GK BH 1993/374
GK BH 1993/374
1993.06.01.
Ha a felek a kötendő szerződés érvényességét az ellenérték egy részének letétbe helyezéséhez kötik, a szerződés módosításához pedig írásbeli alakot kívánnak meg, ráutaló magatartással - s a letétbe helyezés helyett váltó átadásával - az alapszerződés érvényes létrejötte s ehhez képest a szerződésmódosítás érvényes volta nem állapítható meg [Ptk. 216. § (1)-(2) bek., 217. § (1)-(2) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a felek 1991. január 2-án szállítási keretszerződést kötöttek.
Ebben a felperes - arányos heti ütemezésben - 400 000 db raklap szállítására vállalt kötelezettséget, darabonként 13,55 DM egységáron. A szerződés 7. pontja értelmében a keretszerződés érvényességi feltétele, hogy az alperes 100 000 db raklap ellenértékének a Magyar Általános Értékforgalmi Banknál történő letétbehelyezéséről igazolást küld a felperes, mint szállító részére. A szállítási keretszerződés megkötését követően az alperes 1991. január 21-én adásvételi szerződést kötött az Sz. ÁG liechtensteini céggel a perbeli raklapok megvásárlására, amelyben a fizetés feltételeként visszavonhatatlan akkreditívet kötöttek ki és egyúttal a külföldi vevő vállalta, hogy az átvétel garanciájaként 100 000 db raklap ellenértékét a Magyar Általános Értékforgalmi Banknál letétbe helyezi. A felperes az 1991. évi január 27-én kelt készre jelentésében öt különböző helyről 34 800 db raklap azonnali szállítását ajánlotta fel azzal, hogy a további folyamatos szállítás ütemezését a későbbiekben közli.
A külföldi vevő 1991. január 30-án 1 db 800 000 DM-et tartalmazó - mint utóbb kiderült, fedezetlen - váltót ruházott át az alperesre, részéről azonban sem az átvételi garanciát biztosító pénzösszeg letétbe helyezésére, sem az akkreditív megnyitására nem került sor.
Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a peres felek között a szállítási szerződés érvényesen nem jött létre. Megállapította, hogy a szerződés 7. pontjában foglalt kikötés - az átvételi garancia letétbe helyezése - olyan felfüggesztő feltételként értelmezhető, amelynek elmaradása „a szerződés hatálybalépését” kizárja. A külföldi vevő részéről a pénzügyi feltétel előzetes biztosítása a szerződésben foglaltak szerint nem történt meg, az alperes részére átadott váltó fedezetlennek bizonyult, és egyébként sem felelt meg a szerződésben foglalt kikötéseknek, ezért a szerződés nem hatályosult, következésképpen a felperes ezzel kapcsolatban jogszerűen semmiféle igényt nem érvényesíthet. Az ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság csupán utalt arra, hogy személyes felróható magatartás hiányában az alperes érvényes szállítási szerződés esetében sem lenne kötbér fizetésére kötelezhető, és a lehetetlenülés jogkövetkezményei sem lennének alkalmazhatóak.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a perköltségeinek megítélését kérte. Előadta, hogy a külföldi vevő a 800 000 DM követelést tartalmazó váltót az átvétel garanciájaként adta át az alperesnek, és az alperes azt az 1991. február 1-jén kelt iratának mellékleteként, mint a fedezet igazolására vonatkozó biztosítékot juttatta el a felpereshez. A felperes a nála betekintés végett bemutatott váltót a szerződésben írt fedezetigazolás helyett biztosítékként hallgatólagosan elfogadta ezáltal a felek a szerződés 7. pontját módosították. A módosítást követően a szerződés létrejöttének már nem volt előfeltétele a 100 000 raklap ellenértékének letétbe helyezése és az erről szóló igazolás bemutatása, és mert az egyéb szerződési feltételek biztosítva voltak, a szállítási szerződés érvényesen létrejött. Az alperes a szerződésszerűen felajánlott teljesítést - a 34 800 db raklapot - nem fogadta el, és később sem gondoskodott azok elszállításáról. A körülmények megváltozása folytán már remény sincs arra, hogy az alperes a szerződést teljesítse, ezért a 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 18. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a rendelet 20. §-a (2) bekezdésének d) pontja szerinti - a szolgáltatás ellenértékének 12%-át kitevő - meghiúsulási kötbért megfizetni.
Arra az esetre, ha a bíróság a másodfokú eljárásban is a jogviszony hiányát állapítaná meg, a Ptk. 6. §-a alapján a meghiúsulási kötbérrel azonos összegű - 2 700 000 Ft-ot kitevő - kártérítés megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
A fellebbezés nem alapos.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felek a szerződés érvényességi feltételéül szabták az átvételi garancia biztosítását és annak összegét 100 000 db raklap ellenértékében - 1 355 000 DM-ben határozták meg.
Nem vitás, hogy az átvételi garanciaként kikötött 1 355 000 DM-nek a megjelölt Banknál történő letétbe helyezésére nem került sor, ezért amennyiben a szerződés 7. pontját a felek hatályos szerződést módosító nyilatkozattal nem változtatták meg, a szerződés érvényesen nem jött létre. Ehhez képest a felperesnek azt kellett volna kétséget kizáróan bizonyítania, hogy a szerződés 7. pontjának a biztosíték kikötésére vonatkozó rendelkezését közös megegyezéssel - a szerződés 12. pontjában kikötött alakiság betartásával - olyképpen módosították, hogy a szerződés létrejöttéhez a fedezetigazolás felmutatása nem szükséges, illetőleg, hogy ahelyett a felek más biztosítékot is elfogadnak.
A felperes a fentiek igazolásául azt adta elő, hogy a külföldi vevő 1 db 800 000 DM követelést tartalmazó váltót forgatott az alperesre, amelyet az alperes a szerződésben kikötött fedezetigazolás helyett biztosítékul felajánlott, és azt a felperes ilyenként tudomásul vette. Ezzel a szerződési feltételek módosítása megtörtént, egyúttal a szerződés érvényesen létrejött.
Az alperes tagadta, hogy az általa felmutatott váltó a fedezeti igazolás helyettesítésére szolgált volna, előadása szerint annak nem volt egyéb rendeltetése, mint hogy a külföldi vevő vételi szándékának komolyságát és a vevő abbéli készségét, hogy a fedezetet későbbi időpontban letétbe helyezi, bizonyítsa.
A Legfelsőbb Bíróság sem értett egyet a felperes álláspontjával a szerződés tartalmi elemeinek módosítása és a szerződésmódosításra vonatkozó megállapodás létrejötte kérdésben. Az 1991. január 2-án kötött szállítási keretszerződés 12. pontja akként rendelkezik, hogy a szerződés csak írásban módosítható. Kétségtelen, hogy sem a Ptk.-nak a szállítási szerződésekről szóló 379-388. §-ai, sem a gazdálkodó szervezetek szállítási és vállalkozási szerződéseiről szóló 7/1978. (II. 1.) MT rendeletnek a szállítási szerződésekre vonatkozó rendelkezései a szerződés megkötésére vagy annak módosítására nem rendelnek írásbeli alakot. A Ptk. 217. §-ának (2) bekezdése szerint azonban a felek akár a szerződés létrejötte, akár annak módosítása érvényességi feltételéül szabhatják annak írásba foglalását. A perbeli esetben a felek ez irányuló rendelkezése folytán a szerződés módosításának érvényességi feltétele volt annak írásba foglalása. A felek azonban nem foglalták írásba a szerződési feltételek módosítását, de a rendelkezésre álló adatok tanúsága szerint a felperes még a váltó biztosítékként történő elfogadására sem tett kifejezetten nyilatkozatot. Hallgatása a szerződés feltételeinek módosítására nem alkalmas, mert a hallgatás ráutaló magatartásként való értékelésének ellentmond a felperes 1991. február 28-i levele, amelyben ragaszkodik a szerződés feltételeihez, és azt is megkívánja, hogy a fedezetigazolás bemutatásának határideje dátumszerűen szerepeljen a szerződésben [Ptk. 216. § (2) bek.]. A megállapodás módosításának hiányában a biztosítékra vonatkozó kikötést a szerződés 7. pontjában foglaltaknak megfelelően kellett volna teljesíteni, azaz a szerződés érvényes létrejöttéhez a külföldi vevőnek a 100 000 db raklap ellenértékét az Általános Értékforgalmi Banknál letétbe kellett volna helyeznie, és az erről szóló fedezeti igazolást az alperesnek a felperes rendelkezésére kellett volna bocsátania. Ennek hiányában a szerződés érvényesen nem jött létre.
A biztosíték letétbe helyezésének elmaradása következtében nem csupán a szerződés létrejöttének alaki, hanem annak lényeges tartalmi feltétele is hiányzik, a biztosíték nélkül kötött érvényes szerződés nem felelne meg a felek szerződési akaratának és a szerződés céljának.
A kötbér, mint a szerződést biztosító mellékkötelezettség azonban csak érvényes szerződéshez kapcsolódhat, ezért a perbeli esetben az alperest a Ptk. 246. §-ának (1) bekezdésében, valamint a 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 18. §-ának (1) bekezdésében és a 20. §-a (2) bekezdésének d) pontjában írt kötbérfizetési kötelezettség nem terheli.
Nem tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor a felperesnek a meghiúsulási kötbér megfizetésére irányuló keresetét elutasította.
A felperes a fellebbezésében az elsőfokú eljárásban nem érvényesített kártérítési igényét is előterjesztette.
A Pp. 235. §-a (1) bekezdésének utolsó fordulata szerint a fellebbezésben új tényt is lehet állítani, továbbá új bizonyítékra is lehet hivatkozni, és olyan bizonyítás elrendelését is lehet kérni, amelyet az elsőfokú bíróság mellőzött. A Pp. 247. §-ának (1) bekezdése szerint azonban az itt a), b), c) pontokban foglalt kivételektől eltekintve a keresetet megváltoztatni nem lehet. A felperesnek a másodfokú eljárásban előterjesztett kártérítési igénye olyan meg nem engedett keresetváltoztatás, amelynek elbírálására a másodfokú eljárásban nincs törvényes lehetőség. Amennyiben annak a törvényben írt egyéb feltételei fennállnak, a felperes a kárigényét külön perben érvényesítheti.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helytálló ítéletét a fenti indokolásbeli kiegészítéssel a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 31 473/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás