GK BH 1993/449
GK BH 1993/449
1993.07.01.
A Nemzetközi Árufuvarozási Szabályzat (SZMGSZ) értelmében a fuvarozási szerződés megváltoztatását az átvevő csak a rendeltetési vasút határállomásán és csak akkor kérheti, ha az árut erről a határállomásról még nem továbbították. Ha az áru a rendeltetési vasút határállomását már elhagyta, az átvevő a fuvarozási szerződés módosítását csak a rendeltetési vasút belföldi szabályai szerint kérheti; a magyar belföldi szabályok az átvevőt a fuvarozási szerződés megváltoztatására nem jogosítják fel [114 58/1966. I/8. E. (Kk. 25.) hird. (SZMGSZ) 19. Cikk; 3/1960. (V. 13.) KPM r. (VÁSZ) 48. cikk).
Az elsőfokú bíróság részítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 48 188 762 Ft-ot és ennek 1990. december 29. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát. A részítélet indokolása szerint 1990 novemberében és decemberében a bratislavai I. Külkereskedelmi Vállalat az M. Kft. németországi képviselete javára, de a jelen perben nem szereplő V. Kisszövetkezet címére 300 vagon cementet küldött Budapest-Angyalföld vasútállomásra. A V. Kisszövetkezet a beérkezett cement átvételével a felperest bízta meg; a nevezett ennek eleget tett. A címzett azonban a beérkezett cementet nem szállította el, hanem először 1990. november 13-án az M. Kft. budapesti irodája részére adott egy meghatalmazást, amelyet a MÁV angyalföldi állomásfőnökségnek címzett. A meghatalmazás szerint a kisszövetkezet a részére érkezett cementet a meghatalmazott részére kérte kiszolgáltatni, és a meghatalmazás a november 9-én 12 órától beérkezett vagonokra vonatkozik azzal, hogy az visszavonásig érvényes. A meghatalmazott 1990 novemberében csak jelentéktelen mennyiségű szállítást végzett, ezért az alperes MÁV 1990. december 17-én a feladóhoz fordult további utasításért. A feladó a megkeresésre nem válaszolt.
A címzett 1990. december közepéig 5648 mázsa cementet adott el különböző vevőknek, a vagonok nagy része azonban kirakatlanul vesztegelt. 1991. január 4-én a V. Kisszövetkezet újabb levelet intézett az állomásfőnökséghez, amelyben kb. 300 vagon mennyiségű cementküldeményét a „felperes rendelkezésére bocsátotta 1990. december 29-től”. Az alperes 1990. december 29-e után a felmerült kocsiálláspénzt folyamatosan a felperesre terhelte, és azonnali beszedési megbízással 48 188 762 Ft-ot emelt le a felperes számlájáról.
A felperes 1991. június 3-án előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy a felperes - az alperes állításával ellentétben - nem alanya a fuvarozási jogviszonynak. Az eljárás során keresetét módosította, és az alperes által leemelt összeg megfizetésére is kérte kötelezni az alperest. Azzal érvelt, hogy a fuvarozási szerződésekre vonatkozó rendelkezések alapján a vasút a felperessel szemben a kocsiálláspénzt nem számolhatta volna fel, az azonnali beszedési megbízással történt leemelés jogszerűtlen volt. Hivatkozott a 114 058/1966. I/8. E. (Kk. 25.) számú hirdetménnyel közzétett Megállapodás a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról (SZMGSZ), valamint a 3/1960. (V. 13.) KPM rendelettel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) fuvarozási szerződés módosítására vonatkozó szabályaira, és tagadta, hogy részéről tartozásátvállalás történt volna, vagy a V. Kisszövetkezet 1991. január 4-i levele engedményezésként értékelhető.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, azzal érvelve, hogy a felperes és a V. Kisszövetkezet között engedményezés jött létre, amelyre már nem vonatkoznak a fuvarozási szabályok, hanem a Ptk. rendelkezései az irányadók. Miután a felperes az engedményezéssel a kisszövetkezet tartozását átvállalta, a kocsiálláspénz felszámítása és leemelése jogszerűtlen volt.
A felek a kocsiálláspénz összegszerűségét nem vitatták. Az elsőfokú bíróság a felperes jogi álláspontját fogadta el mind a fuvarozási szerződés módosítása, mind az engedményezés és tartozásátvállalás tekintetében, és ebből folyóan hozta meg marasztaló döntését.
Az ítélet ellen a felperes és az alperes fellebbezett.
A felperes fellebbezésében követelése után 44%-os késedelmi kamat megállapítását kérte.
Az alperes fellebbezésében a részítélet megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. Megismételte azt az álláspontját, amely szerint az 1991. január 4-i nyilatkozat engedményezésnek minősül, amit alátámaszt az is, hogy a felperes az 1991. január 22-i levelében a sajátjaként rendelkezett a cementküldeményről. Álláspontja szerint amennyiben a felperes csak meghatalmazottként járt volna el, és csak a küldemény átvételére volt jogosult, akkor a hivatkozott levelében foglalt intézkedéseket sem tette volna meg. Előadta, hogy a Ptk. az engedményezést nem köti formához, ezért a felperes az engedményezéssel lépett a fuvarozási szerződésbe az eredeti címzett helyett.
A fellebbezések folytán a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a tőkekövetelés tekintetében helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint a perbeli küldeményeket Csehszlovákiában az SZMGSZ keretein belül adta fel az I. Külkereskedelmi Vállalat a V. Kisszövetkezet átvevő részére Budapest-Angyalföld rendeltetési állomásra, ahová azok meg is érkeztek.
Az SZMGSZ 19. cikke szerint a fuvarozási szerződés megváltoztatásának joga mind a feladót, mind az átvevőt megilleti. Az átvevő azonban a fuvarozási szerződés megváltoztatását csak a rendeltetési vasút határállomásán és csak akkor kérheti, ha az árut erről az állomásról még nem továbbították. Ha az áru a rendeltetési vasút határállomását már elhagyta, az átvevő a fuvarozási szerződés módosítását csak a rendeltetési vasút belföldi szabályai szerint kérheti.
A felek egybehangzóan adták elő, hogy a rendeltetési vasút határállomásán - az adott esetben Szob állomáson - a V. Kisszövetkezet, mint a fuvarlevél szerinti átvevő nem lépett fel a fuvarozási szerződés megváltoztatására vonatkozó igénnyel, így a küldemények az SZMGSZ-fuvarlevelek eredeti bejegyzései szerint érkeztek meg a belföldi rendeltetési állomásra. Fennállna az SZMGSZ rendelkezései szerint az a lehetőség, hogy az átvevő a belföldi fuvarjogi szabályok szerint kérje a fuvarozási szerződés módosítását. A VÁSZ 48. cikke azonban ezt a lehetőséget kizárja, az átvevőt a fuvarozási szerződés megváltoztatására nem jogosítja fel.
Mindennek következtében tehát a küldemények az eredetileg megkötött fuvarozási szerződés tartalma szerint jutottak el belföldre. Az SZMGSZ 16. cikkének 1. §-a értelmében ezért a vasút köteles volt a fuvarlevél szerinti átvevőnek, a V. Kisszövetkezetnek a küldeményeket kiszolgáltatni, a kisszövetkezet pedig köteles lett volna a költségeket megfizetni és az árut átvenni. A költségek fizetése szempontjából egyébként a belföldi fuvarozási szabályzat akként rendelkezik, hogy azt a feladó, átvevő vagy a fuvarlevélben feltüntetett költségviselő tartozik megfizetni, tehát azok a személyek, akik a fuvarozási szerződésnek alanyai. Sem a nemzetközi, sem a belföldi fuvarjogi szabályzatokban nincsen olyan rendelkezés, amely lehetővé tenné, hogy a vasút a költségeket harmadik, a fuvarozási szerződésben semmilyen formában sem szereplő személy terhére számítsa fel.
Az a tény, hogy a V. Kisszövetkezet, mint fuvarjogi átvevő megbízást adott a jelen perbeli felperesnek arra nézve, hogy a fuvarleveleket váltsa ki, a küldeményeket rakja ki és szállítsa el, a fentiekben vázolt fuvarjogi helyzeten semmit sem változtatott. A fuvarjogi átvevő a belföldi polgári jog keretein belül megbízhat harmadik személyt az átvétel lebonyolításával, ez azonban csak e két fél közti szerződéses kapcsolatot eredményez, de nem hat ki a fuvarozási szerződésre, így a fuvarozó jogaira. Amennyiben az átvevő és harmadik személy közt az átvétellel kapcsolatban megállapodás jön létre [pl. a Ptk. 521. §-ának (1) bekezdése szerint], úgy a fuvarjogi állapotok változatlansága révén a vasút követeléseivel a fuvarozási szerződés alanya, az adott esetben az átvevő ellen léphet fel. A felperes fellebbezésében kifogásolta a kamatok mértékét, és az elsőfokú bíróság által hozott részítéletet kérte megváltoztatni, a kamatokat 44%-ban meghatározni. A fellebbezési tárgyaláson az alperes képviselője - fenntartva a fellebbezésében foglaltakat - nem vitatta, hogy a felperest 44%-os kamatok illetnék meg. Ennek folytán a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a tőkekövetelés tekintetében helybenhagyta, a kamatokra nézve pedig megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes kamatfizetési kötelezettsége az esedékességtől számítva 44%-os mértékű.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján a részítéletet a kamatok kezdő időpontja szempontjából hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a körben újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Az alperes azonnali beszedési megbízásai révén ugyanis jogalap nélkül gazdagodott, aminek folytán a Ptk. 364. §-a értelmében a kártérítés szabályait kell megfelelően alkalmazni. A Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése szerint a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes, a károsodás viszont a felperesnél akkor következett be, amikor számlájáról a kocsiálláspénzt leemelték. Ez 1991 februárjában kezdődött, és számos részletben szeptember 2-ig tartott, tehát a 44%-os kamat fizetését az újabb eljárásban a kocsiálláspénzek leemelésének időpontjaitól számítva kell előírni. (Fővárosi Bíróság 25. G. 54 311/1991. sz. - Legf. Bír. III. 31 859/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás