PK BH 1993/428
PK BH 1993/428
1993.07.01.
Az öröklés reményében nyújtott szolgáltatás ellenértékének érvényesítésénél irányadó szempontok [Ptk. 677. § (1) bek. c) pont, 233. § (1) bek.; PK 89. sz.].
Az 1990. július 14-én elhunyt B. J. örökhagyó és korábban elhunyt felesége, T. J. házasságából 3 gyermek származott: B. Gy., néhai B. M. és a csökkent szellemi képességű B. I. A felperes T. J. korábbi házasságából származó gyermeke. B. J. és felesége tulajdonában volt egy házas ingatlan - amelyben a tulajdonosok bent laktak. B. J.-né 1982. augusztus 14-i halála után az ingatlannak a tulajdonában volt 1/2 illetőségét 4 gyermeke egyenlő arányban örökölte a túlélő házastárs özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten. B. J.-né halála után B. J. (az örökhagyó) és B. I. egy ideig a felperes budapesti lakásában tartózkodtak, majd 1985. évben az örökhagyó visszaköltözött Salgótarjánba, 1985. december 27-től szociális otthonban volt egészen 1990. július 14-én bekövetkezett haláláig. B. I. változatlanul féltestvére, a felperes háztartásában él. Az örökhagyó 1986. december 3-án végrendeletet készített, amelyben a salgótarjáni házas ingatlanilletőségét és minden egyéb vagyonát a felperesre hagyta. A végrendeletben e rendelkezését indokolta is azzal, hogy a felperes volt az, aki feleségét betegségében ápolta, és gondozza István nevű fiukat. Az örökhagyó e végrendeletét 1990. május 8-án indokolás nélkül visszavonta.
A salgótarjáni közjegyző előtt folyt hagyatéki ügyben a törvényes örökösök (az örökhagyó 3 gyermeke), valamint a felperes egyezséget kötöttek, amelyben az örökhagyó 3 gyermeke tudomásul vette, hogy a hagyaték 1/4 része hagyatéki hitel címén a felperest illeti. A közjegyző az egyezséget jóváhagyta, és 1990. augusztus 29-én kelt végzésével e szerint adta át az örökhagyó hagyatékát. A felperes 1990. szeptember 24-én benyújtott keresetlevelében az I. és II. r. alpereseket fejenként 100 000-100 000 Ft megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy féltestvérét, B. I.-t 1982. év óta tartotta és gondozta, és az örökhagyó ígérte, hogy ennek fejében teszi örökösévé. Miután a végrendelet visszavonása folytán a tartás és gondozás ellenértékét nem kapta meg, az alpereseket, mint az örökhagyó törvényes örököseit a Ptk. 677. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján kérte a hagyatéki tartozás megfizetésére kötelezni.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
A városi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az örökhagyót alacsony jövedelmére figyelemmel felnőtt, nagykorú gyermeke tartására nem lehetett volna kötelezni, ezért B. I. tartásával kapcsolatban felmerült összeg nem minősül az örökhagyó hagyatéki tartozásának.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, és az alpereseket arra kötelezte, hogy fejenként 100 000 Ft-ot, ennek 1990. július 14. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamataival együtt fizessék meg a felperesnek. Kimondotta, hogy az alperesek a hagyaték tárgyát képező ingatlanilletőségükkel és annak hasznaival felelnek. Rendelkezett az illeték és költség viselése felől is. A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem volt jogi akadálya annak, hogy jogszabályban előírt tartási kötelezettség nélkül is az örökhagyó a tulajdonában levő vagyontárgyat gyermeke jövőjének biztosítása érdekében a tartás fedezetéül lekösse. A végrendelet alapján a felperes kellő alappal bízhatott abban, hogy az örökhagyó általános örököse lesz, és így a végrendeletben is megjelölt tartási és egyéb szolgáltatások ellenében az örökhagyó halála után a hagyaték tárgyának tulajdonosává válhat.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás álláspontja szerint a peres felek B. J. örökhagyó után lefolytatott hagyatéki eljárás során egyezséget kötöttek, és ebben az egyezségben rendezést nyert a felperes B. I. részére nyújtott szolgáltatásainak az ellenértéke is. A továbbiakban a törvényességi óvás azt fejtette ki, hogy miután B. I. nem szorult rá a tartásra, és vele szemben az örökhagyót tartási kötelezettség nem terhelte, a felperes részéről B. I. számára nyújtott szolgáltatások nem minősülnek az örökhagyó helyett nyújtott szolgáltatásoknak, és azok ellenértéke nem az örökhagyó tartozása. Az örökségi juttatás reményében nyújtott szolgáltatások hagyatéki tartozásként való felszámítására ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha a szolgáltatásokat az örökhagyó részére nyújtották.
A törvényességi óvás nem alapos.
Téves a törvényességi óvásnak az az álláspontja, hogy a hagyatéki eljárás során létrejött egyezség kiterjed a felperes által B. I. részére nyújtott szolgáltatások elszámolására is. A Ptk. 207. §-ának (1) és (2) bekezdésében írtak szem előtt tartásával ugyanis ilyen következtetés levonására nincs indok. Az 1990. augusztus 29. napján tartott hagyatéki tárgyalás jegyzőkönyve szerint (1. oldal harmadik bekezdése) a felperes az örökhagyó részére nyújtott szolgáltatásokat sorolta fel, B. I. nevének említése csak az örökhagyó ellátása kapcsán merült fel. A hagyatéki tárgyaláson B. Gy. (a jelen per I. r. alperese) mint B. I. ügygondnoka járt el, és B. I. nevében is elismerte a felperes igényét az örökhagyó hagyatékának 1/4 részére. E nyilatkozatból kitűnik az, hogy a hagyatéki eljárás során az egyezséget kötő felek az egyik oldalon a felperes, a másik oldalon pedig 3 féltestvére voltak. Amennyiben a B. I. részére nyújtott szolgáltatások is elszámolásra kerültek volna, úgy B. Gy. nem vállalhatta volna az ügygondnoki feladatokat, hiszen e részben közte és B. I. között is érdekellentét állott fenn. Abból a körülményből, hogy az eljárt közjegyző B. Gy. ügygondnoki eljárására lehetőséget látott, az következik, hogy a B. I. részére nyújtott szolgáltatás nem volt tárgya az egyezségnek. Egyébként a II. r. alperesnek e perben 6. sorszám alatt benyújtott védekezése is ezt támasztja alá. A II. r. alperes e védekező iratban tett nyilatkozata szerint a hagyatéki eljárás során kötött egyezség az örökhagyó részére nyújtott gondozás ellenértékét rendezte.
De téves a törvényességi óvásnak az az álláspontja is, hogy miután az örökhagyót tartási kötelezettség nem terhelte, a felperes részéről B. I. számára nyújtott szolgáltatások nem minősülnek az örökhagyó tartozásának. A másodfokú ítéletben helyesen kifejtettek szerint ugyanis jogszabályban írt tartási kötelezettség mellett kötelmi jogviszonyból eredő tartási kötelezettség is ismert. A joggyakorlatban nem egyszer jelentkezik olyan tartási szerződés, ahol jogosultként két személy szerepel, ugyanakkor a tartás ellenértékét csak az egyik jogosult biztosítja. Az ilyen, harmadik személy javára szóló szerződés kötése nem tilos [Ptk. 233. § (1) bekezdése].
Nem volt tehát akadálya annak, hogy az örökhagyó - az őt egyébként jogszabály szerint ugyan nem terhelő tartási kötelezettség hiányában is - átvállalja beteg gyermekének tartását, és végrendeleti rendelkezéssel nyújtott ellenszolgáltatással biztosítsa azt, hogy a felperes a gondozásra és részben tartásra is rászoruló felnőtt gyermeket ellássa. A felperes a végrendelet ismeretében bízhatott abban, hogy a tartásért és gondozásért az ellenszolgáltatást megkapja. Ha pedig utólag a végrendelet visszavonása folytán az ígért ellenszolgáltatásban nem részesült, szolgáltatásainak ellenértékét az örökhagyó örököseitől a Ptk. 677. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján sikerrel kérheti.
Hibás a Legfelsőbb Bíróság PK 89. számú állásfoglalásának olyan értelmezése, hogy törvényes öröklés érvényesülése esetén hagyatéki hitelezői igény érvényesítése csak a tartásra kötelezett hozzátartozó részéről lehetséges. A PK 89. számú állásfoglalás éppen azt fejti ki, hogy még az egyébként tartásra kötelezett személy is jogosult hagyatéki hitelezői igény érvényesítésére, ha az általa nyújtott tartás örökségi juttatás ígérete ellenében történt. Még inkább megilleti az a jog a tartásra egyébként nem kötelezett személyt, hogy az általa az ellenszolgáltatás reménye mellett nyújtott szolgáltatásainak megtérítését igényelhesse. Amint azt a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében már kifejtette (BH 1990/1/18.).
Az előadottakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a törvényességi óvásban kifejtettekkel, és ezért a törvényességi óvást elutasította [Pp. 274. §-ának (1) bekezdése]. (P. törv. II. 21 136/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás