PK BH 1993/351
PK BH 1993/351
1993.06.01.
A szerző jogainak megsértését jelenti, ha művén - hozzájárulása nélkül - változtatást hajtanak végre [1969. évi III. tv. (Szjt.) 10. §].
Az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállás szerint a felperes 1969-ben a z.-i Főtéren felállított szoborművét a városgondnoksággal kötött vállalkozói szerződés alapján, 1991 nyarán felújították. A felújítás során eljáró vállalkozó az emlékművön változtatást hajtott végre: arra utólagosan egy másik dátumot is rávésett, az ötágú csillagot átcsiszolta és abba a koronás címer kontúrjait belevéste. Utóbb a dátumot eltávolította, a csillagábrázolás azonban változatlanul az eltorzított formában megmaradt.
A felperes keresetlevelében arra kérte kötelezni a helyi önkormányzat alperest, hogy a helyi újságban és két országos napilapban tegyen közzé nyilatkozatot, amelyben kijelenti és elismeri, hogy alkotását hozzájárulása nélkül megváltoztatták, és ezzel szerzői jogait megsértették.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, elsősorban arra hivatkozva, hogy a kivitelező a vállalkozói szerződésben foglaltakon túlmenően önhatalmú átalakítást végzett, az önkormányzat közgyűlése elrendelte az emlékmű eredeti állapotba való visszaállítását, ezekről a körülményekről pedig a helyi közvélemény a helyi sajtóból értesült és nem indokolt, hogy az országos sajtóban is nyilvánosságot kapjon.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes szerzői jogait az 1969. évi III. tv. (Szjt.) 10. §-ában ütközően megsértették, amikor hozzájárulása nélkül a művön változtatást hajtottak végre. A személyiségi jogok megsértése miatt az alperest terheli a felelősség, mert az eljáró kőfaragómester a vele kötött vállalkozási szerződés alapján járt el, és a munkáért az ellenértéket részére kifizették. Az elsőfokú bíróság ezért a felperes keresetének annyiban helyt adott, hogy kötelezte az alperest: tegyen közzé a helyi újságban nyilatkoztatót, amelyben elismeri a jogsértés megtörténtét, és egyben az alperest a perköltség megfizetésére kötelezte. Nem találta azonban indokoltnak az elégtételt adó nyilatkozatnak két országos napilapban való közzétételét.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben fenntartotta azt a kereseti követelését, hogy a jogsértés megtörténtéről szóló nyilatkozatot az általa megjelölt két országos napilapban is tegyék közzé. Álláspontja szerint ugyanis téves a bíróságnak az a megállapítása, hogy a szerzői jog megsértése nem okozott országos felháborodást. Az üggyel a Képző- és Iparművészeti Lektorátus is foglalkozott, helyszíni szemlét tartott, és a művésztársadalom körében az ügy felháborodást keltett, amire nézve két tanú meghallgatását kérte: egy művészettörténészét és egy szobrászművészét.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes szerzői jogának megsértése a helyi közvéleményt foglalkoztató kérdés volt, amely a helyi sajtóban is megfelelő ismertetést kapott. Az alperes elismerte a szerzői jogok megsértését, elrendelte az eredeti állapot helyreállítását, a felperest levélben megkeresték, és kifejezték sajnálkozásukat a felújítást végző vállalkozó eljárása miatt. Egyben kifejtették készségüket, hogy a felperes bevonásával szüntessék meg a jogsértő állapotot. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság is indokolatlannak találta, hogy a jogsértés elismerését és a nyilvános elégtételadást a helyi sajtóban közölt, az elsőfokú bíróság által elrendelt nyilatkozaton túlmenően az országos sajtóban is publikálják.
Az előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 707/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás