GK BH 1993/45
GK BH 1993/45
1993.01.01.
Az eladó vételár megfizetése iránti keresetének megalapozottsága annak folytán, hogy a vevő alkalmazottja jogkörének korlátozásáról nem tudott, és nem szerezhetett volna tudomást [Ptk. 220. § (2) bek.].
A felperes keresetében 111 300 Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mert a tőle vásárolt raklap és színesfém vételárát nem fizette meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte; arra hivatkozott, hogy D. F. nevű üzletkötőjét raklap és színesfém vásárlására nem jogosította fel, D. F. csak egyes más termékek megvásárlására volt jogosult. Az alperes előadta, hogy azok a termékek, amelyek ellenértékének megfizetését a felperes követeli, nem kerültek a birtokába; a felperes követelését D. F.-fel szemben érvényesítheti. Bejelentette, hogy D. F. ellen - aki már nem áll nála munkaviszonyban - feljelentést tett.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 111 300 Ft-ot és kamatait. Az ítélet indokolása szerint a vásárláskor eljáró D. F. képviseleti jogosultságát a felperes az eladáskor vizsgálta; a birtokába levő ideiglenes személyi igazolvány adatait - bár abban nem nyert feltüntetést a munkahely - ellenőrizte. Az alperes bélyegzőjének használata folytán a felperes kellő alappal bízott abban, hogy a vásárláskor eljáró személy az alperes képviselője. Az alperessel kötött megállapodásáról, amely szerint D. F. csak meghatározott termékek beszerzésére volt feljogosítva, az alperesnek nem volt tudomása. A kereskedelmi életben zavarokat okozna az, ha az eladónak vizsgálnia kellene, hogy a bélyegzővel rendelkező személy jogosult-e annak a használatára vagy sem.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést; annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperes nem járt el a megfelelő gondossággal, amikor D. F. vásárlási jogosultságát kellően nem vizsgálta.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Előadta, hogy az alperes a dolgozójával kötött megállapodásáról őt nem értesítette, így arról tudomást nem szerezhetett.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által feltárt tényállást ítélkezése alapjául elfogadta, és egyetértett az abból levont jogi következtetéssel is. Az elsőfokú bíróság ítéletét ezért a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A fellebbezésben előadottakkal kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a Ptk. 220. §-ának (2) bekezdése szerint az alkalmazott és a tag jogkörének korlátozása harmadik személlyel szemben hatálytalan, kivéve, ha a korlátozásról tudott, vagy tudomást szerezhetett. A per adataiból megállapíthatóan D. F. az alperesnél munkaviszonyban állt. A raklap és színesfém vásárlására ugyan az alperestől felhatalmazása nem volt, erről azonban a felperes nem tudott. Az eladó nem köteles vizsgálni az adásvételt lebonyolító személy és az őt felhatalmazó gazdálkodó szervezet közötti szerződés tartalmát.
Az alperes képviseletében eljáró személy az alperes bélyegzőjét használta. A felperes által ellenőrzött ideiglenes személyi igazolványában munkahely nem nyert feltüntetést. Az alperes sem tette azonban vitássá, hogy a nevezett a vásárlás időpontjában saját dolgozója volt. Ilyen körülmények mellett az alperes helytállási kötelezettsége a munkavállalójának magatartásáért a felperessel szemben fennáll. (Főv. Bír. 26. G. 47 857/1991. sz. - Legf. Bír. Gf. VI. 32 655/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás