GK BH 1993/445
GK BH 1993/445
1993.07.01.
A pénzintézet által adott, egy nála vezetett számla likviditására vonatkozó információ téves volta még a tény bizonyítottsága esetén sem lehet váltójogi kifogás alapja, így a megtérítési váltóadósnak a váltóban szereplő összegért való egyetemleges helytállási kötelezettségét nem érinti [1/1965. (I. 24.) IM r. 47. § (1) és (2) bek.; Ptk. 339. § (1) és (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen a felperesnek váltótartozás címén 1 920 000 Ft tőkét, ennek 1992. március hó 26. napjától a kifizetés napjáig járó évi 6% kamatát, valamint 87 600 Ft perköltséget. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az I. r. alperes 1991. december 23-án a II. r. alperes rendelvényes javára 1 920 000 Ft pénzkövetelést tartalmazó, 1992. március 26-ai lejáratú forgatható saját váltót állított ki, abban a fizetés helyéül a K. Bank Rt. Fiókját jelölte meg. A váltót a II. r. alperes 1991. december 28-án a felperesre forgatta és leszámítoltatta. A felperes a váltót a lejáratkor fizetés végett az I. r. alperes számláját vezető pénzintézetnél, a K. Bank Rt. fiókjánál bemutatta, a tartozást azonban a pénzintézet nem tudta kiegyenlíteni, mert az I. r. alperes számláján az ehhez szükséges pénzeszközök nem álltak rendelkezésre. Az elsőfokú bíróság nem fogadta el a II. r. alperes védekezését, miszerint az általa eladott áruk pénzbeli ellenértéke helyett kizárólag azért fogadott el váltót az I. r. alperestől, mert annak vagyoni helyzetére a felperestől téves információt kapott. Nem tulajdonított jogi jelentőséget annak, hogy a II. r. alperes az I. r. alperes fizetőképességét illetően kitől és milyen információkat szerzett, a kapott információra tekintet nélkül kötelezte a II. r. alperest, mint megtérítési váltóadóst az I. r. alperessel, mint a váltó főadósával egyetemlegesen a perbeli tartozás megfizetésére az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 47. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján.
Az ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és magával szemben a kereset elutasítását kérte.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Tagadta, hogy az I. r. alperes fizetőképességére vonatkozó információ tőle származott volna.
A fellebbezés nem alapos.
A II. r. alperes a felperes követelésével szemben kifogásként hozta fel, hogy az I. r. alperes fizetőképességére vonatkozóan a felperestől kapott téves információra figyelemmel fogadott el készpénzfizetés helyett váltót. A felperes perbeli követelése a II. r. alperes által az információk alapján átvett váltókból ered, ezért ennek kifizetését a II. r. alperessel szemben jogszerűen nem igényelheti. A kifogás alaptalan. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint a II. r. alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a felperestől az I. r. alperes fizetőképességére nézve téves információt kapott. A II. r. alperes azonban nem bizonyította, hogy az információ a felperestől származott, és azt sem, hogy az I. r. alperes fizetőképességét illetően valótlan adatokat tartalmazott volna. Az iratokból az állapítható meg, hogy az I. r. alperes számláját a K. Bank Rt. fiókja vezette, és ez utóbbi pénzintézet adott információt az I. r. alperes - az információkérés időpontjában fennálló - tényleges pénzügyi helyzetéről. Amennyiben a II. r. alperes kétséget kizáróan bizonyította volna, hogy az I. r. alperes likviditására vonatkozó információ valóban a felperestől származott, önmagában az információ nyújtása akkor sem eredményezte volna a II. r. alperesnek a váltó kifizetése alóli mentesülését. A váltó kiállítójának a pénzügyi helyzete időközben változhat, az információ kiadásakor meglevő pénzügyi fedezet nem jelent biztosítékot arra, hogy az a váltó lejáratakor is rendelkezésre áll. A váltó kiállításakor meglevő pénzeszközeivel a számla tulajdonosa szabadon rendelkezik, és azt más célra a váltó lejáratát megelőzően is bármikor felhasználhatja. Az a körülmény tehát, hogy a számla tulajdonosa a váltó kiállításakor annak kifizetéséhez szükséges pénzeszközökkel rendelkezik, semmiképpen sem jelent garanciát arra, hogy a lejáratkor a váltótartozás ezeknek a pénzeszközöknek a felhasználásával kifizethető. Az információ nyújtása időpontjában valóságos adatok közlése nem alapozza meg a pénzintézet felelősségét a váltónak a kiállító által történő kifizetéséért. Ha a meglevő pénzeszközeit a számla tulajdonosa utóbb más célra felhasználja, ezért a pénzintézet felelősséggel nem tartozik.
A felperes ehhez képest mind az I., mind a II. r. alperestől igényt tarthatott a váltóban szereplő tartozás megfizetésére az esetben is, ha az információ tőle és nem harmadik pénzintézettől származott volna.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy amennyiben bizonyítható, hogy a felperes vagy más pénzintézet a váltók fedezetlenségéről tudva a II. r. alperes részére valótlan banki információt adott, a II. r. alperes a váltó elfogadásával kapcsolatos kárát, az információt adó pénzintézettel szemben a Ptk. 339. §-ának (1) és (2) bekezdése - a szerződésen kívül okozott károk megfizetésére vonatkozó szabályai - szerint külön perben érvényesítheti. Tekintve, hogy a II. r. alperes hitelt érdemlően sem azt nem bizonyította, hogy az információ a felperestől származott, sem pedig azt, hogy az hamis adatokat tartalmazott, a jelen perben előadott kifogása alaptalannak bizonyult, nem tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor a II. r. alperes kifogását figyelmen kívül hagyta, és a váltótartozás, valamint ennek kamata megfizetésére az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 47. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján az I. és a II. r. alpereseket egyetemlegesen kötelezte.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a fenti indokolásbeli kiegészítéssel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 32 826/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás