PK BH 1993/365
PK BH 1993/365
1993.06.01.
Hangszalag bizonyítékként való felhasználásánál irányadó szempontok [Pp. 164. §, 166. §; Ptk. 80. § (2) bek.].
A felperes az O. D. Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke, az alperes pedig a szövetkezet belső ellenőre volt.
A termelőszövetkezet 1985. év óta a területén levő téglagyári épületeket csirkenevelés céljára bérbe adta különböző vállalkozóknak. 1985. Június 6-án az alperes szerződést kötött a termelőszövetkezettel egy téglagyári épület bérletére. Az alperes az általa nevelt csirkéket a felperes által vezetett termelőszövetkezettel kötött szerződés alapján a termelőszövetkezet részére adta át, ugyanúgy, mint más vállalkozók, akik a termelőszövetkezettől bérelt épületben folytattak csirketenyésztést. A csirkeneveléshez szükséges olajkazánokat és -tartályokat az alperes a termelőszövetkezet közreműködésével vásárolta meg. Az alperest 1989-ben nyugdíjazták, nyugdíjazásával azonban a csirkenevelés nem szűnt meg. A felperes szakmai tanácsokkal és más módon is segítette az alperest a csirketenyésztésben.
A felperes keresetében azt adta elő, hogy az alperessel kötött megállapodás alapján a csirketenyésztést közösen végezték, az induláshoz az alperest 155 000 forinttal segítette, a közreműködés alapján a nyereség 50%-ára volt jogosult. Az alperes azonban az 1989. októberi haszonból nem részesítette, ezért összesen 350 747 forint megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Tagadta a közös gazdálkodást, illetve a felperes által állított összeg átvételét.
Az elsőfokú bíróság a kereset szerint marasztalta az alperest.
Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság a marasztalás összegét 248 231 forintra leszállította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A marasztalási összeg leszállítását azzal indokolta, hogy a közös vállalkozást csak 1989. októberig látta megállapíthatónak. Az első- és másodfokú bíróság bizonyítékként vette figyelembe egy hangfelvételnek a felperes által állított tartalmát, amelynek lejátszásához az alperes nem járult hozzá.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az adott ügyben is irányadó a Pp. 164. §-ában foglalt bizonyítási szabály, amely szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Ebből következően a felperest terhelte a bizonyítás az alperes részére átadott összeg, a közös vállalkozás és a haszon 50%-os megosztására vonatkozó megállapodás tekintetében. A perben ez ideig azonban a felperes követelése megalapozásául szolgáló tényállításait, hitelt érdemlő módon nem bizonyította.
A felperes egy hangfelvételt kívánt a perben bizonyítékul felhasználni, amelyre nézve azt adta elő, hogy azon az alperes és más személyek nyilatkozatai találhatók, tartalma pedig azonos azzal a beszélgetéssel, amelyet előkészítő iratába foglalt. A bíróság azt a körülményt, hogy az alperes a hangszalag bizonyítékul történő felhasználását megtagadta, úgy értékelte, hogy a felperes előkészítő iratában foglalt beszélgetés azonos a hangszalagon rögzítettel, és így bizonyítottnak vette a felperes követelésének jogalapját és összegszerűségét is.
A hangszalag tárgyaláson, bizonyítékként való felhasználásának megtagadásából a bíróság által alkalmazott következmény levonására nem lett volna lehetőség. Az alperes ugyanis a hangszalag manipulálására hivatkozott, és tartalmi valódiságát is vitatta. Ezek a kifogások pedig további bizonyítás lefolytatását indokolták.
Az új eljárásban arra vonatkozóan, hogy a hangszalag felhasználható-e, a bíróságnak a felek nyilatkozataihoz képest mérlegelnie kell, hogy a Pp.-nek a szabad bizonyítási rendszerébe (Pp. 168. §) miként illeszthető be a Ptk. 80. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés. A hangszalag egyébként felhasználása esetén is csupán egy a bizonyítékok sorában, amelynek tartalmi és egyéb valódiságát erre vonatkozó kifogás esetén a bíróság köteles vizsgálni. Ha a felek közötti megállapodást a bíróság bizonyítottnak tekinti, a továbbiakban, abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a felek között milyen jogviszony jött létre, ennek alapján a feleket milyen jogok illetik meg, és milyen kötelezettségek terhelik. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint azokból a peradatokból, amelyek szerint a felperes több esetben jelen volt a csirkék átvételénél, és szakmai tanácsokkal segítette az alperest, továbbá kedvezményes eszközbeszerzést tett lehetővé az alperes részére, a közös gazdasági tevékenységet nem lehet megállapítani.
Ezért erre vonatkozóan is szükséges további bizonyítás lefolytatása. Végül abban a kérdésben, hogy a közös gazdasági tevékenység alapján milyen összeg illeti meg a felperest, szükséges az elszámolás megejtése. A gazdasági társaságról szóló 1988. évi VI. törvény 70. §-a szerint ugyanis a nyereség és a veszteség a tagok között vagyoni hozzájárulásuk arányában oszlik meg. Tisztázni kell ehhez, hogy milyen értéke volt a felek vagyoni hozzájárulásának. A nyereség megállapításának pedig a feltétele a bevételek és a kiadások pontos elszámolása. A törvény 69. §-ának rendelkezéséből következően pedig szükséges számba venni azt is, hogy a felek milyen személyes közreműködést végeztek és mennyire tehető ezek értéke.
Ezeknek a szempontoknak megfelelő bizonyítási eljárás lefolytatása és ennek eredményeként a törvényes és megalapozott határozat meghozatala érdekében a Legfelsőbb Bíróság kívül helyezte mindkét fokú ítéletet, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. I. 20 794/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás