KK BH 1993/388
KK BH 1993/388
1993.06.01.
A gazdasági tevékenység tisztességtelen voltának megítélésében a gazdasági életben kialakult szokások, elvárások irányadóak [1990. évi LXXXVI. tv. 3. § (2) bek.].
Az alperes versenyhivatal határozata szerint a felperes jogsértést követett el azzal, hogy a vásárlással egybekötött "P. nyereményakció" lebonyolítása során nem minden - a részvételre utaló címkével ellátott - 3 kg-os dobozban volt fellelhető a vásárlóknak a sorsolásban való részvételét biztosító részvételi lap. Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes kft. keresetének helyt adott. Az alperes határozatát megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperes a határozatban megállapított jogsértést nem követett el. Ezért a reá kiszabott 10 000 Ft bírságot, 10 000 Ft eljárási díjat törölte, és az eljárást vele szemben megszüntette. Az ítélet indokolása szerint a felperes nem tanúsított versenyszabályba ütköző magatartást. A mosóporos dobozokba elhelyezett 264 000 darabos kártyamennyiség mellett a terhére róható 45 db kártyahiány olyan megengedett hibaszázalék, amellyel a műszaki normák szerint megfelelő gondosság mellett is számolni kell.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a H. Kft. magatartása és a vásárlók azon jogos elvárásának meghiúsulása között, hogy valamennyi jelzett mosóporos dobozban a nyereményakcióban való részvételre jogosító jegyet találnak, az okozati összefüggés fennáll, tehát a felperest mulasztás terheli. Az általa vállalt eredményt ugyanis maradéktalanul nem teljesítette, így magatartása az 1990. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 3. §-ának (2) bekezdésébe ütközik, tehát jogellenes.
A fellebbezésben az alperes kifejtette azt is, hogy a Vtv. 3. §-ának (2) bekezdésében megjelölt tisztességtelen tevékenységen nemcsak vétkes magatartást kell érteni, hanem versenyjogi szempontból a vállalkozó felelőssége - tudati állapotától függetlenül - minden olyan piaci hatásért fennáll, amelyet a vállalkozási tevékenység körén belül bekövetkezett az a körülmény okozza, hogy a vásárló az ígért tulajdonságú árut nem kapja meg. Nem vitatta, hogy a hibaszázalék a gyártással együtt járó természetes veszély, amelyet azonban álláspontja szerint nem a vásárlónak, hanem a vállalkozónak kell viselnie. Ugyancsak vitatta az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének azt a megállapítását, hogy a kisszámú hiány egyben a jogsértés hiányát jelentené, álláspontja szerint ennek a körülménynek a kiszabott bírság összegében kell kifejeződnie.
A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján a tényállást helyesen állapította meg, és érdemben is helytálló döntést hozott. A Vtv. 3. §-ának (2) bekezdése szerint tilos gazdasági tevékenységet tisztességtelenül - különösen a versenytársak, a fogyasztók törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető módon, vagy az üzleti tisztesség követelményeibe ütközően - folytatni. Azt, hogy milyen magatartás minősül tisztességtelennek, maga a jogszabály nem határozza meg, annak megítélésénél elsősorban a társadalmi elvárások, a gazdasági életben kialakult szokások az irányadók. A felperes - áruja kelendőségének fokozása érdekében - hirdette meg a nyereményakciót, amelyen való részvételi jegyeknek a mosóporos dobozokban való elhelyezése fokozott gondosságot és körültekintést igényelt a felperestől. A felperes ennek érdekében a termelőüzemben a mosópor kiszerelését végző automata töltőgépeket kártyaadagoló szerkezettel szerelte fel. A gép 1990. november 15-e és 20-a közötti meghibásodása alatt sem szüneteltette a kártyáknak a mosóporos dobozba való behelyezését, hanem azt - a rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan - főiskolai hallgatók szerződtetésével oldotta meg. A gép 1990. december 10-től való üzembe állítása után a fokozott ellenőrzés érdekében a gép működését műszakonként két főiskolai hallgató is ellenőrizte. Szúrópróbaszerűen a második termelési ciklustól a dolgozók ellenőrizték a még lezáratlan dobozokban a kártyák elhelyezését, és a dobozok lezárását is automata végezte. A felperes ezzel az alperes által sem vitatott magatartásával a megfelelő körültekintést tanúsította a vállalkozói tevékenysége során, és ennek tudható be az összes árumennyiséghez viszonyítottan elenyészően csekély hibaszázalék. A felperes tehát nem sértette meg - a termékek kelendőségének fokozása érdekében alkalmazott eszközök tekintetében a gazdasági életben általánosan kialakult - társadalmi elvárásokat, ezért alaptalan az alperesi határozat.
Helyesen állapította meg viszont az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a vásárlókkal szemben a csekély termelési hibaszázalékra sem hivatkozhat eredményesen. A felperes nem is tette ezt, hanem - a rendelkezésre álló adatok szerint - a vásárlókat kellő időben, megfelelő módon kártalanította.
Téves az alperesnek az az álláspontja, hogy az elsőfokú bíróság döntésével a hibaszázalék versenyjogi következményeit a vásárló és nem a vállalkozó viseli. A hibaszázalék versenyjogi jelentősége abban áll, hogy a vállalkozó tisztességes vagy tisztességtelen piaci magatartására lehet-e belőle következtetni. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint mindaddig, amíg a vállalkozói tevékenység a társadalmi elvárásoknak és a gazdasági életben kialakult szokásoknak megfelel (tehát a konkrét esetben a felperes a kártyák elhelyezéséről gépi úton, illetőleg meghibásodás esetére manuális úton való elhelyezéséről, majd a fokozott ellenőrzésről gondoskodott), tisztességtelen gazdasági tevékenységről nem beszélhetünk.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy a vállalkozó gazdasági tevékenysége során általában a maximális körültekintés mellett sem zárható ki a tevékenység volumenéhez képest elenyésző mennyiségű hibás áru forgalomba hozatala. Ha ennek megelőzése, valamint a fogyasztók panaszainak orvoslása érdekében a vállalkozó a gazdasági életben kialakult elvárásoknak megfelelően intézkedést tesz, a vállalkozó az üzleti tisztesség követelményeinek megfelel. A Vtv. 3. §-ának (2) bekezdésében foglalt generálklauzula alkalmazásával az elenyészően csekély hiányosság esetén a tisztességtelen piaci magatartás azért sem állapítható meg, mert ezáltal az eljárás elveszíthetné jelentőségét és visszatartó erejét.
Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. A Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a sikertelenül fellebbező alperest a felperes fellebbezési eljárási költségeinek megfizetésére. (Legf. Bír. Kf. I. 25 258/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás