PK BH 1993/358
PK BH 1993/358
1993.06.01.
A kitagadási ok meglétét az köteles bizonyítani, aki a kitagadásra hivatkozva örökölni kíván [Ptk. 662. §., 663. § (1) bek.].
Az örökhagyó és lánya, a felperes között a közös tulajdonukban álló ingatlannal kapcsolatban felmerült vita miatt a viszony megromlott, és a felperes 1988-ban jognyilatkozat pótlása iránt pert is indított az örökhagyó ellen; ezt követően a kapcsolatuk teljesen megszakadt.
Az örökhagyó az 1988. augusztus 29-én kelt közvégrendeletében minden vagyona örököséül fiát és annak házastársát, az alpereseket nevezte meg; egyben a felperest az öröklésből kitagadta. A kitagadás okaként a végrendelet a következőket tartalmazza: „Lányom... velem szemben nagyon rosszul viselkedik, tolvajnak nevez, leköpköd, volt, amikor már az ablakot rám törte, egyébként vele perben is vagyok, mert a telkemre épített és emiatt per van. Amiatt is van per, mivel ő gázt akar a lakásába bevezetni, én pedig azt az én ingatlanomon keresztül nem engedem”.
Az örökhagyó 1989. augusztus 19-én meghalt. A hagyatéki eljárásban a közjegyző a hagyatékot - egyebek mellett egy ingatlan 1/2 részét - a végrendelet alapján az alperesnek adta át.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a kitagadás érvénytelen, ezért őt a kötelesrész megilleti. Elismerte, hogy az örökhagyó ellen a közös tulajdonukban álló ingatlanra történt ráépítéssel és a gázbevezetéssel kapcsolatos jogvita miatt pert indított, s ezt követően a kapcsolatuk megszakadt, ezért az örökhagyót betegségében sem látogatta. Tagadta azonban, hogy az örökhagyóval szemben a végrendeletben felsorolt cselekményeket elkövette volna. Kérte, hogy a bíróság a köteles részét természetben a hagyatékhoz tartozó ingatlanilletőségből adja ki számára.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték, és állították hogy az örökhagyó a közte és a felperes között hosszú ideje fennálló rossz viszony miatt jutott arra az elhatározásra, hogy a javukra végrendelkezzék, és a felperest kitagadta. Egyben - arra az esetre, ha a bíróság a felperes keresetének helyt adna - hagyatéki hitelezői igényt érvényesítettek az örökhagyó részére egy évig nyújtott ápolás és gondozás ellenértéke fejében.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Álláspontja szerint a végrendelet szerinti felperesi magatartás a Ptk. 663. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott kitagadási oknak minősül. Ezzel kapcsolatban a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a végrendeletben megjelölt kitagadási okok nem állnak fenn. A felperes azonban a kitagadási okokkal szemben állítását nem tudta bizonyítani. A kihallgatott K. B.-né és SZ. S. érdektelen tanúk vallomása szerint az örökhagyó és a felperes között nem volt jó a kapcsolat, a felperes az örökhagyót kórházi kezelése alatt nem látogatta, nem volt a segítségére. R. J.-né tanú előadta, hogy az örökhagyó részére a mentőket is ő hívta ki. B. J. tanú ugyancsak tudott az örökhagyó és a felperes közti megromlott viszonyról. Az örökhagyó testvére pedig vallotta, hogy a felperes rosszul bánt az örökhagyóval, csúfolta, tolvajnak nevezte, a gyerekeit tiltotta tőle. Egyedül a felperes házastársa, K. I. tagadta, hogy a végrendeletben megjelölt tények a valóságnak megfelelnének, ugyanakkor e tanú is elismerte, hogy az örökhagyót a kórházban nem látogatták. „A meghallgatott tanúk tehát a felperes állítását nem támasztották alá.... A felperes azon magatartása, hogy az idős, beteg édesanyja részére a szükséges tartást, gondozást nem nyújtotta, betegségében magára hagyta, vele a kapcsolatot - annak ellenére, hogy közös udvarban laktak - nem tartotta, nem látogatta, a társadalmi felfogás szerint súlyos bűncselekménynek minősül, mely alapján a kitagadásnak helye van. „
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság az ítélet indokolásában kiemelte, hogy a szülő vonatkozásában kitagadásnak minősül olyan cselekmény is, amely a bűntett szintjét nem éri el; a cselekmény súlyát a családjogi vonatkozásban kell elbírálni. „Igazolt a perben, hogy a felperes kifogásolhatóan viselkedett az édesanyjával, sértegette öt, bárányfejűnek és tolvajnak nevezte, kiabált és veszekedett vele az utcán, tiltotta tőle a gyermekeit. Ha a felperesnek valamilyen problémája akadt, azt az édesanyján vezette le. Az ablakot is rátörte az örökhagyóra. A végrendeletben kifogásolt magatartások közül egyedül arra nem terjedt ki a tanúk nyilatkozata, mely szerint a felperes leköpte volna az örökhagyót. „Mindez pedig olyan súlyos bűncselekménynek tekintendő, amely alkalmas a kitagadásra. Ugyanakkor megállapította a másodfokú bíróság, hogy a felperes a közös tulajdonban álló ingatlannal kapcsolatban jogos igénye miatt indított pert, „nem élt vissza jogaival, a perindítás nem volt öncélú”. Ez a felperesi magatartás tehát „önmagában nem valósít meg olyan tiszteletlen magatartást, amely mint súlyos bűncselekmény a kitagadás alapjául szolgálhatna”.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 662. §-a értelmében a kitagadás érvényességének két alapvető feltétele, hogy a kitagadásnak a végintézkedésben kell történnie, és a kitagadás okát a végintézkedésben kifejtetten meg kell jelölni.
Helyesen foglaltak állást az eljárt bíróságok abban, hogy az örökhagyó végrendeletében kitagadást eredményező okként megjelölt cselekmények a Ptk. 663. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt kitagadási oknak felelhetnek meg. A kitagadás azonban az előbbi két feltétel megléte esetén is csak akkor érvényes, ha a kitagadott személy a kitagadásra okot adó cselekményt valóban elkövette. Ennek bizonyítása viszont - szemben az elsőfokú bíróság által elfoglalt állásponttal - azt terheli, aki a kitagadásra hivatkozva örökölni kíván.
Az ítélkezési gyakorlat egységes a tekintetben, hogy a kitagadásra okot adó magatartása bizonyítására egymagában az a körülmény nem alkalmas, hogy az örökhagyó a végrendeletében ennek megtörténtét állítja. Pusztán a végrendeleti kijelentés bizonyítékul nem fogadható el, éppen ellenkezőleg, annak tartalmi valóságát egyéb bizonyítékok alapján kell megállapítani.
Az adott esetben az érdektelen tanúk csupán arra vonatkozóan tudtak nyilatkozni, hogy az örökhagyó és a felperes között rossz volt a viszony, a kapcsolatot nem tartották egymással; míg R. J.-né érdektelen tanúnak erről sem volt tudomása. Sz. S. érdektelen tanú vallotta ugyan, hogy a felperes az örökhagyóra „ráverte az előszoba-ablakot, és az be is tört”, de arra nincs adat, hogy ennek közvetlenül szemtanúja volt-e, vagy csak hallomásból értesült róla. Egyedül az örökhagyó testvére, V. K. tett a végrendeletben írtakat alátámasztó vallomást, bár ő sem állította, hogy a felperes az örökhagyót leköpte volna. E tanúval kapcsolatban azonban a felperes arra hivatkozott, hogy haragos viszonyban vannak, és így elfogulatlannak nem tekinthető. Ilyen körülmények között a rendelkezésre álló tanúvallomások a felperes tagadásával szemben nem alkalmasak annak meggyőző bizonyítására, hogy a felperes a végrendeletben megjelölt cselekményeket elkövette.
De az Sz. S. és V. K. tanúk vallomása szerinti magatartások még valóságuk esetén sem feltétlenül minősülnek olyan súlyos bűncselekménnyel, amely a kitagadásra kellő okot szolgáltatna. Bár az ítélkezési gyakorlat a gyermeknek a szülővel szemben elkövetett durva becsületsértését, rágalmazását családjogi szempontból súlyos bűncselekménynek tekinti, az adott esetben nincs adat arra, hogy a tanú szerinti bántó kijelentésre és az örökhagyó tolvajnak nevezésére milyen körülmények között került sor: több ember előtt, az örökhagyót megszégyenítő módon történt-e ez, vagy szűk családi körben, esetleg a megindult polgári perrel összefüggésben hangzottak el a tanú állítása szerinti kijelentések. Az ilyen jellegű kijelentések kitagadási okként súlyos bűncselekménynek való minősítéséhez azonban a körülmények feltárása elengedhetetlen.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21 333/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás