégítő másik lakáshoz kívánja juttatni.
A felperes által az elsőfokú eljárásban csatolt bérleti szerződésből megállapíthatóan a peres felek a Ny. Városi Tanács V. B. igazgatási osztálya 1988. június 28. napján kelt határozatával jutottak a perbeli lakáshoz. E határozat alapján a bérleti szerződést 1992. június 31. napjáig meghatározott feltétel: végleges lakáshoz juttatásuk bekövetkezéséig terjedő időre szólóan kötötték.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében (P. törv. III. 20. 091/1988., P. törv. II. 21 146/1989., P. törv. II. 21 226/1991.) rámutatott arra, hogy a lakás határozott időre, valamely feltétel bekövetkezéséig történő kiutalása esetén a kiutalás átmeneti jellege kizárja, hogy a távozásra köteles fél elhelyezéséről az R. 120. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján a lakásügyi hatóság gondoskodjék. A lakás határozott időre és egyben meghatározott feltétel bekövetkezéséig történő kiutalása ugyanis azt jelenti, hogy a felek bérleti jogviszonya legfeljebb addig áll fenn, amíg részükre a lakásügyi hatóság másik, végleges lakást utal ki. Ez utóbbi lakás megszerzésére viszont csak akkor van lehetőség, ha az említett feltétel bekövetkezéséig kiutalt lakáson a felek bérleti jogviszonya változatlanul fennáll.
A perbeli esetben a felperes bérlőtársi jogviszonya jogerős ítélet folytán megszűnt, a lakás kizárólagos bérlője az alperes maradt, a felperes vonatkozásában tehát a végleges lakás kiutalásának feltétele a bérleti jogviszony fennállásának hiányában nem teljesülhet. Erre figyelemmel a felperes nem tarthat jogszerű igényt arra, hogy részére a lakásügyi hatóság az átmenetileg kiutalt lakás helyett véglegesen lakást utaljon ki. A jogerős ítélet erre vonatkozó rendelkezése ezért jogszabálysértő.
Tévedett a megyei bíróság abban a tekintetben is, hogy a felperest jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználónak nyilvánította. A nem vitás tényállás szerint a felperes a vele egyenlő bérlőtársi jogokkal rendelkező alperest az életközösség megszakadásától 1990. január 5-ig, majd - a jogerős hatósági döntéssel szembehelyezkedve - a leszerelését követően, 1990 februárjától a közös kiskorú gyermekkel együtt a lakásból kizárta, az alperes visszatérését önkényesen és erőszakkal megakadályozta. Ez a közösségellenes, az együttélés normáival szembehelyezkedő magatartás az 1/1971. (II. 8.) ÉVM rendelet 90. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglalt rosszhiszeműség megállapítására alkalmas, a felperes elhelyezésére tehát az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet 123. §-ának (1) bekezdése irányadó.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének a felperes elhelyezésére vonatkozó rendelkezését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a városi bíróság ítéletének ugyanerre vonatkozó rendelkezését helybenhagyta. (P. törv. II. 21 811/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás