GK BH 1993/373
GK BH 1993/373
1993.06.01.
I. Ha a tervező egy versenytárgyalásra - több versenytárs megrendelése alapján - több, lényegében azonos tervet készít anélkül, hogy erről a megrendelőit tájékoztatná, a tenderen részt vevők - tévedésre hivatkozva - a tervezési szerződésüket sikerrel megtámadhatják [Ptk. 205. § (3) bek., 210. § (1) bek., 235. § (1) bek., 237. § (1) bek.].
II. A tervező az I. pontban leírt magatartással kimeríti a tisztességtelen piaci magatartás jogszabályban rögzített tényállását is [1984. évi IV. tv. 1. §; Ptk. 200. § (2) bek., 237. § (1) bek.].
A peres felek által 1987. február 24-én kötött szerződésben az alperes vállalta a B. Vállalat beruházásában (a továbbiakban: beruházó) megvalósítandó 7000 t/év kapacitású festéküzemi tender tárgyalásán való részvételhez szükséges tervdokumentációknak az elkészítését. A szerződés 2. és 3. pontjában pontosan meghatározták, hogy a tervdokumentáció mit tartalmaz. A felperes kötelezte magát, hogy tendernyerés esetén az alperest bízza meg a kiviteli tervdokumentáció elkészítésével is. A tervdokumentációt az alperes elkészítette, és a felperes a dokumentáció átvételekor esedékes 400 000 Ft ellenértéket kifizette. A felperes a keresetében 400 000 Ft és ennek 1987. április 30-tól a kifizetésére kérte az alperest kötelezni. Előadta, hogy az alperes a perbeli beruházó által meghirdetett versenytárgyaláshoz további két versenytárs - K. Vállalat és a beavatkozó - részére is készített műszaki dokumentációt. A három műszaki dokumentáció túlnyomó részében azonos, eltérés csak jelentéktelen - műszakilag nem releváns - részletekben tapasztalható, az alapdokumentációk között csak a fénymásolatok színében van különbség. Az alperesnek ez a magatartása a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmáról szóló 1984. évi IV. tv. 1. §-ába, 5. §-ának (1) és (2) bekezdésébe, 6. §-ának (1) bekezdésébe, valamint a 15. és 17. §-ába ütközik. Előadta, hogy az alperes a szerződéskötéskor nem közölte a már megkötött korábbi szerződéseket, mert ennek ismeretében nem is kötött volna az alperessel szerződést. Hivatkozott arra is, hogy az alperes - a perben becsatolt szerződésekből megállapíthatóan - a másik két szerződést korábban kötötte meg. Elsőként a beavatkozóval kötött szerződésben (1987. február 17.) szerepel: az alperes garantálja, hogy a tárgyi tenderfelhíváshoz más cégnek semmilyen ajánlatot nem dolgoz ki (7. pont), és az alperes a dokumentációt a megrendelőn kívül másnak át nem adja (10. pont). E szerződéses kötelezettsége ellenére 1987. február 19-én a K. Vállalattal, majd február 24-én a felperessel kötött ugyanarra a tender felhívásra szerződéseket, műszaki dokumentáció elkészítésére. Végül is a beruházó a K. Vállalat ajánlatát fogadta el a versenytárgyaláson.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azt nem vitatta, hogy a perbeli beruházás versenytárgyalásához több versenytárs tenderanyagát elkészítette, ez azonban - álláspontja szerint - a felperest nem hozta hátrányosabb helyzetbe, mert ezek a műszaki dokumentációk a versenytárgyaláshoz a felek által kidolgozott teljes tenderanyagoknak csak egyik részét képezték. Egyébként vitatta, hogy a szerződések műszaki tartalma azonos lenne. Azt állította, hogy a felperest, a szerződéskötést megelőző tárgyalásokon tájékoztatta arról, hogy más vállalatok részére is készített tervdokumentációt, ezt a felperes nem kifogásolta. Utalt arra is, hogy a beavatkozóval kötött szerződés 7. pontját 1987. február 26-án közösen törölték, a 10. pontban foglaltakat is módosították.
Az I. EXPORT Vállalat a felperes pernyertessége érdekébe a perben beavatkozott. Előadta, hogy az alperes és a közte létrejött szerződés 7. pontjában foglaltakat azért mellőzték, mert a 10. pontban foglaltak elégségesek voltak ahhoz, hogy az alperes a perbeli műszaki dokumentációt másnak át ne adja. Ő is állította, hogy más szerződésekről nem volt tudomása.
Az elsőfokú bíróság a felek nyilatkozatai és az általuk becsatolt szerződések, továbbá T. L. (a K. Vállalat főmérnöke) és B. I. (a beruházó igazgatója) tanúk vallomása alapján tényként állapította meg, hogy a felperes és az alperes között létrejött szerződésben olyan kikötés nem szerepelt, amely szerint az alperes a dokumentációt más számára nem adhatja át. Ezért nem minősül tisztességtelen gazdasági tevékenységnek az a körülmény, hogy a perbeli versenytárgyaláshoz szükséges tervdokumentációt az alperes a szerződés szerint teljesített, így őt a díjazás megilleti. Ezért a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet ellen a felperes által benyújtott fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíróság által elrendelt megismételt eljárásban az iránymutatásnak megfelelően szakértő bevonásával vizsgálta az elsőfokú bíróság az alperes által készített dokumentációk műszaki azonosságát és eltéréseit.
K. I. építész és gazdasági mérnök szakértő alap- és kiegészítő szakvéleményei szerint a megrendelők azonos feladatra, különböző részletességgel, de eltérő módon határozták meg az igényeket. Az alperes által készített három tanulmány annyiban tér el egymástól, amennyire az egyes megrendelők az igényeiket a megrendelésben részletezték, de ezek a pályázati anyag műszaki lényegét nem változtatták meg.
A három megrendelőnek átadott műszaki dokumentációk (tervviták, tervek) a lényeges műszaki kérdésekben azonosak. A szakértő szerint nem is volt mód különböző műszaki tartalmú dokumentáció készítésére, mert a versenytárgyalási felhívás alaki és tartalmi előírásai - a világbanki hitel igénybevétele miatt - igen behatároltak és kellő mélységűek voltak. Az alperes által a megrendelőnek átadott technológiai adatszolgáltató terv egy 58 oldalas szöveges tanulmány - mindhárom megrendelő részére azonos - szerkezeti felépítésben készült. A különbség az egyedi igényekben jelentkezett. Egyetértett a szakértő azzal a felperesi állásponttal, hogy amennyiben az előterveket a pályázók három különböző céggel készítették volna el, abban az esetben bizonyos műszaki részletek eltérően jelentkeztek volna, de a pályázati kiírás követelményeinek nagyfokú részletessége miatt lényegbevágó tartalmi eltérés a megoldásokban akkor sem mutatkozhatott volna.
Az elsőfokú bíróság a perben beszerzett szakvéleményt aggálytalannak találta, s azt ítélkezés alapjául elfogadta.
A szakértő megállapításai mellett figyelembe vette a korábban már kihallgatott tanúk vallomását, s ennek alapján tényként állapította meg, hogy a felperes a perbeli szerződés megkötése előtt tudott arról, hogy a két versenytársnak is az alperes készíti a pályaművekhez az előterveket.
A felperes a szerződésben nem is kötötte ki, hogy az alperes e témakörben mással nem szerződhet. Az elsőfokú bíróság végül is arra az álláspontra helyezkedett, hogy önmagában véve nem jogellenes, ha egy tervező lényegileg azonos feladatmegoldásra többé-kevésbé azonos - a megrendelők kívánalmai szerint a részletekben eltérő - szellemi szolgáltatás nyújt. Ez a magatartás nem ütközik az 1984. évi IV. tv. 5. §-ának (1) és (2) bekezdéseibe.
Ezért a felperes keresetét ismét elutasította.
Ezen ítélet ellen a felperes fellebbezett és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. A fellebbezésben vitatta a szakértőnek azt a megállapítását, hogy a tenderfelhívás előírásai a műszaki alternatívákat kizáró módon behatárolták volna a tervkészítés lehetőségét. Az alperes tudott arról, hogy mind a három megrendelő ugyanazon pályázati felhívásra kívánja a pályázatot benyújtani, s ennek ellenére azonos műszaki tartalmú előterveket adott át mind a három megrendelőnek. Ez az alperesi magatartás az 1984. évi IV. tv. szerint tisztességtelen gazdasági tevékenységnek minősül. Továbbra is azt állította, hogy csak a szerződés megkötése után értesült a másik két szerződés létéről. Utalt arra is a fellebbezésében, hogy ugyanazok a személyek végezték a perbeli munkákat, akik a pályázati felhívást kibocsátó B. Vállalat részére a jelen pályázattal kapcsolatban tanulmánytervét készítettek.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A Legfelsőbb Ügyészség képviselője indítványozta, hogy a bíróság adjon helyt a fellebbezésnek, és állapítsa meg, hogy az alperes magatartása a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmába ütközik.
A felperes fellebbezése alapos.
A felperes keresete kétirányú volt. Egyrészt előadta, hogy a szerződés megkötése előtt nem tudott arról, hogy az alperes a versenytársakkal is kötött szerződést, ennek ismeretében a szerződést feltehetően nem kötötte volna meg, vagy ha igen, akkor más feltételekkel; másrészt sérelmezte, hogy az alperes az ő versenytársaival kötött szerződést, és részükre azonos terveket szolgáltatott, ezzel - álláspontja szerint - a versenytárgyalás tisztaságát megsértette. A keresetét a Ptk. általános szabályaira és az 1984. évi IV. tv.* -ben foglaltakra hivatkozva terjesztette elő.
A másodfokú bíróság a felperes keresetét annak tartalma alapján [Pp. 3. § (1) bek.] úgy tekintette, hogy a felperes egyrészt a szerződéses nyilatkozatát a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése alapján megtámadta, másrészt pedig arra alapozta a keresetét, hogy az alperes magatartása az 1984. évi IV. tv.-ben foglaltakba ütközik [Ptk. 200. § (2) bek.].
A felperes fellebbezése alapján - figyelemmel a keresetben foglaltakra is - a másodfokú eljárásban egyrészt azt kellett vizsgálni, hogy a felperesnek a tévedésre [Ptk. 210. § (1) bek.] alapozott keresete mennyiben megalapozott, másrészt vizsgálni kellett azt is, hogy az alperes magatartása az 1984. évi IV. tv.-ben foglaltak alapján tisztességtelen gazdasági tevékenységnek minősül-e.
A Ptk. 210. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint, aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha a tévedését a másik fél okozta, vagy felismerhette. A kialakult bírói gyakorlat szerint lényegesnek azt a körülményt kell tekinteni, amelyet a közfelfogás az adott szerződés vonatkozásában általában lényegesnek tart, vagy amelyet a felek valamelyike felismerhetően lényegesnek tartott.
A perbeli szerződés megkötésekor az alperes pontosan tudta, hogy a B. Vállalat beruházásában megvalósítandó festéküzemi tender tárgyaláson való részvételhez szükséges tervdokumentációt kell elkészítenie a versenytárgyalási felhívás dokumentációjának a figyelembevételével (szerződés 1., 2. pontja). Vagyis az alperes ismerte azt a célt, amelyet a felperes a szerződéskötéssel el kívánt érni, így nyilvánvalónak kellett lennie annak is, hogy a felperes szerződési ajánlatában egyedi terv szolgáltatását igényli, amelynek - a versenytárgyalási felhívásban foglaltakra figyelemmel - olyan műszaki megoldást kellett tartalmaznia, amely a versenytárgyaláson műszaki szempontból is versenyképes. A versenyre beérkezett ajánlatok értékelésénél az ajánlati áron, a fizetési feltételeken, teljesítési határidőn stb. túlmenően a műszaki megoldások színvonalát is figyelembe veszik, tehát a tervek egyediségének még akkor is jelentősége volt, ha a megoldandó feladatot a tenderkiírás jelentős mértékben körülhatárolta. Lényeges körülménynek számít tehát, hogy a szerződéskötés időpontjában az alperes vállalta-e további pályázók részére is a tervdokumentáció elkészítését és ezeknek azonos vagy eltérő műszaki megoldásuk van-e. Ezek a körülmények nemcsak a felperes szerződéskötési szándékát, de a szerződés tartalmát is lényegesen befolyásolják. Az alperesnek a Ptk. 205. §-ának (3) bekezdése szerint jogszabályból fakadó kötelezettsége lett volna, hogy a szerződéskötést megelőzően tájékoztassa a felperest arról: más pályázóknak is készít terveket, és hogy ezek a tervek műszaki tartalomban eltérnek-e a felperes részére szolgáltatandó tervdokumentációtól, vagy nem.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta bizonyítottnak azt az alperesi előadást, hogy a Ptk. 205. §-ának (3) bekezdésében írt tájékoztatási kötelezettségének eleget tett, illetve, hogy a vitatott lényeges körülményről a felperes tudott.
Az alperes a felperessel 1987. február 24-én kötött szerződést, és ezt megelőzően február 17-én szerződött a beavatkozóval, a K. Vállalattal pedig február 19-én. A beavatkozóval kötött szerződésben még az szerepelt, hogy az alperes garantálja, a tárgyi tenderfelhíváshoz más cégnek semmilyen ajánlatot nem dolgoz ki; a dokumentációt a megrendelőn kívül másnak nem adhatja át, nyilvánosságra nem hozhatja. Ezt az utóbb kikötést csak február 26-án módosították, akkor is csak annyiban, hogy a tender kiírójának, a B. Vállalatnak a tervdokumentáció átadható.
Ilyen körülmények között a teljesen életszerűtlen, hogy február 24-én az alperes - a szerződéses tilalom ellenére - a felperest arról tájékoztatta volna, hogy más cégeknek is ajánlatot dolgoz ki a pályázatra. A kihallgatott tanúk - T. L. és B. I. - vallomása alapján sem lehetett megállapítani, hogy a felperes a további szerződéskötésekről, a vitatott körülményekről tudott volna. Az egyik tanú (T. L.) ugyanis a pályázat beadása előtt, míg B. I. a versenytárgyalás előtt beszélt a felperessel arról, hogy a versenytársaknak is az alperes készítette el a műszaki terveket.
Megállapítható volt tehát, hogy a felperes a szerződés megkötésekor lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, amit az alperes tájékoztatási kötelezettségének elmulasztása okozott, így szerződési nyilatkozatát sikerrel támadhatta - a Ptk. 236. §-ának (1) bekezdésében írt határidőben - akarathiányra, illetve eltérő szerződési akaratra hivatkozással. Nem lehet ugyanis kétséges, hogy a tények ismeretében a szerződés vagy nem jön létre, vagy más tartalommal köttetik meg. Az előzményekről nem tudó felperes 600 000 Ft megfizetését vállalta azokért a tartalmában azonos tervekért, amelyeket az alperes a K. Vállalatnak 200 000 Ft-ért, a beavatkozónak pedig 300 000 Ft-ért készített el.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a szerződést a felperes a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése alapján eredményesen támadta meg. Ezért a perbeli szerződés a Ptk. 235. §-ának (1) bekezdése szerint visszamenőleges hatállyal érvénytelen, s ebből következően a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése alapján a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. A felek között nem volt vitás, hogy a felperes a 400 000 Ft ellenértéket már kifizette, ezért ezt az összeget az alperes köteles a felperesnek visszafizetni, a felperes pedig a terveket visszaadni, amennyiben ezt az alperes igényli.
A Legfelsőbb Bíróság azt is megállapította, hogy a sérelmezett alperesi magatartás a tisztességtelen gazdasági tevékenységet tiltó 1984. évi IV. törvény 1. §-ába ütközik, ezért az ellenérték a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése, valamint 237. §-ának (2) bekezdése alapján is visszajár.
A felperes törvényes érdekeit sértette, illetve veszélyeztette az az alperesi magatartás, hogy más pályázók számára is ő készítette a terveket. Ilyen esetben eleve fennáll annak a veszélye, hogy a tervező azonos értékű és színvonalú alternatív műszaki megoldások hiányában egyik vagy másik versenytársat előnyösebb vagy hátrányosabb helyzetbe hozza. Amennyiben nincs helyettesíthető műszaki megoldás, akkor a tervek lényegükben azonosak lesznek, ezzel viszont műszaki vonatkozásban a versenyhelyzetet megszünteti. Az érdeksérelem csak akkor nem állapítható meg, ha a megrendelő mindezek ismeretében megköti a szerződést, mert egyéb vonatkozásokban - ár, és más szerződési feltételek - versenyképesnek tartja magát.
Az alperes a szakvéleményekből megállapíthatóan mind a három megrendelőnek - a felperes tudta nélkül - olyan műszaki dokumentációkat adott át, amelyek lényeges kérdésekben nem tértek el egymástól -, annak ellenére, hogy a szakértőnek a másodfokú tárgyaláson tett nyilatkozata szerint a pályázati kiírás „behatároltsága” ellenére többféle műszaki megoldás is tervezhető lett volna. A részleteknek a megrendelők által kívánt módosításai sem változtatták meg a pályázati anyagok műszaki lényegét.
A felperesnek adott műszaki dokumentáció tehát műszaki szempontból nem volt versenyképes, mert a versenytársnak átadott tervdokumentációkkal lényegében azonos műszaki megoldást tartalmazott. A három, lényegében azonos tartalmú szerződéssel az alperesnek sikerült megszereznie azt az anyagi előnyt is, hogy akármelyikük nyeri is meg a pályázatot, a kiviteli terveket ő fogja elkészíteni és ugyanakkor a többi versenytárstól az előtervek árát is megkapja.
A fentiekben leírt alperesi magatartás olyan gazdasági tevékenység, amely a versenytárgyalás tisztaságát, a versenytársak törvényes érdekeit sértette, s ezáltal, mint tisztességtelen gazdasági tevékenység az 1984. évi IV. tv. 1. §-ában foglaltakba ütközik.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 25. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és kötelezte az alperest 400 000 Ft-nak és kamatának a felperes részére történő megfizetésére, továbbá az első- és másodfokú perköltség fizetésére. (Legf. Bír. Gf. I. 31 086/1992. sz.)
*Az 1984. évi IV. tv-t a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. tv. 67. §-ának (3) bekezdése 1991. január 1-jével, hatállyal hatályon kívül helyezte. A hatályon kívül helyezett jogszabály 1. §-a, illetőleg a helyébe lépett 1990. évi LXXXVI. tv. 3. §-ának (2) bekezdése lényegében azonos general clauzulát tartalmaz, ezért a jogesetben kifejtettek továbbra is érvényesek. Utóbb az 1990: LXXXVI. törvényt az 1996: LVII. törvény hatályon kívül helyezte és a tárgykört újra szabályozta.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás