GK BH 1993/378
GK BH 1993/378
1993.06.01.
A szerződésben meghatározott felmondási idő figyelembevétele folyamatos megbízási jogviszony esetében [Ptk. 483. § (1), (2) és (4) bek.].
A felek között 1989. szeptember 18-án létrejött és határozatlan időre szóló megbízási szerződésben a felperes - a szerződés 1. pontjában részletezett körben - elvállalta az alperes termelőszövetkezet jogi képviseletét és részére egyéb jogi munka végzését. Ennek fejében az alperes évi 156 000 Ft megbízási díj fizetésére vállalt kötelezettséget, amely összeg negyedévi részletekben volt esedékes.
A szerződés 7. pontja szerint mindkét szerződő fél jogosult a szerződés felmondására. „Az egyoldalú felmondási szándékot - amely a naptári év végére szólhat - a szerv vezetője írásban, cégszerű aláírással köteles a mások félnek legkésőbb a tárgyév június 30-ig bejelenteni. Ilyen esetben külön eseti megbízási megállapodás alapján a folyamatban levő ügyeket az iroda a megbízó kérésére befejezheti.” Végül a szerződés 9. pontja kimondja, hogy a szerződésben nem szabályozott kérdésekben a felperes alapító szerződésében és belső szabályzatában foglaltak, valamint a jogszabályok rendelkezései irányadóak.
Az alperes 1990. július 3-án a megbízási szerződést felmondta, mert 1990. július 1-jétől főállású jogászt alkalmazott, így a felperes tevékenységére a továbbiakban nem tartott igényt.
A felperes a felmondást tudomásul vette, de 1990. év végéig a megbízási díjra igényt tartott.
Az alperes válaszlevelében felajánlotta a felperesnek, hogy a földtörvény változása kapcsán a termelőszövetkezet földnyilvántartását végezze el, és a szükséges korrekciókat egyeztesse a földhivatallal; ebben az esetben úgy tekinti, hogy 1990 második félévében is igénybe vette a felperes szolgáltatásait. A felperes azonban arra hivatkozott, hogy a megbízási szerződés értelmében ilyen jellegű munka végzésére nem volt köteles, ezért ez csak külön megállapodás tárgya lehet.
Minthogy az alperes az 1990. II-IV. negyedévre esedékes megbízási díjat ezt követően sem fizette meg, a felperes a fizetési meghagyás kibocsátásával indult és az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban 117 000 Ft hátralékos megbízási díj és ez összeg után 1991. január 17. napjától járó évi 20%-os kamat megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes még az ellentmondásban azzal védekezett, hogy a megbízási szerződés felmondása ellenére nem zárkózott el a felperes szolgáltatásainak az igénybevételétől, de a további szolgáltatásokat a felperes nem vállalta. Utóbb a per során az 1990. II. negyedévre esedékes 39 000 Ft megbízási díj-hátralék fennállását elismerte, ezt meghaladóan azonban a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 117 000 Ft tőkét, valamint 39 000 Ft után 1990. június 30-tól, 78 000 Ft után pedig 1991. január 17-től a megfizetés napjáig számított évi 20%-os kamatot.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy bár a Ptk. 483. §-a (4) bekezdésének szabálya szerint a felmondás jogának korlátozása vagy kizárása semmis, folyamatos megbízási jogviszonyoknál azonban a felek a felmondás jogának korlátozásában megállapodhatnak. Az adott esetben a felek között folyamatos megbízási jogviszony állt fenn, így a szerződés 7. pontjának a felmondásra vonatkozó korlátozó rendelkezése jogszabályba nem ütközik.
Minthogy pedig a szerződés e pontja szerint a felmondás a naptári év utolsó napjára szólhat, a megbízási szerződés 1990. december 31-én szűnt meg, és ez időpontig a megbízási díj a felperest megilleti. Megállapította továbbá az elsőfokú bíróság, hogy a megbízási szerződés értelmében a földnyilvántartási feladatok ellátása nem tartozott a felperes feladatkörébe, ezért helytálló az a felperesi álláspont, amely szerint e jogi munkák elvégzésére nem volt köteles; ennek megtagadása tehát szerződésszegésnek nem minősül.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és az elsőfokú eljárásban előterjesztett védekezését megismételve kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását és 39 000 Ft tőkeösszeget és kamatait meghaladóan a kereset elutasítását. Érvelt azzal is, hogy a felperes kellő időben nem tájékoztatta a számára kijelölt jogász munkaviszonyának megszűnéséről, és ezzel a megbízási szerződés 4. pontjában írt beszámolási kötelezettségét megszegte.
Az alperes fellebbezése alaptalan.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg: a Ptk. 483. §-ának (4) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy folyamatos megbízási szerződés esetén a szerződő felek a felmondási időt a Ptk. 483. §-ának (1) és (2) bekezdésében meghatározott szabálytól eltérően állapítsák meg.
Az adott esetben a felek a megbízási szerződésben úgy rendelkeztek, hogy az egyoldalú felmondás a naptári év végére szólhat, és azt a tárgyév június 30-ig kell közölni az ellenérdekű féllel. Az alperes tehát nem a szerződésnek megfelelően járt el akkor, amikor az 1990. július 3-án közölt felmondással 1990. július 1. napjával kívánta a megbízási szerződést megszüntetni. Felmondása tehát - a szerződésnek megfelelően - csak 1990. december 31. napjával szüntette meg a megbízási szerződést, így a megbízási díj is ez időpontig illeti meg a felperest.
Helyes az elsőfokú bíróság álláspontja abban is, hogy a földnyilvántartási munkák elvégzése nem tartozott a felperes feladatkörébe, így e munka elvégzésének megtagadása szerződésszegő magatartást nem valósít meg. A fellebbezésben hivatkozott annak az alperesi érvelésnek pedig, amely szerint a kijelölt jogász munkaviszonyának megszűnését a felperes nem közölte, s ezzel szerződéses kötelezettségét megszegte, a felmondás jogkövetkezményeit tekintve nincs jelentősége.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság helytálló ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Somogy Megyei Bíróság 2. G. 40 573/1991. sz. - Legf. Bír. Gf. IV. 30 312/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás