PK BH 1993/353
PK BH 1993/353
1993.06.01.
Nem teszi szükségessé az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését az a körülmény, hogy valamely jogszabály személyi hatálya kizárólag egy meghatározott típusú gazdálkodó tevékenységet folytató jogi vagy magánszemélyekre terjed ki [9/1969. (XII. 29.) MM r. 14/A. § (2) bek.].
Az alperes egyebek mellett audio- és videokazetták importálásával foglalkozik. E termékekből a Vámhivatal kimutatása szerint 1989-90-ben 2 773 723 Ft, az 1991. évben pedig egy ízben 30 460 forint, majd 622 163 forint vámértéket hozott az országba.
A Szerzői Jogvédő Hivatal módosított keresetében 221 840 forint tőke és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Követelését az audio- és videokazetták első belföldi forgalomba hozatalát terhelő díjfizetési kötelezettségre alapította.
Az alperes ellenkérelmében fizetési kötelezettsége fennállását nem vitatta, de lehetőséget kért az import mennyiségének nyilvántartásban való azonosítására. Ennek eredményéről azonban a tárgyalás elhalasztása ellenére nem nyilatkozott.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetnek megfelelően kötelezte az alperest díjfizetésre. A Vámhivatal igazolása alapján bizonyítottnak látta, hogy az alperes az abban megjelölt mennyiségű audio- és videokazettát hozott az országba az ott megjelölt értékben. Úgy foglalt állást, hogy e tevékenység a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (Szjt.) 14/A. §-ának (2) bekezdésében foglalt és az első belföldi forgalomba hozót terhelő díjfizetési kötelezettséget von maga után.
Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Kifejtette, hogy álláspontja szerint az Alkotmányban foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik, hogy a terhére megállapított fizetési kötelezettség kizárólag az első belföldi forgalomba hozót sújtja, a későbbieket azonban nem.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem megalapozott.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és a Legfelsőbb Bíróság mind jogi álláspontjával, mind az alkalmazott jogkövetkezményekkel egyetértett. Döntését ezért a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával helyes indokaira utalással helybenhagyta.
A fellebbezésében foglaltakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy nem valósít meg hátrányos megkülönböztetést, és ezért nem teszi szükségessé az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését az a körülmény, hogy valamely jogszabály személyi hatálya kizárólag egy meghatározott típusú gazdálkodó tevékenységet folytató jogi vagy magánszemélyekre terjed ki. (Legf. Bír. Pf. IV. 21 300/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás