PK BH 1993/356
PK BH 1993/356
1993.06.01.
Nem vagyoni kártérítés megítélésének feltételei a személyiségvédelem körében [Ptk. 78. §, 84. § (1) bek. e) pont, 339. § (1) bek., 345. §, 355. § (4) bek.; 1990. évi LXXXVI. tv. 4. §, 29. § (1) bek. e) pont; 34/1992. (VI. 1.) AB hat.].
A felperes keresetében az alpereseket 10 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest a felperes üzleti tevékenységére vonatkozó, a felperes személyét sértő, országos napilapban közzétett, valótlan nyilatkozata miatt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperes a napilapban tett nyilatkozattal azt a látszatot keltette, hogy a felperes a perbeli kazettákat minden minőségi ellenőrzés, így a kötelező minőségi vizsgálat elvégzése nélkül hozta forgalomba. Az egyéb sérelmezett tényállításokkal kapcsolatban megállapította, hogy az ún. nyúzópróba elmaradása, a kb. 40 000 db kazetta forgalmából való kivonása, illetve az újságcikk utolsó bekezdésében tett nyilatkozat a valóságnak megfelelt, illetve bírálatnak volt tekinthető. Megállapította, hogy az alperes cselekménye az 1990. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Tv.) 4. §-ába, illetőleg a Ptk. 78. §-ába ütköző cselekmény volt, amellyel az alperes a tisztességtelen piaci magatartás tilalmát megszegte, illetve a felperes jó hírnevét megsértette. Ebből eredően a Tv. 29. §-a (1) bekezdésének e) pontja, illetőleg a Ptk. 84. §-a alapján a felperes érvényesítheti a polgári jogi felelősség szabályai szerinti kárát. A Ptk. 354. §-a1 értelmében a felperes akkor érvényesíthet nem vagyoni kárt, ha a jogsértés a gazdasági forgalomba való részvételét hátrányosan befolyásolja. Ilyet a felperes nem bizonyított, hiszen az újságcikk megjelenése után piaci részesedése nem változott, a forgalma nem esett vissza, sőt nőtt. Az alperes sérelmezett magatartása nem okozta a felperes jó hírnevének jelentős sérelmét, márpedig nem vagyoni kár megtérítésének csak súlyosabb esetekben van helye.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben keresetét leszállítva 1 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az Alkotmánybíróság 34/1992. (VI. 1.) AB határozatára hivatkozással alaptalannak tartotta a nem vagyoni kár tekintetében kifejtett jogi álláspontot, állítva, hogy a személyiségi jogok védelmének, így az üzleti jó hírnév védelmének is elsődleges eszköze a nem vagyoni kártérítés, amely éppen olyan esetekben nyújt a megsértett félnek kárpótlást, amikor az ügy természeténél fogva tényleges kárt nem lehet kimutatni.
Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és érdemben is helytállóan utasította el a keresetet. Az ítéletben kifejtett jogi álláspontot a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakkal egészíti ki.
Az alperes a nyilatkozat megtétele során előadta: „Nem tudok róla, hogy akár egyetlen kazettát is alávetették volna valamiféle ellenőrzésnek vagy nyúzópróbának...” Az alperesnek az ellenőrzés teljes elmaradására vonatkozó nyilatkozata valótlan, és abban az összefüggésben, amelyre az elsőfokú bíróság is helyesen hivatkozott, sérti a felperesnek a Ptk. 78. §-ában védett jó hírnevét, a Tv. 4. §-a értelmében a versenytárs jó hírnevét sértette, illetőleg veszélyeztette. Minden további tényállással kapcsolatban az elsőfokú bíróság a jogsértés hiányát helyesen állapította meg. Az ún. nyúzópróba elmaradása, a hibás kazetták forgalomból való kivonásának elmaradása valós tényállítás, amely a felperes személyéhez fűződő jogát vagy versenyképességét, hitelképességét nem sértette. A kifogásolt cikk utolsó bekezdése nem a felperes tevékenységével foglalkozott, hanem a cikk eredeti témájával, a kazettahamisítással, így közvetlenül a felperesre nem vonatkozott, és a cikk egészét értékelve sem tartalmazott a felperesre vonatkozó utalást.
Ettől függetlenül az alperesnek a fenti jogsértő cselekménye miatt a felperes a Tv. 29. §-a (1) bekezdésének e) pontja, illetve a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének e) pontja értelmében kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint.
A fenti jogszabályok alapján a felperes a Ptk. Negyedik Részének II. Címében foglalt, a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint követelhet kártérítést. A kárfelelősség alapja a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése. Eszerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. E szabályból következik, hogy a kártérítésnek négy együttes feltétele: a jogellenes magatartás, a kár, a kettő közötti okozati összefüggés és a károkozó vétkessége, felróhatósága megvalósulása szükséges a kárfelelősség megállapításához. Kártérítésként a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése alapján vagyoni kárt lehet érvényesíteni, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. Az érvényesíthető pénzbeli, vagyoni és nem vagyoni hátrányok - mint kár - hiányában nem vagyoni kártérítésnek sincs helye. Nem vagyoni kártérítésnek a Ptk. 354. §-a alapján akkor van helye, ha a károkozás a jogi személynek a gazdasági forgalomban való részvételét hátrányosan befolyásolja.
A nem vagyoni kárnak ez a megfogalmazása az Alkotmánybíróság idézett határozata alapján 1992. június 1-jéig volt hatályban. Az elsőfokú bíróság értelemszerűen ennél korábban kelt ítéletében kizárólag a Ptk. 354. §-ának a régi szabályát alkalmazhatta. Függetlenül attól, hogy az ítélethozatal óta az Alkotmánybíróság határozata értelmében a nem vagyoni kártérítés törvényi meghatározása megváltozott, a jelen perben változatlanul a nem vagyoni kár régi szabályát kell alkalmazni. Az alkotmánybírósági határozat visszamenőleges hatályt ugyanis nem állapított meg. A Ptk. 354. §-ának új szövegét tehát a jelen perben, a fellebbezési eljárásban sem lehetett még az igény elbírálására alkalmazni. Ebből eredően a fellebbezési elbírálása szempontjából az alkotmánybírósági határozat és annak indokolása irreleváns.
A Ptk. idézett rendelkezése szerint pedig nem vagyoni kártérítés megítélésének elsődleges feltétele a kár tényleges bekövetkezése. Ilyet a felperes nem bizonyított a perben. Önmagában a jogsértés elkövetése, függetlenül annak jellegétől, súlyától, jogellenességétől, még nem alapozza meg a nem vagyoni kártérítési igényt. A felperes maga adta elő, hogy az üzletmenetében bekövetkezett hátrányt, a jó hírnévnek, üzleti megítélésének vagy hitelképességének a gazdasági forgalomban jelentkező hátrányos megítélésének tényleges bekövetkezését nem tudja bizonyítani. Önmagában az, hogy az alperes cselekménye ilyen következményekre vezethet, nem vagyoni kártérítés alapjául még nem szolgálhat. Ezért az elsőfokú bíróság a felperes erre irányuló igényét helytállóan utasította el, és ténylegesen bekövetkezett nem vagyoni károsodás bizonyításának hiányában annak megítélésére még a leszállított összeg tekintetében sincs lehetőség. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezését a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 808/1992. sz.)
1
A Ptk. 354. §-át az 1993: XCII. törvény hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás