BK BH 1993/407
BK BH 1993/407
1993.07.01.
Garázdaság esetén a köznyugalom súlyos megzavarása általában akkor valósul meg, ha a megbotránkozás vagy a riadalom a közrendet és a közhangulatot az emberek nagy számát érintően, jelentős mértékben hátrányosan befolyásolja, vagy az elkövető magatartása az említett szélesebb személyi körben pánikot vagy rémületet kelt [Btk. 271. § (2) bek. b) pont].
A megyei bíróság katonai tanácsa a honvéd zászlós vádlottat, közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette, szolgálatban kötelességszegés vétsége, könnyű testi sértés vétsége és garázdaság bűntette [Btk. 271. § (2) bek. b) pont) miatt 1 évi börtönbüntetésre és 2 évre a soron következő rendfokozatba előlépésre előírt várakozási idő meghosszabbítására, mint mellékbüntetésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A tényállás szerint a vádlott szolgálatvezénylés alapján, mint polgári ruhás katonai rendészeti járőr a vasúti szerelvényen teljesített szolgálatot. A pályaudvarra megérkezve a vádlott néhány üveg sört fogyasztott el, annak ellenére, hogy szolgálatban volt. Ezt követően a pályaudvarról a 17.15 órakor induló vonatra felszállt. Az utazás megkezdését követően a helyét elfoglalta, majd a fülkét elhagyta, és a folyosóra ment azzal a céllal, hogy beszélgessen. Ezt követően ittas állapotban a vonaton utazó katonákat indokolatlanul igazoltatta, mely miatt az utasok egy része megbotránkozott.
A vádlott a vonaton történő járkálása során a büfékocsiba érkezett, ahol szóváltásba került egy polgári személlyel, mindketten a büfékocsi peronjának irányába indultak, hogy ott folytassák vitájukat.
Ugyancsak a büfékocsiban tartózkodott a jegyvizsgáló is, akinek tudomása volt arról, hogy a vádlott szolgálatban van, és arról is tudomása volt, hogy nála pisztoly van. A jegyvizsgáló, miután észlelte, hogy a vádlott vitatkozik, szólt a polgári ruhában levő rendőr szakaszvezetőnek. A vádlott és a polgári személy a büfékocsi külső peronján tartózkodtak, amikor a jegyvizsgáló a peronra kiérve felszólította őket, hogy a vitájukat hagyják abba, és menjenek vissza a helyükre. Ekkor a vádlott váratlanul és minden indok nélkül egy alkalommal arcul ütötte a jegyvizsgálót. A vádlott cselekményét látva a polgári személy a vádlottat egy alkalommal az arcán ököllel megütötte, melynek következtében a jobb szeme felrepedt. A vádlott ekkor a farmernadrágjának jobb zsebéből elővette az önvédelmi fegyverét, azt csőre töltötte, és az időközben ugyancsak a peronra belépő rendőr szakaszvezetőre és a másik két személyre fogta.
Ezzel egyidejűleg érkezett a peron ajtajához a büfékocsiból S. L., aki miután a vádlott közelébe ért, őt figyelmeztette cselekménye helytelenségéről. A vádlott a kezében levő pisztoly markolatával S. L.-t előbb homlokon, majd miután az összegörnyedt, tarkón ütötte. A vádlott további tettlegességét a szűk helyen közvetlen testközelben levő rendőr szakaszvezető akadályozta meg. Időközben a vasúti szerelvény a vasútállomásra megérkezett, ahol megállt. A büfékocsi peronján tartózkodó jegyvizsgáló, tartva attól, hogy a vádlott a fegyverét használja, a két vagon közötti átjárón a másik kocsiba futott és a szerelvényről leszállt.
Mindezzel egyidejűleg a vasútállomásra megérkezett az a rendőrjárőr, akiket a rendőrkapitányság ügyeletvezetője küldött ki. A vádlott ezt követően a büfékocsiból az I. osztályú vagon fülkéjében tartózkodó elöljárójához ment, akinek röviden elmondta a történteket, majd neki az önvédelmi fegyverét átadta. Ezzel egyidejűleg a fülkéhez a rendőrjárőr megérkezett, majd a vádlottat a vonatról leszállították, és a rendőrkapitányságra előállították. A vádlott magatartása és fegyverrel történő fenyegetése az utasok között riadalmat és félelmet keltett, és magatartása miatt a szerelvény csak több perces késéssel folytathatta útját.
S. L. a vádlott bántalmazása következtében a homloktájon kb. 1 cm hosszú, csillag alakú, repesztett sebzéses, illetőleg a nyakszirt bal oldalán fél gesztenye nagyságú zúzódásos, 8 napon belül gyógyuló könnyű testi sérülést szenvedett. S. L. a sérelmére elkövetett könnyű testi sértés miatt joghatályos magánindítványt terjesztett elő. A megyei bíróság katonai tanácsa a vádlottnak azt a magatartását, hogy a vonaton ittas állapotban indokolatlanul, az utasok felháborodását is kiváltva az utazó katonákat zaklatta, majd ezt követően a büfékocsi peronján szolgálat ellátása közben ittas állapotban az önvédelmi fegyverét elővéve, és azt csőre töltve fenyegetőzött, ezáltal a környezetében, valamint a büfékocsiban tartózkodókban megbotránkozást és riadalmat váltott ki, s mindezek folyományaként a vasútállomáson ellene rendőri intézkedést kellett kezdeményezni és foganatosítani, mely miatt a vonat néhány perces késéssel folytathatta tovább útját: a Btk. 271. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti garázdaság bűntettének minősítette, mert a vádlott cselekménye a köznyugalmat súlyosan megzavarta.
A Legfelsőbb Bíróság ezzel az állásponttal nem értett egyet.
Az elsőfokú bíróság ítélete helyesen tartalmazza, hogy a vádlott ittas állapotban megvalósított kötekedő, majd személy elleni erőszakba forduló, kihívóan közösségellenes magatartása nem csak alkalmas volt a megbotránkozás vagy riadalom kiváltására, de ez utóbbi eredmény be is következett. Az sem vitatható, hogy a vádlott rendzavaró magatartása miatt az állomáson ellene rendőri intézkedést kellett foganatosítani, és ez utóbbi miatt a vonat néhány perces késéssel folytathatta útját. Ezek a tények a cselekmény tárgyi súlyát kétségtelenül növelik, és azoknak a büntetéskiszabás körében jelentőségük van, de ezek a tényezők nem alapozzák meg a garázdaságnak a Btk. 271. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti bűntettként minősülő esetét. Ez akkor valósulhat meg, ha a bűncselekmény a köznyugalmat súlyosan megzavarta.
A vádlott cselekménye a vonat utazóközönsége egy részének a nyugalmát háborította, illetőleg azokban keltett riadalmat. Cselekménye és következményei tehát egy szűkebb környezetben, viszonylag rövidebb időn keresztül hatottak, anélkül azonban, hogy az ott-tartózkodóknál szélesebb körben az emberek közhangulatát károsan befolyásolták volna.
A köznyugalom súlyos megzavarásához viszont általában az szükséges, hogy a veszélyhelyzetből eredménnyé átalakult megbotránkozás vagy riadalom olyan méreteket öltsön, amely az emberek nagy számát érinti, pl. egy község vagy városnegyed lakóinak a nyugalmát, közhangulatát jelentős mértékben hátrányosan befolyásolja, illetőleg az említett szélesebb személyi körben az elkövető cselekménye pánikot vagy rémületet kelt. A megállapított tényállásból ilyen súlyosabb következményekre alapul szolgáló adat nem merült fel.
Ezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a vádlott terhére az egyébként helyesen megállapított garázdaságot - a súlyosabb megítélésű bűntetti alakzat helyett - a Btk. 271. §-ának (1) bekezdésébe ütköző garázdaság vétségének minősítette.
A súlyosításért bejelentett ügyészi fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság részben alaposnak találta.
Az elsőfokú bíróság alapvetően helyesen sorolta fel és vette figyelembe a büntetéskiszabás körében irányadó körülményeket. Ennek eredményeképpen nem tévedett, amikor a vádlott cselekményének tárgyi súlyával és a bűnösségének fokával arányban álló szabadságvesztés kiszabását találta indokoltnak. Azt is helyesen ismerte fel, hogy a vádlott cselekményének jellege a rendfokozat tekintélyét is sérti, és emiatt vele szemben a rendfokozatot érintő mellékbüntetés kiszabása is szükséges.
A próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés főbüntetés és a soron következő rendfokozatba előléptetésre előírt várakozási idő meghosszabbítása, mint mellékbüntetés azonban nem fejezi ki kellőképpen a vádlott cselekményének súlyát és társadalomra veszélyességét.
A zászlós vádlottnak szolgálati kötelezettsége volt, hogy a vonaton a rend fenntartását biztosítsa a rendészeti utasításban foglalt feladatainak szakszerű teljesítésével. A vádlott ezzel szemben maga valósított meg közbiztonságot sértő, köznyugalmat zavaró magatartást ahelyett, hogy mások ilyen jellegű cselekményét megakadályozta volna. Viselkedése alkalmas volt arra is, hogy a hivatásos állomány tekintélyét csorbítsa. Ez utóbbi tényezőkre figyelemmel az elsőfokú bíróság által alkalmazott fő- és mellékbüntetés enyhének mutatkozott, mert az nem szolgálja megfelelően a Btk. 37. §-ában meghatározott célt, különösen nem felel meg az általános megelőzés követelményének. Ez utóbbi cél elérése érdekében a Legfelsőbb Bíróság 10 000 forint pénzmellékbüntetést is kiszabott, mert álláspontja szerint e tényleges hátránnyal járó szankcióval együtt a fő- és mellékbüntetések együttes hatásukban lesznek elegendőek a törvényben meghatározott büntetési cél maradéktalan érvényesüléséhez.
A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor nem látta indokoltnak az ügyészi fellebbezésben indítványozott végrehajtandó szabadságvesztés alkalmazását. Ez utóbbi álláspontjának kialakításánál figyelemmel volt arra, hogy a vádlott terhére megállapított garázdaság bűncselekménye az első fokú ítéletben foglalt minősítéshez képest enyhébb megítélés alá esett, melynek a büntetés mértékében is kifejezésre kell jutnia. Azt sem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy a cselekmény elkövetése óta már hosszabb idő telt el, és ez idő alatt a vádlott kifogástalan magatartást tanúsított. Az időmúlás - a büntetőeljárás vádlottnak fel nem róható elhúzódása - ugyancsak olyan körülmény, amelyet a javára kellett értékelni. Mindezek együttesen nem tették szükségessé a főbüntetés próbaidőre történő felfüggesztésének a mellőzését.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csupán a cselekmény jogi minősítésére és a mellékbüntetés kiszabására vonatkozó részében változtatta meg, egyebekben az ítéletet helybenhagyta. (Legf Bír. Bf. V. 2265/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás