BK BH 1993/342
BK BH 1993/342
1993.06.01.
A halott személy ingóságai elveszettként, elhagyottként vagy uratlannak nem tekinthetők, így azok elvétele lopást valósít meg;
ugyanakkor azonban az így megvalósított lopás nem minősül másnak elhárításra képtelen állapota kihasználásával elkövetettként [Btk. 316. § (1) bek., (2) bek. j) pont, 325. §].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat lopás vétségében mondotta ki bűnösnek, ezért őt 70 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 120 forintban határozta meg. Rendelkezett a tekintetben is, hogy az ekként kiszabott 8400 forint pénzbüntetést meg nem fizetés esetén 70 napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni.
Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést súlyosításért.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A 18. életévét betöltött vádlott a kora reggeli órákban fejezte be az éjszakai műszakot. Észlelte, hogy a gyár előtti autóbusz-megállóban hason fekszik egy férfi. Ez a sértett volt, aki néhány perccel korábban szívrohamot kapott, összeesett és meghalt. A vádlott odament hozzá, megfogta a karját. Felemelte, és amikor látta, hogy az élettelenül hull vissza, megállapította, hogy a földön fekvő férfi meghalt. Észrevette, hogy a halott mellett egy karóra fekszik a földön. Ezt a 2800 forint értékű órát felvette, eltulajdonítási szándékkal zsebébe tette, és hazavitte. Másnap a rendőrség házkutatást tartott a vádlottnál, ennek során az órát lefoglalták, majd az elhunyt hozzátartozójának kiadták.
A vádlott egyébként büntetlen előéletű, nyolc általános iskolai osztályt végzett, betanított munkás, szülei háztartásában él; senkinek a tartásáról nem gondoskodik. A történteket megbánta.
A városi bíróság az irányadó tényállásból okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, és a cselekményének a jogi minősítése [Btk. 316. § (2) bekezdés] is törvényes. Az a körülmény, hogy a jogtalan eltulajdonítás céljából történt elvétel idejében az ügy sértettje már halott volt, a cselekmény lopáskénti értékelését semmiképp nem zárja ki.
Nem szorul bővebb indokolásra az, hogy a halott ingósága az elhalálozással nem válik elveszetté [Btk. 325. §], még kevésbé elhagyottá vagy uratlanná. Ezt az álláspontot támasztja alá a kifosztás bűntette [Btk. 322. § (1) bek. b) pont] kapcsán kialakult, állandóan követett az az ítélkezési gyakorlat [BJD 9274., BJD 100 33. BH 94/1986., BH 91/1990.], amely szerint a kifosztás halott (megölt) személy sérelmére is elkövethető. A kifosztás ugyanis lényegében nem más, mint egy speciális előzményű súlyosabban fenyegetett lopás. Erre figyelemmel a vele kapcsolatban kialakult megítélés a lopásnál is - megfelelően - figyelembe jön.
Ugyanakkor a megyei bíróság nem látta megállapíthatónak a Btk. 316. §-a (2) bekezdésének j) pontja szerinti elkövetési módot, megítélése szerint ugyanis a lopásnak más elhárítására képtelen állapotát kihasználva történő elkövetése fogalmilag csak élő személy sérelmére valósítható meg.
Megjegyzendő viszont, hogy a Btk. 316. §-a (2) bekezdésének a)-h) pontjai szerinti elkövetési módok - elvileg - halott "sértett" esetén is megállapíthatók és minősítő körülményként jelentkezhetnek.
A büntetés kiszabása során az elsőfokú bíróság helyesen értékelte súlyosítóként azt, hogy a vádlott társadalmilag is igen mélyen elítélendő magatartást tanúsított, amikor az utcán szívrohamban meghalt ember óráját elvette.
Nem tévedett a városi bíróság akkor sem, amikor a javára vette figyelembe azt, hogy alig haladta túl a 18. életévét, őszinte beismerő, megbánást mutató magatartást tanúsított, és végül hogy a 2400 forintot kevéssel meghaladó kár rövid időn belül, teljes egészében megtérült. A vádlott egyébként rendszeresen dolgozik, első ízben áll bíróság előtt, a bűncselekmény alkalmi jellegű. Ebben a helyzetben a megyei bíróság úgy ítélte meg, hogy a vádlottal szemben a szabadságvesztés kiszabására még annak felfüggesztése mellett sincs szükség. A büntetés célja - a vagylagos büntetések közül - a pénzbüntetéssel is elérhetőnek mutatkozik.
Ugyanakkor a megyei bíróság a napi tételek számát - a cselekmény jellegére és az elkövetési módjára figyelemmel - túlságosan alacsonynak találta. A más tartásáról nem gondoskodó, a szülei háztartásában élő vádlott vonatkozásában az egynapi tétel összege is eltúlzottan alacsony, az nem megfelelően igazodik a keresetéhez és a tényleges anyagi helyzetéhez.
A megyei bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetés kiszabására vonatkozó részében megváltoztatta, a napi tételt 100 napra, az egynapi tétel összegét pedig 150 forintra súlyosította. (Fejér Megyei Bíróság Bf. 44/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás