GK BH 1993/379
GK BH 1993/379
1993.06.01.
Ha a felperes a pert nem az ellen indította meg, akivel szemben az igény érvényesíthető, és a felperes az elsőfokú eljárás során előterjesztett kérelmében alperesként új személyt nevez meg, a bíróság nem vizsgálhatja, hogy a felperes által megjelölt új alperes valóban jogviszonyban - és ha igen, milyen jogviszonyban - áll a felperessel. Ezek a kérdések a per érdemi eldöntésére tartoznak [Pp. 64. § (2) bek.].
A felperes - eredetileg jogosult - 1 164 766 Ft és kamatai megfizetése érdekében fizetési meghagyás kibocsátását kérte az M. Iroda kötelezettel szemben. Az elsőfokú bíróság a fizetési meghagyást kibocsátotta, amellyel szemben a kötelezett ellentmondással élt. Az így perré alakult eljárásban igazolást nyert, hogy az M. Iroda jogi személyiséggel nem rendelkezett, önálló számlája nem volt, és időközben megszűnt. Erre tekintettel a felperes kérte, hogy a bíróság az Irodát a perből bocsássa el, és helyette I. r. alperesként az I. Betéti Társaságot, II. r. alperesként az Ö. Betéti Társaságot idézze meg, mert a megnevezett új alperesekkel szemben a bíróságnak hatásköre és illetékessége van. Előadta, hogy az Irodát az utóbb nevezett alperesek hozták létre, az közös vállalkozásuk volt. Az I. r. alperes feladata volt az Iroda közvetlen irányítása és működtetése is.
Az elsőfokú bíróság végzésével a Pp. 64. §-ának (2) bekezdése alapján az irodát a perből elbocsátotta, az I. r. és a II. r. alpereseket pedig perbe vonta.
A végzés ellen a II. r. alperes fellebbezett. Annak megváltoztatását és a perből való elbocsátását kérte. Előadta, hogy a felperessel nem áll jogviszonyban, és nem szerepel azok között, akik az M. Irodát létrehozták.
A felperes észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Megismételte azt az előadását, hogy az iroda egyik létrehozója a II. r. alperes volt. Az iroda nevében, annak kiállítás-szervezőjeként A. P., a II. r. alperes képviselője járt el. A II. r. alperes közreműködött a felperes követelésének alapjául szolgáló megrendelésnél is.
A fellebbezés alaptalan.
A Pp. 64. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a felperes a pert nem az ellen indította meg, akivel szemben az igény érvényesíthető, a bíróság a felperesnek az elsőfokú eljárás során előterjesztett kérelmére a felperes által megjelölt személyt alperesként a kereset közlésével megidézi, és a korábbi alperest a perből elbocsátja, feltéve, hogy a perre az új alperessel szemben hatásköre és illetékessége van.
A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy a felperes eredeti keresetében az M. Irodát jelölte meg alperesként, vele szemben azonban az igény nem érvényesíthető, mert jogi személyiséggel nem rendelkezik, önálló számlája nincs. A felperes ezért a nevezettet a perből elbocsátotta, és új alpereseket jelölt meg. Tekintettel arra, hogy az új alperesekkel szemben az elsőfokú bíróságnak hatásköre és illetékessége van, nem tévedett a bíróság, amikor a Pp. 64. §-ának (2) bekezdése szerint járt el, és az Iroda perből való elbocsátása mellett az utóbb megnevezett cégeket új alperesekként megidézte.
A Pp. 64. §-ának (2) bekezdése körében nem vizsgálható, hogy a felperes által megjelölt új alperes valóban jogviszonyban áll-e a felperessel, és ha igen, milyen jogviszonyban; mindez a bizonyítás eredményétől függő érdemi döntésre tartozó kérdés.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a alapján alkalmazandó 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 5. G. 41 945/1991. sz. - Legf. Bír. Gf. IV. 32 160/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás