PK BH 1993/364
PK BH 1993/364
1993.06.01.
Az egyezség jóváhagyása előtt vizsgálni kell a jóváhagyás feltételeit, beleértve a végrehajtási lehetőségeket is [Pp. 148. § (2) bek.].
A felperesek G. I. örökhagyó első házasságából származó gyermekei, az alperes pedig az örökhagyó második házastársa volt. Az örökhagyó az 1983. október 10-én kelt írásbeli magánvégrendeletében az alperessel közösen vásárolt öröklakásának az ő tulajdonában álló 1/2 részét az alperesre hagyta. A végrendelet rögzíteni, hogy a lakásban levő ingóságok is az alperest „illetik”, mert azokat a szüleitől kapta.
Az örökhagyó 1990. március 10-én meghalt. A becsatolt és 1990. május 7-én készült adó- és értékbizonyítvány az öröklakás 1/2 részének forgalmi értékét 712 500 Ft-ban állapította meg. A közjegyző (a periratokból kitűnően) a hagyatékot - benne az öröklakás 1/2 illetőségét - a végrendelet alapján az alperesnek adta át.
A jogi képviselővel eljáró felperesek elsődleges kereseti kérelme a végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányult; arra hivatkoztak, hogy a végrendeleten levő aláírás nem az örökhagyótól származik. Másodlagosan - összegszerűség megjelölése nélkül - kötelesrészük kiadására kérték az alperest kötelezni. A pertárgy értéket 356 000 Ft-ban jelölték meg.
Az ugyancsak jogi képviselővel eljáró alperes az elsődleges kereseti kérelem elutasítását kérte, a felperesek kötelesrészre való jogosultságát azonban elismerte, és úgy nyilatkozott, hogy azt pénzben hajlandó kiadni; az összegszerűséget azonban az alperes sem jelölte meg.
A bíróság írásszakértőt rendelt ki, aki megállapította, hogy a végrendeleten levő aláírás kétséget kizáróan az örökhagyótól származik.
A felperesek az 1991. november 11-én megtartott tárgyaláson az elsődleges kereseti kérelemtől elálltak, kötelesrész iránti igényüket azonban fenntartották, és annak megfizetésére kérték az alperest kötelezni. A jegyzőkönyv szerint a kötelesrész címén igényelt összeget továbbra sem jelölték meg.
A tárgyaláson az alperes személyesen nem volt jelen, jogi képviselője azonban úgy nyilatkozott, hogy „az alperes kész a teljesítésre, kész a 71 116 Ft megfizetésére, amit készpénzben teljesíteni tud 60, de akár 30 napos teljesítési határidővel is, figyelemmel arra, hogy az ingatlant az alperes értékesíteni kívánja”. A jegyzőkönyv a továbbiakban rögzíti, hogy az alperes „is” kész az egyezség megkötésére, de kéri, hogy a bíróság a jogi képviselő költségét az egyezséget jóváhagyó végzésben állapítsa meg.
Ezt követően a bíróság az egyezség tartalmát akként foglalta jegyzőkönyvbe, hogy „az alperes megfizet a felpereseknek fejenként 71 116 Ft-ot kötelesrész címén. A peres felek egyezően kijelentik, hogy az 1990. március 10-én elhunyt G. I. hagyatékával szemben minden igényüket a fenti egyezséggel elszámoltnak tekintik. „ A bíróság 8. sorszámú végzésével az egyezséget jóváhagyta. Megállapította, hogy a felperesek személyes költségmentessége folytán le nem rótt 33 936 Ft eljárási illetéket a magyar állam viseli. A bíróság egyetemlegesen kötelezte a felpereseket, hogy 60 nap alatt fizessenek meg az alperesnek 14 000 Ft perköltséget.
A végzés kihirdetése után a felek a fellebbezési jogról lemondtak, így a végzés nyomban jogerőre emelkedett.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 148. §-ának (2) bekezdése szerint, ha az egyezség megfelel a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek, a bíróság azt végzéssel jóváhagyja, ellenkező esetben pedig a jóváhagyást megtagadja, és az eljárást folytatja. A (3) bekezdés kimondja, hogy a bíróság által jóváhagyott egyezségnek ugyanaz a hatálya, mint a bírói ítéletnek.
Az adott esetben a felperesek másodlagos kereseti kérelme a kötelesrész kiadására irányult, de sem a keresetlevélben, sem a tárgyaláson tett érdemi nyilatkozataikban nem határozták meg az e címen igényelt összeget. Egyedül a keresetlevélben megjelölt perértékből lehet erre következtetni: a pertárgy értékeként megjelölt 356 000 Ft ugyanis (kerekítve) a fele a hagyatéki ingatlanilletőség adó- és értékbizonyítványban feltüntetett értékének: a 712 500 Ft-nak.
Ezzel szemben az alperes az egyezségben személyenként 71 116 Ft - a négy felperesre tekintettel összesen 284 464 Ft - megfizetésére vállalt kötelezettséget. A per adataiból nem állapítható meg, hogy erre az eredményre milyen számítási mód alapján jutottak a felek: a hagyatékhoz tartozó ingatlanilletőség forgalmi értékét milyen összegben fogadták el, és a hagyatékot milyen hagyatéki tartozások (esetleg még fennálló OTP-kölcsöntartozás, temetési költség stb.) terhelték - vagyis ehhez képest mi volt az a tiszta hagyatéki érték, amit a kötelesrész alapjaként figyelembe vettek. E hiányosságok folytán pedig nincs mód annak megállapítására, hogy az egyezség megfelelt-e a felek méltányos érdekeinek.
Az egyezségben az alperes teljesítési határidő megjelölése nélkül vállalta a kötelesrész megfizetését. Az egyezséget megelőzően tett alperesi nyilatkozatból arra lehet következtetni, hogy a kifizetést az ingatlan értékesítéséhez kívánta kötni. A teljesítési határidő meghatározása nélküli vagy az értékesítéshez, mint feltételhez fűzött fizetési kötelezettség azonban végrehajthatatlan: az előbbi esetben a teljesítés soha nem válik lejárttá, az utóbbi esetben pedig az alperes akaratától függ, hogy a teljesítésre mikor kerül sor. Az alperes nem teljesítése esetén tehát a végrehajtás elrendelését a felperesek nem kérhetnek. Ez okból az egyezség nem felel meg a jogszabályoknak sem.
A bíróság az egyezséget jóváhagyó végzésében megállapította, hogy a felperesek költségmentessége folytán le nem rótt 33 936 Ft illetéket az állam viseli. A hagyaték értékének, illetőleg a kötelesrész alapjának összegszerű meghatározása nélkül nem állapítható meg, hogy a felperesek személyes költségmentessége folytán le nem rótt illeték összegszerűségét a bíróság milyen módon állapította meg, és az magában foglalja-e az állam által a 6. sorszámú végzésben előlegezett 6660 Ft szakértői költséget is. Ennek az előlegezett költségnek a viseléséről ugyanis az eljárást befejező végzésben dönteni kell (Pp. 77. §).
Végül a fenti hiányosságok folytán az sem állapítható meg, hogy az elsődleges kereseti kérelemtől való elállás következtében a pervesztesség és pernyertesség aránya hogyan alakult, és ez hogyan jelentkezik a perköltség viselésénél.
Mindezekre tekintettel az egyezséget jóváhagyó jogerős végzést a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21 180/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás