PK BH 1993/441
PK BH 1993/441
1993.07.01.
Amennyiben a hagyatékként leltározott ingatlannal kapcsolatban a hagyatéki eljárás adatai szerint harmadik személynek igénye áll vagy állhat fenn, úgy e vonatkozásban a feleket fokozott tájékoztatási, a közjegyzőt pedig tájékozódási kötelezettség terheli [6/1958. (VII. 4.) IM (He.) 50. § (1) bek., 64. § (2) bek.].
P. Gy. I. r. örökhagyó háromszor kötött házasságot: első házasságából K. T.-né P. E. nevű gyermeke, második házasságából P. Gy. nevű gyermeke származott. Az örökhagyó harmadik házastársa L. I. - az II. r. örökhagyó - volt, akinek előző házasságából ugyancsak volt egy gyermeke: H.-né Sz. É. Az I. és II. r. örökhagyó házasságából gyermek nem származott.
Az örökhagyók a házassági együttélést Pécsett, az M. utca 8. szám alatti lakásban kezdték meg, amely az I. r. örökhagyó tanácsi bérlakása volt. A házassági együttélés alatt 1978. november 29. napján az I. r. örökhagyó a lakást megvásárolta, és az ingatlan-nyilvántartásban a tulajdonjog kizárólag az ő nevére került bejegyzésre. A törlesztő részleteket azonban nagyobb részben közösen fizették. Az I. r. örökhagyó 1980. október 7-én saját kezűleg végrendeletet készített, amit még ugyanezen a napon a Közjegyzőnél letétbe helyezett. Ebben a fenti pécsi ingatlant a II. r. örökhagyóra hagyta. A végrendeletben egyéb vagyonáról nem rendelkezett.
Az örökhagyók 1985. őszén Ózdra költöztek, ahol közösen ingatlant vásároltak. Ezért az I. r. örökhagyó 1986. május 26-án a pécsi ingatlanra előszerződést kötött L. I.-vel és L. I.-néval mint vevőkkel. Az előszerződésben megállapodtak abban, hogy a pécsi ingatlanra 320 000 Ft vételár kikötése mellett - a vevők tulajdonszerzési korlátozásának megszűnésekor (illetőleg a korlátozás alóli felmentéskor) - adásvételi szerződést kötnek. Az előszerződés rögzíti, hogy a vevők már összesen 200 000 Ft vételárat kifizettek; a még hátralékos 120 000 Ft vételár az adásvételi szerződés megkötésekor lesz esedékes. A vevők az ingatlant birtokba vették. Utóbb azonban a vevők az adásvételi szerződés megkötésétől és a hátralékos vételár kifizetésétől elzárkóztak, ezért az I. r. örökhagyó a városi bíróság előtt pert indított a vevők ellen. A városi bíróság ítéletével megállapította, hogy az előszerződés érvényes, ennek alapján az adásvételi szerződést létrehozta a peres felek között, és kötelezte az alpereseket, hogy fejenként 60 000 Ft hátralékos vételárat az I. r. örökhagyó felperesnek fizessenek meg. Az ítélet a megyei bíróság 1990. február 7-én meghozott ítéletével jogerőre emelkedett.
Az I. r. örökhagyó 1990. május 10-én, Ózdon meghalt. A hagyatéki eljárás során 1991. január 31-én elhunyt a II. r. örökhagyó is.
Az eljáró közjegyző a II. r. örökhagyó hagyatéki ügyét egyesítette a már folyamatban levő hagyatéki ügyhöz, és a két örökhagyó hagyatékát együttesen tárgyalta le. A két örökhagyó örökösei egyezséget kötöttek egymással, amely szerint H.-né Sz. É. vállalta, hogy a hagyatéki hitelezői igénye elszámolásával K. T.-né P. E. és P. Gy. részére kötelesrész kielégítése címén fejenként 24 535 Ft-ot megfizet.
A közjegyző végzéssel az I. és II. r. örökhagyó hagyatékát - az örökösök egyezségét is jóváhagyva - teljes hatállyal adta át, figyelembe véve hagyatékként a pécsi ingatlant is.
A hagyatékátadó végzés - fellebbezés hiányában - 1991. november 4-én jogerőre emelkedett. Ezt követően a közjegyző a jogerős hagyatékátadó végzést - a tulajdonjog bejegyzése végett - megküldte az illetékes földhivataloknak. Időközben azonban a pécsi ingatlanra a jogerős ítélet alapján L. I. és L. I.-né H. M. tulajdonjoga bejegyzésre került, így H.-né Sz. É. „tulajdonszerzését” nem lehetett átvezetni.
A jogerős hagyatékátadó végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet (He.) 50. §-ának (1) bekezdése értelmében a hagyatéki tárgyalás alapján a hagyaték átadása kérdésében a tényállást hivatalból kell megállapítani. A közjegyző a tényállás megállapítása végett a feleket nyilatkozattételre, az okiratok bemutatására, az értékelésre vonatkozó és egyéb adatok szolgáltatására hívhatja fel, a bíróságoktól, más hatóságoktól okiratokat, iratokat szerezhet be. A He. 64. §-ának (2) bekezdése értelmében az ingatlan-nyilvántartásban az örökhagyó tulajdonaként bejegyzett ingatlant csak abban az esetben lehet a hagyatékból kihagyni, ha az ingatlan tulajdonjogára igényt tartó személy az igényét az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésre alkalmas okirattal, bírói vagy államigazgatási határozattal igazolja, illetőleg ha a közjegyző által engedélyezett megfelelő határidő alatt tényleges birtoklási eljárás útján vagy más módon a tulajdonjogot javára az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzik.
Az adott esetben a tényállás feltárása kellően nem történt meg. E vonatkozásban az örökösöket mulasztás terhelte, mert a birtokukban levő jogerős ítéletet nem csatolták be a hagyatéki iratokhoz. Ugyanakkor a közjegyző sem járt el kellő körültekintéssel: a hagyatéki iratokban ugyanis adat volt arra, hogy a pécsi ingatlannal kapcsolatban „per van folyamatban”, ennek ellenére az örökösöktől a peres eljárásról tájékoztatást nem kért. Kellő gondosság mellett ugyanis megállapítható lett volna, hogy még az I. r. örökhagyó halálát megelőzően meghozott jogerős ítélet alapján L. I.-nek és L. I.-né H. M.-nek a pécsi ingatlanra tulajdoni igénye áll fenn, és a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésére alkalmas jogerős ítélet rendelkezésre áll.
A pécsi ingatlant tehát a He. 64. §-ának (2) bekezdése szerinti eljárás eredményeként az I. r. örökhagyó hagyatékából ki kellett volna hagyni. Erre figyelemmel pedig nem volt meg a jogi alapja az I. és II. r. örökhagyó törvényes örökösei között létrejött egyezség jóváhagyásának sem: az I. r. örökhagyó végrendelete alapján ugyanis H. né Sz. É. - mint a II. r. örökhagyó jogutóda - ingatlant (ingatlanilletőséget) nem örökölt, és így abból az I. r. örökhagyó két gyermekét kötelesrész sem illetheti meg. Ezáltal viszont - az elismert hagyatéki hitelezői igényre is tekintettel - a hagyatékátadó végzés további rendelkezése sem tartható fenn.
Ugyanakkor a rendelkezésre álló adatokból arra lehet következtetni, hogy L. I. és L. I.-né H. M. a hátralékos 120 000 Ft vételárat az I. r. örökhagyó életében nem fizette meg. Ha pedig ez így van, ez az összeg - mint az I. r. örökhagyó követelése - az I. r. örökhagyó hagyatékához tartozik.
Az újabb eljárás során az I. és II. r. örökhagyó örököseit meg kell nyilatkoztatni arra is, hogy a 120 000 Ft vételárhátralékra ki és milyen jogcímen támaszt igényt - figyelemmel az I. r. örökhagyó végrendeletére, illetőleg a II. r. örökhagyó örököse által érvényesített házastársi közös vagyoni igényre is. Ahhoz ugyanis, hogy a még hátralékos vételár tekintetében - önkéntes teljesítés hiányában - a végrehajtási eljárás megindítható legyen, igazolni kell, hogy az I. r. örökhagyónak kik a jogutódai és milyen arányban. A jogutód személyét pedig legcélszerűbben a jogerős hagyatékátadó végzéssel lehet tanúsítani.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős végzést teljes terjedelemben hatályon kívül helyezte és a közjegyzőt új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21 144/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás