PK BH 1993/352
PK BH 1993/352
1993.06.01.
„Ikerház” esetén is a közös tulajdon megszüntetésére irányuló perben valamennyi tulajdonostársnak perben kell állnia [PK 10. sz.].
Az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint a fonyódi hétvégi ház és udvar megnevezésű 385 m2 területű ingatlan 1/2 illetőségének tulajdonosa H. S., míg a további 1/2 illetőség az alperes tulajdonában áll.
A vétel jogcímén szerzett ingatlanon a tulajdonostársak ikernyaralót építettek. Az alperes által végzett építkezésben részt vett a házastársa is, a felperes. Az építkezés első ütemében elkészült a nyaraló alapozása, a fő- és a közfalak, valamint a tetőszerkezet. Ezeknek a munkáknak a költségeit az alperes különvagyonából fedezték. Az építkezés II. üteme alatt vált lakhatóvá a nyaraló. Az építkezést mindkét házasfél különvagyonának felhasználásával, továbbá kisebb részben közös vagyonból valósították meg. Ezt követően készült el a csónaktároló, nagyobb részben az alperes különvagyoni beruházásában, kisebb mértékben közös vagyoni hozzájárulással.
A peres felek házasságát a városi bíróság ítéletével felbontotta.
A felperes a házastársi közös vagyon megosztása iránt benyújtott keresetében az ingóságok természetbeni megosztását kérte. A nyaraló építésében való közreműködés címén 800 000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a házastársi közös vagyon megosztását nem ellenezte, értékkiegyenlítés címén 97 400 forintot ismert el a felperes javára. Az ezt meghaladó kereset elutasítását kérte. A városi bíróság ítéletével úgy rendelkezett, hogy a fonyódi „ingatlanon végzett beruházások ellenértékét az alperes tulajdonába adja”. Az ingóságot természetben megosztotta a felek között. A felperes tulajdonába kerülő ingóságok értékét 166 200 forintban, az alperesnek juttatott értéket pedig 206 100 forintban állapította meg. Kötelezte az alperest, hogy értékkiegyenlítés címén fizessen meg a felperesnek 288 200 forintot, valamint az ingatlan bevételeinek és kiadásainak elszámolása mellett 22 717 forint megfizetésére is kötelezte az alperest.
Az ítélet ellen a felperes a kereseti kérelem szerinti marasztalás iránt fellebbezett. Az alperes pedig fellebbezésében a marasztalási összeg leszállítását kérte 79 250 forintra. Vitatta továbbá a vagyonmérleghez tartozó egyes ingóságokra vonatkozó rendelkezést is.
A fellebbezési eljárásban az alperes úgy nyilatkozott, hogy másodlagosan az ingatlan árverés útján történő értékesítést kéri azzal, hogy az árverési vételárból őt 84,6%, a felperest 15,4% illeti meg.
A felperes nem ellenezte az árverési értékesítést, de a vételárból a felépítmény értékének 50%-ára tartott igényt.
A megyei bíróság az ítéletével részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét. Mellőzte az ingatlanon végzett beruházások ellenértékének az alperes tulajdonba adásáról szóló rendelkezést. Részben megváltoztatta az egyes ingóságokra vonatkozó rendelkezést.
Elrendelte a fonyódi ingatlanon a fennálló közös tulajdonnak árverés útján történő megszüntetését. A legkisebb vételárat 2 000 000 forintban határozta meg, és kimondta, hogy a befolyt vételárból a költségek levonása után fennmaradó összegből 23,9% a felperest 76,1% az alperest illeti. A felperest kötelezte, hogy fizessen meg az alperesnek értékkiegyenlítés címén 43 109 forintot, elszámolva ennél a marasztalásnál az ingatlan bevételeit is.
A másodfokú bíróság az árverési értékesítést a peres felek nyilatkozatát figyelembe véve a Ptk. 148. §-ának (3) bekezdése alapján rendelte el. Az árverési vételár felosztásáról a fellebbezési eljárásban kiegészített szakértői bizonyítás anyagát mérlegelve rendelkezett.
A jogerős ítéletnek az ingatlan árverésére, az árverési vételár felosztására és az értékkiegyenlítés összegszerűségére vonatkozó rendelkezései ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A megyei bíróság a fonyódi ingatlan árverési értékesítésének elrendelésénél figyelmen kívül hagyta, hogy az ingatlannak a peres feleken kívül további tulajdonosa is van. Az elsőfokú bíróság a felperesnek pénzkövetelésére irányuló keresetét szem előtt tartva az ítélet indokolásában úgy foglalt állást, hogy a 1/2 illetőség tulajdonosának perben állása szükségtelen, mert a volt házastársak közötti elszámolás őt nem érinti. A fellebbezési eljárásban viszont már a felek olyan rendelkezést kértek az ingatlanra, amelyben a harmadik tulajdonostárs is érdekelt, őt a 10. számú PK állásfoglalás IV. pontja szerint perbe kell vonni, még abban az esetben is, ha a kereset csak az alperes nevén nyilvántartott 1/2 illetőségre vonatkozik. A kollégiumi állásfoglalás a perbe vonás szükségességét azzal indokolta, hogy ilyen esetben is érinti az ingatlanra vonatkozó rendelkezés a további tulajdonostárs jogait is.
A megyei bíróság ezeknek az előírásoknak figyelmen kívül hagyásával elmulasztotta a peres feleket a perbe vonás szükségességéről tájékoztatni. Az ingatlan-nyilvántartás szerinti résztulajdonos perbeli részvétele nélkül pedig az ingatlanra elrendelt árverés, különösen a rendelkező rész félreérthető és az egész ingatlan árveréséről szóló döntés törvénysértő.
A megyei bíróság azonban tévesen határozta meg a közös beruházással szerzett tulajdoni arányokat is. A másodfokú ítélet ugyanis az ún. bekerülési költség, valamint a már kész ingatlannak az ítélet időpontjában irányadó forgalmi értékét veszi alapul. A közös beruházások eredményeként elért helyes tulajdoni arány azonban ezekből az adatokból nem állapítható meg. Az első időszakban elkészült a felépítmény szerkezeti része, a falak, valamint a tetőzet. Ez a beruházás az alperesi különvagyonból történt. A teleknek és a tető alatt levő felépítménynek 1985. évi forgalmi értékét kell elsősorban megállapítani, és ehhez viszonyítani az 1985-ös közös beruházással elért forgalmi értéket. Csupán így állapíthatók meg a helyes tulajdoni arányok.
Az ingatlanforgalmi szakértő feladatának téves meghatározása miatt nem állnak rendelkezésre pontos adatok erre vonatkozóan, ezért elengedhetetlen a különböző készültségi fokok forgalmi értékelése céljából az ingatlanforgalmi szakértői vélemény kiegészítése. Költségkímélés okából az elsőfokú eljárás során beszerzett szakértői vélemény megfelelő kiegészítése látszik célszerűnek, a szakértői vélemény elkészítése óta eltelt időmúlást is figyelembe véve. A helyes tulajdoni arányok kihatnak az ingatlan bevételének felosztására és ezen keresztül az értékkülönbözet fizetéséről szóló rendelkezésre is.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének és a városi bíróság ítéletének az ingatlanra vonatkozó rendelkezéseit, valamint az értékkülönbözettel kapcsolatos rendelkezését a Pp. 273. §-ának (4) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21 162/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás