GK BH 1993/44
GK BH 1993/44
1993.01.01.
A szerződésszegésért való felelősség kizárásának semmissége a vállalkozó által végzett építési munkák során keletkezett károkkal kapcsolatban [Ptk. 200. § (2) bek., 310. §, 314. § (2) bek.].
A felperes keresetében 887 027 Ft és annak kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Előadta, hogy a V. városban S. A. u. 9. szám alatt levő 10 emeletes lakóépület tetőszigetelési munkáinak kijavítására az alperessel vállalkozási szerződést kötött. A vállalkozási szerződés értelmében a megbontott tetőfelület eső elleni biztosítása fólia takarással történik. A munka szerződés szerinti időtartama alatt nagymérvű csapadék esett, és ennek következtében az épületből 22 családot kellett kiköltöztetni.
Az előzetes bizonyítási eljárás keretében készült szakvélemény a károkat megállapította, amelynek összege 887 029 Ft. Az alperes a peren kívüli felszólításra felelősségét nem ismerte el, ezért a felperes keresetet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz a kár megtérítésére kötelezés iránt.
Az alperes a kereset elutasítását kérve azzal védekezett, hogy az 1977-ben épült tető már korábban is beázott, és ekkor a tetőszigetelés vizsgálatára szakvélemény készült. A felperes ezek után szerződést kötött a javítási terv elkészítésére. A per tárgyát képező épület neoacid tetőszigetelése széttagolt, roncsolódott volt, és már az akkori szabványnak sem felelt meg. Az épületnél még kisebb esőzés esetén is folyamatos beázások történtek. A tervező védőtető alkalmazását javasolta a javítások elvégzésének idejére, e biztonságos megoldás elöl azonban a felperes költségkímélés miatt elzárkózott.
Az alperes előadta, hogy a felperessel kötött vállalkozási szerződés 1. számú mellékletének 2. pontja a szerződéssel kapcsolatos véleményeltérés rendezésekor érvényben maradt. Eszerint a „vállalkozó a kivitelezési munkák végzése során a szükséges gondossággal eljár, a födém folyamatos védelmét fóliatakarással biztosítja. A nyári váratlan esőzés következtében keletkező födémbeázásért azonban felelősséget, illetve garanciát nem vállal. A felek megállapodnak abban, hogy a legfelső szinten levő, fenti okok miatt bekövetkező, lakásokon belüli beázásból származó károkért a vállalkozó felelősséggel nem tartozik, és ezen munkák kivitelezésére nem köteles vállalkozni”.
Az elsőfokú bíróság szakértőt rendelt ki. A szakértői vélemény kifejtette, hogy a beázás a szakszerűtlen kivitelezés, a nem megfelelő fóliatakarás következménye, valamint tervezési hibát is megállapított.
Az alperes a szakértői vélemény ismeretében pernyertessége érdekében a tervezőt perbe hívta. A tervező vállalat a perbe az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott.
Az elsőfokú bíróság ítéletében - a többször módosított szakértői véleményt elfogadva - az alperest 771 793 Ft és kamata megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy ezen összeg erejéig a felperes keresete megalapozott, mivel az alperes a tetőjavítási tevékenységét szakszerűtlenül végezte, és a kivitelezés időtartama alatt nem biztosította az épület eső elleni védelmét. Az alperes által alkalmazott fóliatakarás sem volt megfelelő.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett; annak megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. Előadta, hogy a tetőszigetelési munkák elvégzése szakszerűen történt, az eső elleni védelmet a fóliatakarással biztosította. Az elsőfokú bíróság ítélete meghozatalakor nem vette figyelembe a felperessel kötött érvényes szerződést, amely szerint a beázással kapcsolatos károkért a kivitelezőt felelősség nem terheli. A fellebbezés hivatkozott arra, hogy a kivitelezés időtartama alatt bekövetkezett csapadék a meteorológiai intézet igazolása szerint olyan nagymérvű és gyors lefolyású volt, ami „vis maiornak” tekinthető. A lakóépület nagymérvű beázásához hozzájárult az is, hogy a felperes a munkaterületet a szerződésben kikötött határidőnél lényegesen később bocsátotta az alperes rendelkezésére. Amennyiben a munkaterület rendelkezésre bocsátása határidőben megtörténik, akkor a csapadékos időjárás kevesebb kárt okoz, a kivitelezés előrehaladottabb voltára tekintettel.
A fellebbezés részben alapos.
A felek közt létrejött szerződés szerint „a vállalkozó a kivitelezési munkák végzése során a szükséges gondossággal eljár, a födém folyamatos védelmét fóliatakarással biztosítja. A nyári váratlan esőzés következtében keletkező födémbeázásért azonban felelősséget, illetve garanciát nem vállal. A felek megállapodtak abban, hogy a legfelső szinten levő, fenti okok miatt bekövetkező, lakásokon belüli beázásból származó károkért a vállalkozó felelősséggel nem tartozik, és ezen munkák kivitelezésére nem köteles vállalkozni”.
A perbeli esetben az alperes szerződéses kötelezettségét képezte a tetőzet teljes felújítása, eközben olyan fóliatakarás alkalmazása, ami a nyári esőzések ellen megfelelő védelmet nyújt. A Ptk. 314. §-ának (2) bekezdése szerint jogi személy a szerződésszegésért való felelősségét - ha jogszabály másként nem rendelkezik - nem zárhatja ki, és nem korlátozhatja, kivéve, ha az ezzel járó hátrányt az ellenszolgáltatás megfelelő csökkentése vagy egyéb előny kiegyenlíti. Mivel az alperes szerződés szerinti tevékenységnek részét képezte a csapadékvíz elleni védelem, ezért az alperes jogszerűen a csapadék következtében keletkezett károkért való felelősségét nem zárhatta ki a szerződésben. Az idézett kikötés tehát a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis.
A lakások beázása a hibás teljesítés körébe csak abban az értelemben esik, hogy az alperes szerződésszerű munkáit nem végezte kellő gondossággal, és így károk álltak elő, amelyek szempontjából a Ptk. 310. §-a az irányadó. Eszerint a jogosult a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti, kivéve, ha a kötelezett bizonyítja, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A lakások beázásának szempontjából tehát az adott esetben, nem a hibás teljesítés objektív jellegű felelősségrendszere érvényesül, a kártérítés szabályai szerint viszont az alperesnek lehetősége van, magát részben vagy egészben kimentenie. A bizonyítási eljárás eredményeként megállapítható, hogy a tetőzet teljes felújítása hosszabb időt vett igénybe, és - a gazdasági szempontokból szóba jöhető műszaki megoldások mellett - a hirtelen jött nagy esőzések ellen teljes védelmet nyújtani nem lehet. A perben eljárt szakértő ugyanakkor szakvéleményében rámutatott számos olyan tényezőre, amelyek a beázás intenzitását az alperes mulasztására visszavezethetően fokozták. A Legfelsőbb Bíróság mindezért azt állapította meg, hogy az adott technikai megoldás mellett - ami a költséghatásai miatt a felperesnek is érdekében állott - hirtelen jött nagy esőzések folytán, bizonyos beázási károk szükségszerűen előálltak, de az alperes kellő gondossága mellett lényegesen kisebb károk keletkeztek volna, mint a perbeli esetben.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti mérlegelési jogkörében eljárva arra a következtetésre jutott, hogy a károk egy része alól az alperes kimentette magát, a károk másik része azonban a terhére esik. A Legfelsőbb Bíróság erre figyelemmel a Pp. 206. §-ának (3) bekezdése alapján 500 000 Ft-ban állapította meg az alperes kártérítési felelősségét, és az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-a (2) bekezdésének megfelelően részben megváltoztatva az alperes marasztalásának összegét 500 000 Ft-ra és kamatára szállította le. (Legf. Bír. Gf. III. 32 701/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás