PK BH 1993/38
PK BH 1993/38
1993.01.01.
Nincs helye a gazdasági munkaközösségből kivált taggal szemben olyan pernek, amely annak megállapítására irányul, hogy a gazdasági munkaközösség később megállapított, de a tagsági viszonya alatt keletkezett adótartozásáért ő is egyetemlegesen felel. [Pp. 123. §; 1988. évi IV. tv. (Gt.) 75. § (1) bek., 83. § (1) bek.; 129/1989. (XII. 20.) MT r. 9. § (2) bek. f) pont*].
Az 1983-ban alapított gazdasági munkaközösséget a tagjai 1990. szeptember 28-án megszüntették, és megbíztak tagtársukat, hogy a volt tagokkal szemben a tartozásaik megfizetése iránt eljárást kezdeményezzen.
A felperes a módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az adóhatóság által megállapított tartozásért a gazdasági munkaközösség tagjaival együtt az alperesek is egyetemlegesen felelnek, mert bár az adóhatóság határozatának meghozatalakor már nem, a tartozás keletkezésének idején azonban az alperesek is tagjai voltak a gazdasági munkaközösségnek.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték, mert álláspontjuk szerint mindaddig, míg a felperes az adótartozást nem fizeti ki, velük szemben igényt nem érvényesíthet. Az adótartozás kifizetése esetén azonban az alperesek nem zárkóznak el attól, hogy velük, mint volt tagokkal a gazdasági munkaközösség későbbi tagjai elszámoljanak. Ebben az esetben azonban fenntartották az igényüket a saját követeléseik beszámítása és ily módon az elszámolás körébe vonása iránt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, a másodfokú bíróság pedig ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás nem alapos.
A törvényességi óvás helytállóan hivatkozik azokra a szabályokra, amelyek szerint a gazdasági munkaközösség tagjai a társaság kötelezettségeiért korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A társaságtól megváló tag pedig a többi taggal azonos módon felel a társaságnak harmadik személlyel szembeni olyan tartozásáért, amely a tagsági viszonya megszűnéséig keletkezett.
Az óvás a Pp. 123. §-a alapján helyesen határozta meg a megállapításra irányuló kereset indításának törvényi feltételeit, az említett felelősségi szabályokból azonban tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az adott esetben fennáll az egyetemleges felelősség megállapításában jelentkező jogvédelem lehetősége és szükségessége. A kért megállapítás a felperes jogainak az alperesekkel szembeni megóvása végett azért nem szükséges, mert ha az alperesek az adótartozás keletkezésének idején tagjai is voltak a gazdasági munkaközösségnek, a megállapítástól függetlenül a jogszabály rendelkezései folytán áll fenn az egyetemleges felelősségük. Az említett rendelkezések alapján a harmadik személy - jelen esetben az adótartozás jogosultja - tekintetében pedig azoknak a tagoknak is fennáll az egyetemleges felelőssége, akik a gazdasági munkaközösségnek a fizetést elrendelő határozat meghozatalakor a tagjai voltak. A felelősség megállapítása tehát egyrészt nem módosítaná a felperes helytállási kötelezettségét, másrészt nem ez teremtené meg az alperesek felelősségét. Ezért hiányzik az alperesekkel szembeni jogvédelem szükségessége.
Az adóhiány megállapításáról és a fizetés elrendeléséről szóló határozatra az adóigazgatási eljárásról szóló 129/1989. (XII. 20.) MT rendelet (R.) előírásai vonatkoztak a 32. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés folytán. Az R. 9. §-ának (1) bekezdése szerint az adót az köteles megfizetni, akit erre jogszabály kötelez. A (2) bekezdés f) pontja nyújtott arra lehetőséget, hogy az esedékességkor nem teljesített adó megfizetésére az adóhatóság külön határozattal kötelezze a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságot. Az ennek alapján hozott határozat a társaságot kötelezte fizetésre, és megállapította a társaság tagjainak egyetemleges felelősségét. Ez a határozat a végrehajtás következményével meghatározta azok körét, akik az adótartozást kötelesek megfizetni. A bíróság megállapításra irányuló kereset tárgyában hozott ítéletével nem tágíthatja az államigazgatási jogviszony alanyainak körét. Arra volt (van) csupán lehetőség, hogy az anyagi jogszabályban megfogalmazott és egyetemlegességet kimondó felelősségi szabályok alapján az államigazgatási hatóság határozattal állapítsa meg azok fizetési kötelezettségét is, akik még felelnek az adóhiány és a bírság megfizetéséért.
A megállapításra irányuló kereset további feltételét jelentő, a teljesítés követelésének kizártsága az adott esetben nem a jogviszony természetéből következik, hanem abból az okból, hogy a felperes - és a határozat hozatala idején volt többi tag - a határozatnak még részben sem tett eleget. Ilyen körülmények mellett az alperesek felelősségének megállapítására - velük szemben a felperes jogainak megóvására hivatkozással - még akkor sem kerülhetne sor, ha a megállapításra irányuló kereset másik feltétele megvalósult volna.
Tekintettel arra, hogy a jogerős ítélet megalapozott és törvényes, a Legfelsőbb Bíróság az azt támadó törvényességi óvást a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján elutasította. (P. törv. III. 20 571/1992. sz.)
*Az adóigazgatási eljárásról szóló 129/1989. (XII. 20.) MT rendeletet az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv. 99. §-a, az utóbbit a 2003:XCII. törvény hatályon kívül helyezte, ez azonban a határozatban kifejtett elvi tételt nem érinti.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás