PK BH 1993/435
PK BH 1993/435
1993.07.01.
A volt tulajdonos leszármazója vagy túlélő házastársa nem az öröklési jog szabályai szerint jogosult a kárpótlásra, így a kötelesrész iránti per felfüggesztése nem indokolt a kárpótlási igény elbírálásáig [Pp. 152. § (1) bek.; 1991. évi XXV. tv. 2. §, 30. §].
F. I. örökhagyó az 1991. január 4-én kelt írásbeli magánvégrendeletben házas ingatlanilletőségét harmadik házastársára: az alperesre, „összes többi vagyonát” pedig első házasságából származó leányára - egyetlen élő gyermekére -, a felperesre hagyta. Az örökhagyó 1991. február 8-án hunyt el.
A felperes elsődleges kereseti kérelmében a végrendelet érvénytelenségének megállapítását kérte. Másodlagosan - arra az esetre, ha a bíróság az elsődleges kereseti kérelmét elutasítaná - kötelesrész kiadására kérte az alperest kötelezni. A per során előadta, hogy az örökhagyó tulajdonában állt földterületekre vonatkozóan kárpótlás iránti igényét 1991. november 7. előtt bejelentette.
Az alperes mindkét kereseti kérelem elutasítását kérte. A másodlagos kereseti kérelemmel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a felperes a végrendeleti juttatással, továbbá az örökhagyó tulajdonában állt ingatlanokért járó kárpótlással kötelesrészét elérő kielégítést kap.
A városi bíróság végzésével a per tárgyalását a felperes által benyújtott kárpótlás iránti igény jogerős elbírálásáig felfüggesztette. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint „a kötelesrész kiszámításának alapjánál esetleg figyelembe lehet majd venni a kárpótlási törvény alapján megállapított kárpótlási jegyek ellenértékét, a kárpótlás elbírálására azonban még, mint államigazgatási eljárásra nem került sor, ezért a pert a Pp. 152. §-ának (1) bekezdése alapján felfüggesztette”.
A megyei bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság „helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a kárpótlási jogosultság vagyoni értéket képvisel, a hagyaték tárgyát képezi, és ennélfogva érinti a kötelesrész megállapítását is”.
A per tárgyalását felfüggesztő jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 152. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, melynek tárgyában az eljárás büntetőbírói vagy államigazgatási hatáskörbe tartozik, a bíróság a per tárgyalását ennek az eljárásnak jogerős befejezéséig felfüggesztheti. E jogszabályhely alkalmazásához tehát abban kell állást foglalni, hogy az adott öröklési jogvitában - közelebbről a felperes kötelesrésze alapjának megállapításánál - figyelembe vehető-e az örökhagyó tulajdonában állt földterületekért járó kárpótlás mértéke.
A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény 2. §-a határozta meg, hogy - az 1. § hatálya alá tartozó esetekben - ki jogosult kárpótlásra. E körben nemcsak azoknak a természetes személyeknek adott módot a kárpótlás iránti igény érvényesítésére, akiket közvetlenül sújtott a törvény mellékletében felsorolt jogszabályok alkalmazása, hanem a volt tulajdonos leszármazói, illetőleg ezek hiányában a túlélő házastársa számára is.
A volt tulajdonos leszármazója vagy túlélő házastársa azonban a törvény rendelkezésénél fogva és nem a Ptk. öröklési jogi szabályai szerint jogosult a kárpótlásra. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a törvény hatálybalépése előtt elhalt volt tulajdonos (vagy leszármazója) a halálát követően hatályba lépett jogszabály alapján - figyelemmel a Ptk. 22. §-ára - jogokat nem szerezhet, így a kárpótlás sem tartozhat a hagyatékába.
Az 1991. évi XXV. törvénynek az adott ügy elbírálása szempontjából irányadó rendelkezései 1991. augusztus 10-én léptek hatályba (Tv. 30. §). Az örökhagyó azonban ezt megelőzően: 1991. február 8-án hunyt el. Így a kárpótlás nem tartozik a hagyatékába, és arra a felperes „saját jogán” jogosult. A kárpótlással kapcsolatos államigazgatási eljárás tehát a perbeli jogvita elbírálása szempontjából nem jelent előzetes kérdést.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte és a városi bíróságot a per tárgyalására utasította. (P. törv. II. 21 177/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás