BK BH 1993/340
BK BH 1993/340
1993.06.01.
Az őr ellen halált okozó erőszak bűntettének és nem a foglalkozás körében elkövetett halált okozó veszélyeztetés vétségének minősül a katona cselekménye, ha a töltött lőfegyvert fenyegetés céljából az őrre irányítja, majd a fegyvert — gondatlanul működésbe hozva — halálos lövést ad le [Btk. 171. § (1) bek., (2) bek. b) pont, 355. § (1) bek. b) pont és (4) bek.].
Az f.-i bíróság katonai tanácsa a honvéd vádlottat őr ellen halált okozó erőszak bűntette miatt 6 évi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárásban megállapított tényállás szerint a honvéd vádlott és a F. T. honvéd - a sértett - ugyanazon alegységnél teljesítettek sorkatonai szolgálatot, és ennek tartama alatt egymással jó, lényegében bajtársi viszonyt alakítottak ki.
A vádlottat a vádbeli napon 16 órától másnap 16 óráig őrszolgálatba vezényelték. A vádlott az őrszolgálatba lépés előtt az őrség felkészítésen részt vett, ahol többek között felhívták a figyelmüket a fegyver kezelésére, használatára vonatkozó jogszabályi rendelkezések betartására, melyeket a vádlott - mint őrszolgálatot már többször ellátó katona - egyébként is ismert, és azokkal tisztában volt. Ennek és a kifejezett tilalom ellenére a vádlott a korábbi időszakban a fegyverével - a többi katonatársához hasonlóan - gyakrabban játszott, amikor az töltetlen állapotban volt.
Az említett napon az őrszolgálatba lépés után 19 óra körüli időben a második váltást V. L. honvéd vezette fel. A töltőhelyen az örök a fegyverek betárazását szabályosan végrehajtották, ezt a felvezető ellenőrizte, majd megindultak az 1. sz. őrhely irányában úgy, hogy V. L. honvéd haladt elöl, mögötte oszlopmenetben a többi katona. A vádlott gépkarabélyát ekkor még a hátán, szíjra helyezett, bebiztosított állapotban vitte.
Menet közben a vádlott azt mondta, hogy korábban az egyik alegységnél látott egy géppuskát, azt kíváncsiságból megnézte, majd arról beszélt, hogy a fegyverrel az akciófilmekből ismert Rambó hogyan tudna lőni. Pár lépést tovább haladva gépkarabélyát jobb kezével maga elé húzta, a tűzváltókart pedig indokolatlanul sorozatlövésre állította, és azért, hogy a sértettet megijessze, a gázdugattyút hátrahúzta, így a fegyvert - megfeledkezve arról, hogy abban töltött tár van - csőre töltötte. Ezután a sorból jobbra kissé kilépett, majd a gépkarabély csövét maga előtt - a sértett irányában - megemelte, és amikor a fegyver csőszájféke az előtte és tőle balra haladó sértett nyakától kb. 5-10 cm-re volt, az elsütőbillentyűt felelőtlenül elhúzta. Így a fegyver működésbe lépett, és azzal a vádlott lövésből álló sorozatot adott le. A két lövedék - egymáshoz közel becsapódva - eltalálta a sértett nyakának jobb oldalát, aki a lövések után azonnal a földre esett. A vádlott a lövések leadását követően eldobta a fegyverét, tártáskáját, és azt kiabálta, hogy "Úristen, mit csináltam?!", majd befutott az őrszobára, és ott sírva azt mondta; "Meglőttem F.-t, nem akartam meglőni!"
A sértett olyan súlyos sérüléseket szenvedett a lövés következtében, hogy a kórházba szállítás közben meghalt. Halálának közvetlen oka a nyak kétrendbeli lövési sérüléséből származó heveny vérvesztés volt.
A vádlott azzal a magatartásával, hogy a fegyverét kibiztosította, csőre töltötte, majd abból lövést adott le, megszegte a lőfegyver használatára és kezelésére vonatkozó általános szabályokat, továbbá a Szolgálati Szabályzat 489. pontjában írt rendelkezéseket. A vádlott fegyverkezelési szabályszegései, valamint a jogtalan fegyverhasználat és a bekövetkezett halálos eredmény között közvetlen okozati összefüggés állapítható meg.
A vádlott egyébként a cselekménye következményeinek felismerésében és a helyes magatartás megválasztásában korlátozva nem volt, katonai szolgálatra korlátozás nélkül alkalmas.
Az ítélet ellen a vádlott és védője által a jogi minősítés miatt bejelentett fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak.
A védő indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság minősítse a cselekményt a Btk. 171. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének b) pontja szerint minősülő foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétségének. Álláspontját indokolva kifejtette, hogy a vádlott terhére a szándékos elkövetés nem állapítható meg, és csupán a véletlennek tudható be a helyrehozhatatlan eredmény bekövetkezése.
A Legfelsőbb Bíróság a védelmi állásponttal összefüggésben a következőkre mutatott rá.
Miként azt a vádlott maga sem vitatta, a lőfegyvert az ő több mozzanatból álló tevékenysége hozta működésbe. A megalapozott fegyver- és orvos szakértői vélemények kétséget kizáróan bizonyították, hogy a lövés leadásakor a gépkarabély csöve a sértett nyakára irányult, és attól 5, legfeljebb 10 cm távolságra volt. Mindebből - és a vádlott indokoltan elfogadott nyomozati vallomásában szereplő kijelentéséből - helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a megállapításra, hogy a vádlott a lövés leadásának szándéka nélkül - az ijesztés gondolatával - hozta működésbe a fegyvert, amellyel az erőszakkal történő fenyegetést, mint tényállási elemet megvalósította. Az eredményre szándéka azonban nem terjedt ki, a sértett halála gondatlanságból azért következett be, mert a vádlott e súlyos eredmény elmaradásában könnyelműen bízott. A Btk. 355. §-a (1) bekezdésének b) pontjába ütköző és a (4) bekezdése szerint minősülő bűncselekmény törvényi tényállása vegyes bűnösségi alakzatú, amelynek elemeit a vádlott magatartása ezáltal maradéktalanul kimerítette.
A töltött lőfegyvernek az őrre irányítása egyszerre valósított meg veszélyhelyzetet és fenyegetettséget. Mivel a fenyegetettség az őrrel - mint fokozott büntetőjogi védelem alá tartozó személlyel - szemben valósult meg -, a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés helyett - a speciális katonai bűncselekmény megállapítása indokolt. A kifejtettekre tekintettel nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott bűnösségét a Btk. 355. §-a (1) bekezdésének b) pontjába ütköző, és a (4) bekezdése szerint minősülő, őr ellen halált okozó erőszak büntettében állapította meg.
A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor a vádlotti és védői fellebbezésnek enyhítésre és enyhébb végrehajtási fokozat kijelölésére irányuló indítványát alaposnak találta.
Az elsőfokú bíróság alapvetően helyesen állapította meg és sorolta fel a büntetéskiszabás körében a vádlott javára és terhére jelentkező körülményeket, de azok között nem említette meg és így nem is értékelhette a vádlott őszinte megbánását. Ez utóbbi enyhítő körülmény - melyhez az elsőfokú bíróság által egyébként helyesen felsoroltak is társultak - nyomatékosabb értékelést kívánt.
Nem kétséges, hogy a vádlott cselekményének a tárgyi súlya kiemelkedő, melyet a bekövetkezett helyrehozhatatlan eredmény tesz ilyenné. Az sem volt figyelmen kívül hagyható, hogy az ilyen súlyos kimenetelű - fegyverkezelési szabályok megszegésével összefüggő -, őrszolgálatban megvalósuló bűncselekmény előfordulása nem elszigetelt jelenség. Ez utóbbi szempontok indokolttá tették a vádlottal szemben a viszonylag hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását. Ugyanakkor indokolt volt arra is tekintettel lenni, hogy a vádlottat a sértett személye ellen semmilyen indulat nem vezérelte, és annak halálát vagy testi épségének sérelmét nem kívánta, abba bele sem nyugodott, jóllehet az ahhoz vezető folyamatot maga idézte elő, az annak veszélyét magában hordozó helyzetet ő hozta létre. Az eredmény tekintetében azonban csak gondatlanság terheli, és ez utóbbi ténynek a büntetés mértékében is kifejezésre kellett jutnia.
Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a szabadságvesztést enyhítette, és annak tartamát a különös rész szerinti törvényi minimumban állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az 5 évi szabadságvesztés szükséges, de elegendő is ahhoz, hogy mind a vádlottat, mind másokat a jövőben hasonló cselekménytől hatékonyan visszatartsa.
Az eddigiekben kifogástalan életvezetésű fiatal felnőtt vádlottal szemben a Legfelsőbb Bíróság alkalmazhatónak találta a Btk. 45. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, és a cselekményére a törvény által egyébként kötelezően előírt börtönfokozat helyett az eggyel enyhébb fogház-fokozatot állapította meg.
Ez utóbbi döntéssel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság tévesnek találta az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának azt a megállapítását, amely szerint az eggyel enyhébb fokozat kijelölését lehetővé tevő törvényi kedvezmény alkalmazását - egyebek mellett - a cselekmény motívuma sem tette lehetővé. Az akciófilmekben szereplő Rambó utánzása ugyanis legfeljebb gyerekes motívumnak tekinthető, de nem olyannak, amely erkölcsileg elítélhető vagy a büntető jogalkalmazás szempontjából jelentőséggel bírna. Emellett pedig a vádlott személyi körülményei kedvezőek. Ily módon nem volt törvényi akadálya az említett rendelkezés alkalmazásának. (Legf. Bír. Bf. V. 14/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás