47/1993. (VII. 2.) AB határozat
47/1993. (VII. 2.) AB határozat1
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
1993.07.02.
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírások felülvizsgálatára és megsemmisítésére irányuló kezdeményezés ügyében meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Budapest Főváros Belváros-Lipótváros önkormányzatának az Ideiglenes Szervezeti és Működési Szabályzatról szóló 1/1991. (II. 26.) B-L. ö. rendelete 9. §-a alkotmány- és törvényellenes, ezért ezt az előírást megsemmisíti.
A megsemmisített rendelkezés e határozatnak a Magyar Közlönyben való közzétételével veszti hatályát.
Az Alkotmánybíróság a belváros-lipótvárosi önkormányzat 1/1991. (II. 26.) B-L. ö. rendelete 19. § (2) bekezdése törvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
A köztársasági megbízott — miután a törvényességi ellenőrzés keretében kiadott felhívására Budapest Főváros Belváros-Lipótváros képviselő-testülete a sérelmezett törvénysértés megszűntetésére nem intézkedett — az Alkotmánybíróságnál Belváros-Lipótváros önkormányzatának az Ideiglenes Szervezeti és Működési Szabályzatról szóló 1/1991. (II. 26.) B-L. ö. rendelete (a továbbiakban: SzMSz.) 9. §-a és 19. § (2) bekezdése felülvizsgálatát és megsemmisítését kezdeményezte.
1. Álláspontja szerint az SzMSz. 9. §-a törvénysértő, mivel 1992. május 29-ét követően is így rendelkezik: ,,A képviselő-testület ülése nyilvános, indokolt esetben a testület zárt ülést rendelhet el. A zárt ülés elrendeléséhez minősített többség szükséges.'' Arra hivatkozott, hogy az Alkotmánybíróság 32/1992. (V. 29.) határozatával — e határozat közzététele napján — megsemmisítette a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 12. § (3) bekezdését, amely a kifogásolt rendelkezéssel azonos szövegű előírást tartalmazott. Az indítványozó utalt az említett alkotmánybírósági határozat indokolására, amely szerint a megsemmisített szabályozás a képviselő-testület számára szinte teljes körű mérlegelési lehetőséget biztosít annak eldöntésében, hogy nyilvános vagy zárt ülésen tárgyalja-e a hatáskörébe tartozó ügyeket.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a kezdeményezés megalapozott. Az Ör. kifogásolt előírása ugyanis — az Ötv. megsemmisített 12. §-ával azonos módon — ,,indokolt esetben'' teszi lehetővé a képviselő-testületi ülések nyilvánosságának korlátozását. Ez az önkormányzati rendeleti megfogalmazás — mivel a képviselő-testület számára diszkrecionális jogot biztosít annak eldöntésében, hogy nyilvános vagy zárt ülésen tárgyalja-e a hatáskörébe tartozó ügyeket, nem zárja ki a közérdekű adatok megismerésének alkotmányellenes korlátozását. A sérelmezett önkormányzati rendeleti előírás lehetőséget nyújt arra is, hogy a képviselő-testület személyes adatokat a személyiségi jogokat sértő módon a nyilvánosság elé tárjon. A már említett 32/1992. (V. 29.) AB határozat szerint ,,a képviselő-testület nyilvános vagy zárt ülésének tartására vonatkozó diszkrecionális jog megadása szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a közérdekű adatok megismerésének jogát, valamint a személyes adatok védelmére vonatkozó alapjogot is''.
Az önkormányzati rendelet a képviselő-testületi ülés nyilvánossága, illetve a zárt ülés tartása szabályozásánál az Alkotmány, a Polgári Törvénykönyv, az államigazgatási eljárásról szóló, többször is módosított 1957. évi IV. törvény, valamint a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) előírásai figyelembevételével állapíthat meg rendelkezéseket.
Az Alkotmánynak a helyi önkormányzatok működését szabályozó rendelkezéseiből az a követelmény fakad, hogy az önkormányzatok nyilvánosan tevékenykedjenek.
Az Alkotmány 42. §-a ugyanis megállapítja, hogy ,,a helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása''. A 44. § (1) bekezdése szerint pedig ,,a választópolgárok a helyi önkormányzást az általuk választott képviselő-testület útján, illetőleg helyi népszavazással gyakorolják''. Amint arra az Alkotmánybíróság a 32/1992. (V. 29.) AB határozatában rámutatott, ,,a fenti értelemben funkcionáló önkormányzáshoz mellőzhetetlen, hogy a polgárok az önkormányzat döntéseiről, működéséről tájékozódhassanak. Az önkormányzatnak kötelessége, hogy lehetővé tegye az önkormányzati testületek, különösen a képviselő-testület eljárásának és határozatainak megismerését''.
Az indítvány benyújtását követően hatályba léptek az Avtv. személyes adatok védelmére vonatkozó rendelkezései. (A közérdekű adatok nyilvánosságát szabályozó fejezet már az Avtv. kihirdetését követő 15. napon hatályba lépett.) Az Avtv. a helyi önkormányzatot adatkezelőnek minősíti, és működése nyilvánosságát, valamint a személyes adatoknak az önkormányzatok tevékenységében megnyilvánuló védelmét illetően is követelményeket állapít meg.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az SzMSz.-nek az a rendelkezése, amely a képviselő-testület ülését nem az említett alkotmányi, illetve törvényi előírásokra tekintettel, hanem általában véve, ,,indokolt esetben'' engedi zárttá minősíteni, törvényellenes. Ezért az Alkotmánybíróság ezt az előírást a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően megsemmisítette.
2. A felülvizsgálati és megsemmisítés iránti kezdeményezés kérelmet tartalmazott az SzMSz. 19. § (2) bekezdése törvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére is. E rendelkezés szerint ,,az önkormányzati rendeletet a Belváros c. lapban és a polgármesteri hivatalban történő kifüggesztéssel kell kihirdetni''. Az indítványozó szerint ez a szabályozás azért törvénysértő, mivel íly módon az önkormányzati rendelet nem azonos időpontban lép hatályba. Úgy vélekedett, hogy ,,az egynél több időpont kétségessé teszi a hatálybalépés időpontját, ilyenformán a jogszabályhoz fűződő jogkövetkezmény keletkezésének időpontja is kétségessé válik, s az nyilvánvalóan jogbizonytalanságot okoz''. A köztársasági megbízott szerint ez a kifogásolt rendelkezés ellentétes a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 12. § (1) bekezdésével, valamint a 14. § (3) bekezdésével.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ez a kezdeményezés nem megalapozott. A Jat. 12. § (1) bekezdésének első mondata szerint ,,a jogszabályban meg kell határozni a hatálybalépésének napját''. E § (3) bekezdése előírja, hogy ,,a jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre''. Az Alkotmánybíróság a 28/1992. (IV. 30.) AB határozatában pedig úgy foglalt állást, hogy a kihirdetéssel történő hatálybaléptetés csak kivételes lehet. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (2) bekezdése az önkormányzati rendelet kihirdetésére vonatkozóan úgy rendelkezik, hogy ,,az önkormányzati rendeletet a képviselő-testület hivatalos lapjában, illetőleg a helyben szokásos — a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott — módon ki kell hirdetni''. A ,,helyben szokásos mód'' alkalmazása elősegítheti azt, hogy az önkormányzat rendeleteit a polgárok a település jellegzetességeinek megfelelő módon könnyen megismerjék. Az önkormányzati rendeletnek az Ötv. által lehetővé tett ,,helyben szokásos mód'' szerinti kihirdetése magában foglalja annak lehetőségét is, hogy az önkormányzati rendelet hiteles szövege egyidejűleg két helyen és módon kerüljön kihirdetésre. Az előbbiekből az is következik, hogy az önkormányzati rendelet akkor tekinthető kihirdetettnek, ha kihirdetésére valamennyi, az SzMSz.-ben meghatározott módon sor került. Az önkormányzati rendeletben azonban nem mellőzhető a hatálybalépés időpontjának a Jat. vonatkozó rendelkezése szerinti pontos megjelölése.
Az indítványozó a felülvizsgálati és megsemmisítés iránti kezdeményezésében nem tett különbséget a jogszabály (önkormányzati rendelet) hatálybalépése és kihirdetése között. Az önkormányzati rendelet kihirdetése semmiképpen sem történhet eltérő időpontban. A két helyen, illetve eltérő módon történő kihirdetéséből pedig nem következhet az, hogy a rendelet az alkalmazott kihirdetési formák különbözősége miatt nem azonos időpontban lép hatályba, valamint, hogy a hatálybalépés a kihirdetés módszerétől, az alkalmazott technikai megoldástól függjön.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a sérelmezett előírást nem tekintette törvényellenesnek, s a kezdeményezést a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően elutasította.
Dr. Ádám Antal s. k.,
előadó alkotmánybíró
előadó alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 342/H/1993/2.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás