BK BH 1993/418
BK BH 1993/418
1993.07.01.
Az ingatlannak vagyonelkobzás címén történt elvonása miatt előterjesztett visszatérítés iránti különleges eljárás során a bíróságnak mindenkor vizsgálnia kell, hogy az állam tulajdonába került eredeti ingatlan természetbeni visszajuttatásának a lehetősége fennáll-e, illetőleg nem került-e sor annak elidegenítésére, tulajdonosváltozásra, továbbá hogy az ingatlan mely szerv, vagy személy kezelése alatt áll; ennek elmulasztása a határozat megalapozatlanságának a megállapítását eredményezheti [Be. 36. § (2) bek., 1990. évi LXV. tv. 107. § (2) bek., 1991. évi XXXIII. tv.].
Az elsőfokú bíróság, illetve a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az 1977. január 12. napján kelt ítéletével az I. r. terheltet az állami szolgálat felhasználásával elkövetett hazaárulás bűntette miatt 15 évi fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre, 10 évre a közügyektől eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra ítélte, míg az elsőfokú bíróság az I. r. terhelt feleségét -, a II. r. terheltet - hazatérés megtagadásának bűntette miatt 3 évi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 3 évre a közügyektől eltiltásra és ugyancsak teljes vagyonelkobzásra ítélte. Az elsőfokú bíróság ítélete a II. r. terhelt tekintetében 1976. szeptember 11. napján jogerőre emelkedett. A fenti jogerős ítéletnek a teljes vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezése alapján a Sz.-i Járási és Városi Földhivatal Ingatlan-nyilvántartási Csoportja az 1978. november 28. napján kelt határozatával az sz.-i telekkönyvi betétben nyilvántartott, a terheltek tulajdonát képező ingatlanokra a tulajdonjogot vagyonelkobzás jogcímén a magyar állam, a kezelői jogot pedig az Sz.-i Városi Tanács V. B. javára bejegyezte. Utóbb, 1984. áprilisában, a jelzett ingatlanokat a sz-i tulajdoni lapra átjegyezték. Az ingatlanok tulajdonosaként változatlanul a magyar állam, kezelőjeként pedig az Sz.-i Városi Tanács V. B. került bejegyzésre.
Ezt követően a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Elnökségi Tanácsa a legfőbb ügyész által az I. r. terhelt javára benyújtott törvényességi óvás alapján eljárva az 1990. december 17. napján hozott törvényességi határozatával megállapította, hogy az elsőfokú bíróság, illetve a Legfelsőbb Bíróság ítélete az I. r. terhelt tekintetében a bűnösség kimondása és a büntetés kiszabása miatt törvénysértő, ezért az említett ítéleteket e részükben hatályon kívül helyezte, és az I. r. terheltet az ellene állami szolgálat felhasználásával elkövetett hazaárulás bűntette miatt emelt vád alól - bűncselekmény hiányában - felmentette. Egyidejűleg az ellene hazatérés megtagadásának bűntette miatt indított büntetőeljárást megszűntette. A törvényességi határozat meghozatalát követően 1991. május 6. napján az I. r. terhelt jogi képviselője útján kártalanítási, illetve visszatérítés iránti kérelmet terjesztett elő az elsőfokú bíróságnál. A kérelemben egyebek között kérte a fenti jogerős ítéletekkel vagyonelkobzás jogcímén elkobzott ingatlanainak a visszaadását.
A visszatérítés iránti eljárásban az elsőfokú bíróság az 1991. december 17. napján jogerőre emelkedett végzésével elrendelte a korábbi jogerős ítéletekkel vagyonelkobzás jogcímén elkobzott, az Sz.-i Földhivatalban a tulajdoni lapon nyilvántartott ingatlanoknak az I. r. terhelt, mint kérelmező javára történő visszaadását.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a határozat megalapozatlansága miatt emelt törvényességi óvás az alább kifejtettek szerint alapos.
A Be. 386. §-ának (1) bekezdése szerint a vagyoni előny és elkobzás alá eső érték címén befizetett összeget a terheltnek vissza kell téríteni, ha perújítás vagy törvényességi óvás folytán felmentették, illetőleg az ennek folytán hozott határozat ilyen kötelezést nem vagy alacsonyabb mértékben tartalmaz; a (2) bekezdés értelmében pedig vagyonelkobzás és elkobzás esetén az (1) bekezdés akkénti irányadó, hogy az elkobzott dolgot természetben kell visszaadni, ha pedig ez nem lehetséges, az értékesítésből származó ellenértéket kell visszatéríteni.
Az idézett törvényi rendelkezésekből is következően az alapügyben hozott jogerős határozatokkal megállapított és végrehajtott vagyoni jellegű büntetőjogi és eljárásjogi jogkövetkezményekért az állam helytállni tartozik, amennyiben a terheltet perújítási eljárásban vagy törvényességi óvás folytán felmentették. Ez a kötelezettség egyrészt visszafizetési és visszatérítési kötelezettségben, másrészt az eredeti állapot helyreállításának a kötelezettségében jelentkezik. Az adott ügyre vetítve az állam helytállási kötelezettsége vagyonelkobzás esetén elsősorban azt jelenti, hogy az eredeti állapotot helyre kell állítani, az elkobzott dolgot, vagyont, ingatlant természetben vissza kell adni. Amennyiben azonban az elkobzott dolog természetben már nincs meg, az értékesítésből származó ellenértéket kell visszafizetni.
Ahhoz, hogy a bíróság megalapozottan dönthessen az elkobzott vagyon visszaadása kérdésében, mindenekelőtt azt kell felderítenie, hogy a visszaadni, visszatéríteni igényelt vagyon, dolog az állam tulajdonában eredeti állapotában megvan-e. Tekintettel ugyanis arra, hogy az elkobzott vagyonért az állam tartozik helytállási kötelezettséggel, az elkobzott dolog természetbeni visszaadására nem kerülhet sor, ha annak tulajdonosában változás történt, annak tulajdonosa már nem az állam. Elidegenítés vagy más tulajdonosváltozás esetén az új tulajdonos ugyanis az állami kötelezettségért nem tartozik helytállni. Mindezek következnek egyébként a Be. 386. §-a (2) bekezdésének utolsó fordulatában írtakból is.
Az adott esetben kétségtelen, hogy az ügyben eljárt bíróság a visszaigényelt ingatlan tulajdoni helyzetét a Földhivatal megkeresésével megkísérelte tisztázni, nem derítette fel azonban azt, hogy az ingatlan-nyilvántartáson kívül az ingatlanon más nem szerzett-e tulajdonjogot. Az ilyen tulajdonszerzés ugyanis a fentebb írtakból következően szintén akadályozhatja az elkobzott vagyontárgy természetben történő visszaadását.
Nem derítette fel továbbá a bíróság azt se, hogy a kérelmező által visszaigényelt ingatlan ténylegesen kinek a kezelésében van. Annak kezelője valójában ténylegesen a helyi önkormányzatnak valamely intézménye, vállalata stb. E kérdések tisztázásának pedig döntő jelentősége van a kérdéses ingatlan esetleges tulajdonosváltozása, közvetve a vagyontárgy természetben való visszaadhatósága szempontjából.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 107. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis a tanács és szervei, valamint intézményei kezelésében levő állami ingatlanok, erdők, vizek - a törvényben meghatározott kivételekkel - a törvény hatálybalépésének napján a törvény erejénél fogva a helyi önkormányzatok tulajdonába mentek át. Ugyancsak egyes korábban állami tulajdonban levő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról rendelkezik az 1991. évi XXXIII. törvény is. Abban az esetben pedig, ha a jelzett törvények folytán az I. r. terhelt által visszaigényelt ingatlanok már nem voltak állami tulajdonban a visszaadást elrendelő határozat meghozatalának idején, a határozat megalapozatlansága folytán törvénysértő. Ezt meghaladóan - amint arra már utalás történt - az elkobzott dolog visszaadása vagy a visszatérítés kérdésében való döntés előtt tisztázni kell azt is, hogy a visszaigényelt vagyontárgy eredeti állapotában megvan-e. Amennyiben az eredeti dolgot feldolgozták, beépítették stb., vagy ingatlan esetében arra ráépítettek - különösen abban az esetben, ha ily módon a felépítmény értéke lényegesen meghaladja az eredetileg elkobzott ingatlan értékét -, az eredeti állapot helyreállítása már nem lehetséges. Az eredetileg vagyonelkobzás alá vontingatlan értékét lényegesen meghaladó értékű felépítmény esetén ugyanis az igénylő az ingatlan visszaadása következtében jogalap nélkül gazdagodna, ez pedig további elszámolási vitákat, esetleg pereket eredményezne.
Az adott esetben a bíróság az említettek felderítését elmulasztotta. Így a határozata ez okból megalapozatlan, már csak azért is, mert peradat merült fel arra nézve, hogy az elkobzott ingatlanra annak kezelője már korábban ráépített.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság végzése megalapozatlan, ezért azt hatályon kívül helyezte, és az ügyet új eljárásra az elsőfokú bíróságnak visszaküldte. (B. törv. IV. 2281/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás