PK BH 1993/436
PK BH 1993/436
1993.07.01.
A bizonyítási teher alakulása a sajtó-helyreigazítási perben [Pp. 345. § (2) bek.; PK 14. sz. I. pont].
Az alperesi napilap 1992. október 26-i számában megjelent „A korábbi MSZDP és a skinheadek szoros kapcsolata” című cikke egyebek között azt tartalmazza, hogy „a Pofosz Kolumbusz utcai székházának faliújságján rendszeresen olvashatók szélsőjobboldali és antiszemita írások”. A felperes erre vonatkozó, helyreigazítást kérő levelére az alperes 1992. október 29-én, „Ismét a Pofosz faliújságjáról” címmel olyan írást jelentetett meg, melyben a kérelem ismertetését követően a székházban található faliújságok elhelyezésével és a rajtuk található - korábbi közleményét alátámasztó - röplapok ismertetésével foglalkozott.
A felperes 1992. november 17-én előterjesztett keresetében olyan helyreigazító közlemény közzétételét kérte, mely szerint valótlan, hogy Kolumbusz utcai székházának faliújságján rendszeresen szélsőjobboldali és antiszemita írások olvashatók. Előadta, hogy irodái az épület földszinti részét foglalják el, faliújságja pedig azokkal szemben, a folyosón található. Ugyanezen az épületszinten, a hallban, a lépcső mellett is elhelyeztek egy faliújságot, melyet azonban nem ő kezel, és a rajta megjelenő írások nem tüntethetők fel tőle származóként.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását indítványozta. Azzal védekezett, hogy a keresettel támadott cikke nem tényállítást, hanem értékítéletet tartalmazott, így helyreigazítás tárgya nem lehet. Hangsúlyozta, hogy a felperes levelének közlésével ez irányú kötelezettségének eleget tett. Rámutatott, hogy kellő megjelölés hiányában mindkét földszinti faliújságról feltételezhető volt, hogy az a felperesé. Bejelentette, hogy az írását alátámasztó röplapok a birtokában vannak, vállalta azok becsatolását.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest a kért helyreigazítás közzétételére. Megállapította, hogy az alperes a cikkében foglalt tényállítások valóságát nem tudta bizonyítani, ezért a helyreigazítás Ptk. 79. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételei fennállnak. Az 1992. október 29-én megjelent újabb cikket a korábbi megerősítésének és nem tartalmi helyesbítésének értékelte.
Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. A védekezésében foglaltakat fenntartotta, és azok igazolására K. M. tanúkénti kihallgatását kérte.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem megalapozott.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, jogi álláspontjával és az alkalmazott jogkövetkezményekkel a Legfelsőbb Bíróság a bizonyítási eljárás kiegészítése után is egyetértett.
A napilap 1992. október 26-i számában megjelent cikk nem a korábban írottak cáfolatát, hanem éppen ellenkezőleg, annak alátámasztását célozta, ezért az abban foglaltakat a Legfelsőbb Bíróság sem tudta helyreigazításul elfogadni.
A Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy akiről napilap valótlan tényt közöl, vagy híresztel, olyan közlemény közzétételét követelhesse, melyből kitűnik, hogy mi az, ami nem fedi a valóságot. A törvény idézett rendelkezése kizárólag a tényállításokra nézve állapít meg jogkövetkezményeket, ezért az alperes azzal védekezett, hogy a cikkében foglaltak értékítéletet tartalmaznak. Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság is úgy értékelte, hogy amikor az újságíró azt írta: a felperes faliújságján rendszeresen olvashatók szélsőjobboldali és antiszemita röpiratok, olyan tényeket közölt, amelyek tekintetében helye lehet helyreigazításnak.
Ezzel összefüggő kötelezettsége alól az alperes abban az esetben mentesülhetett volna, ha igazolja: a per tárgyává tett tényállítása a valóságnak megfelelt. A Pp. 345. §-ának (2) bekezdéséből következően, e körben a bizonyítás őt terhelte (PK 14. számú állásfoglalás I. pontja). Ennek azonban a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a fellebbezési eljárásban kihallgatott tanú vallomásával és röplap becsatolásával sem tudott eleget tenni. Ez utóbbiról nem tűnik ki, hogy a Pofosz Kolumbusz utcai székházának faliújságjáról származna, és nem alkalmas az ott megjelenő közlemények rendszerességének igazolására sem. B. L. tanúvallomását a Legfelsőbb Bíróság sem teljes értékű, sem a cikkben foglaltakat cáfoló tartalmú bizonyítékként nem tudta értékelni. A tanú ugyanis előadta, hogy az elsőfokú tárgyalás teljes tartama alatt azon jelen volt [Pp. 172. § (1) bek.]. Emellett a keresettel támadott cikknek a szerzője is, tehát a per eldöntésében érdektelennek sem tekinthető. A bíróság előtt tett nyilatkozata egyébként sem erősíti meg a cikk felperes által sérelmezett állítását, azt, hogy a becsatolt röpiratot a felperes faliújságjára függesztették ki.
A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. (Legf. Bír. Pv. IV. 20 304/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás