BK BH 1993/476
BK BH 1993/476
1993.08.01.
I. A hatóság megsértésének vétsége nem valósul meg, ha a tényállítás (híresztelés, tényre közvetlenül utaló kifejezés használata) olyan intézménnyel kapcsolatban hangzott el, amely nem esik a "hatóság'' fogalma alá [Btk. 232. §].
II. A hatóság megsértésének vétsége miatt indított büntetőeljárásnak a feltétele az arra jogosult részéről történő feljelentés megtétele; ennek hiánya büntethetőséget kizáró ok [Btk. 22. § i) pont, 232. § (5) bek., Btké. 20. §].
A kerületi bíróság ítéletével a terheltet a hatóság nagy nyilvánosság előtt elkövetett megsértése miatt emelt vád alól felmentette. A megállapított tényállás lényege a következő.
Az újságíró terhelt az egyik napilapban újságcikket közölt a "Telefonra aludt el az ügy" főcímmel. A cikk egy volt nagykövet lakásán történt tűzesettel kapcsolatosan folytatott vizsgálat állásáról tudósít, és beszámol arról, hogy az ügyben nem folyik rendőrségi eljárás. A tűzoltóságon viszont megkezdődött az ilyenkor szokásos államigazgatási eljárás, amely "nem lesz befejezve, mert az eljárást igen magas szintről érkezett telefonnal leállították". A vizsgálatot leállító telefon "magasabb állami, politikai szférából érkezett". Mindezt egy meg nem nevezett igazságügyi szakértőre - mint informátorra hivatkozva - állította. Másnap az újságíró ismét cikket tett közzé az említett napilapban, és abban - egyebek mellett - leírta, hogy a már említett informátor megbízható forrásból tudja, hogy a vizsgálatot leállították.
A belügyminisztérium rendészeti helyettes államtitkára feljelentést tett a terhelt ellen a Btk. 232. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdése szerint minősülő hatóság nagy nyilvánosság előtt elkövetett megsértésének vétsége miatt. A feljelentésből megállapítható, hogy a helyettes államtitkár a cselekmény sértettjeként a "Belügyminisztérium irányítása alatt működő Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézet"-et (BSZKI) jelölte meg, mivel az álláspontja szerint a szóban levő cikkek azt sugallják, hogy az intézet elfogultan folytatja a szakértői vizsgálatot, ismeretlen állami vezetők befolyását figyelembe véve nem végzi el a feladatait. Az újságíró ezzel a magatartásával veszélyeztette az intézet és munkatársai államigazgatási és igazságszolgáltatási szerepét.
Az ügyészség bíróság elé állította a terheltet, és a kerületi bíróság ennek az eljárásnak a keretei között hozta meg az ismertetett ítéletet. A tárgyaláson az ügyész leszögezte: az ügy sértettje a BSZKI.
A kerületi bíróság jogi álláspontja szerint a vád tárgyául szolgált újságcikkek olyan általános megfogalmazásokat tartalmaznak, amelyekből nem derül ki, mely hatóság folytat vizsgálatot az ügyben. Az újságíró megállapításai túlságosan általánosak ahhoz, hogy az olvasót akként befolyásolják, hogy valamely pontosan meghatározható hatóságról kedvezőtlen kép alakuljon ki. Ezen túl kifejtette a kerületi bíróság azt is, hogy a vizsgálatot folytató szakértői intézet nem hatóság, és ezért a szóban levő bűncselekmény sértettje nem lehet.
Mindezekre tekintettel - minthogy nincs olyan hatóság, amelynek működése iránti bizalom megingatására alkalmas lenne a két újságcikk - a bűncselekmény egyik törvényi tényállási eleme hiányzik, ezért a kerületi bíróság a terheltet bűncselekmény hiányában mentette fel.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta; a terheltet bűnösnek mondta ki hatóság nagy nyilvánosság előtt folytatólagosan elkövetett megsértésének vétségében, és ezért őt 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, s az egynapi tétel összegét 250 forintban állapította meg. A másodfokú bíróság az iratok tartalma alapján a tényállást kiegészítette azzal, hogy a BM Bűnügyi Technikai Intézet az ügyben hozzá megküldött 18 db bűnjel vizsgálatát megkezdte, és a - zömmel gázkromatográfiás - vizsgálatok folyamatosan zajlottak, a szakértői vizsgálat az újságcikk megjelenésének napján még tartott. A másodfokú bíróság jogi álláspontjának lényege szerint a cikk szövegének a rendőrséget sértő tartalma egyértelműen megállapítható, és ezért a terhelt a szóban levő bűncselekményt a rendőrség sérelmére valósította meg. Ezért ítélte el a terheltet a leírtak szerint. Abban egyetértett a kerületi bírósággal, hogy a BSZKI nem hatóság, így az ügyben sértett nem lehet.
A terhelt javára a másodfokú bíróság ítélete ellen törvényességi óvás emelésére került sor. A törvényességi óvásban kifejtettek lényege szerint a másodfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a BSZKI nem lehet sértettje az ügynek, tévesen állapította meg viszont azt, hogy a két cikk tartalma bármely hatóság működése iránti bizalmat veszélyeztethette vagy megingathatta volna. Ezért a hatóság megsértésének vétsége sem a rendőrség, sem más hatóság sérelmére nem valósult meg, és így a terhelt elítélésére törvénysértően került sor.
A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvást elutasította. A határozatának indokolásában kifejtettek szerint, ha valaki mások előtt olyan tényt állít, híresztel vagy olyan tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, amely szerint valamely konkrétan felismerhető hatóság jogellenesen leállította az eljárást, az a hatóság megsértésének bűncselekményét valósítja meg. A kérdéses sajtócikkek pedig ilyen egyértelműen azonosítható hatóságra, mint sértettre vonatkoztak. Azt híresztelték, hogy ez a hatóság magasabb politikai körökből származó telefonra az eljárást leállította. Az irányadó tényállásban foglaltak szerint ugyanakkor ezek a híresztelések valótlannak bizonyultak, minthogy az eljárás még a cikk megjelenése napján is folyamatban volt. Ezért e tényállás alapulvétele mellett nem kétséges, hogy abból a terhelt bűnösségére levont következtetés okszerű, és a cselekmény minősítése is megfelel a jogszabályoknak.
A Legfelsőbb Bíróság tehát a másodfokú bíróság álláspontjának lényegét helyesnek ítélte. Kifejtette ugyanakkor, hogy az ügy sértettje nem általában véve a rendőrség, hanem a ténylegesen ez eljárást folytató rendőrkapitányság, ez azonban sem a bűnösség megállapítását, sem a cselekmény jogi minősítését nem befolyásolhatja. Mindezek alapján a törvényességi óvást alaptalannak találta és elutasította.
A másodfokú bíróság ítélete és a Legfelsőbb Bíróság határozata ellen a terhelt javára újabb törvényességi óvás emelésére került sor. A törvényességi óvásban kifejtettek lényege szerint a megtámadott határozatokat hozó bíróságok tévesen jutottak arra a következtetésre, hogy a terhelt a szóban forgó bűncselekményt elkövette. A törvényességi óvás ezért a törvénysértés megállapítását, a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és a terhelt felmentését indítványozta.
A törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
A hatóság vagy hivatalos személy megsértésének vétsége csak jogszabályban - nevezetesen a Btké. 20. §-ának (1) bekezdésében - meghatározott szervek, illetve személyek feljelentésére üldözhető. A Btké. 20. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében a fegyveres erők, fegyveres testületek vagy ezek tagja esetében a feljelentés megtételére az a miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője) jogosult, akinek alárendeltségébe a sértett tartozik vagy az általa megbízott vezető. Az ismertetett törvényhelyben foglalt felhatalmazás alapján a belügyminiszter az 1/1990. (I. 10.) BM rendeletben (Rendőrségi Szolgálati Szabályzat) szabályozta, hogy egyes esetekben ki jogosult a feljelentésre a Belügyminisztérium állományába tartozó szervet vagy személyt érintő hatóság vagy hivatalos személy megsértése esetén. A szóban forgó rendelet 308. pontja értelmében a feljelentés megtételére - ha a rendőrséget vagy annak személyi állományát éri sérelem - a belügyminiszter; a közvetlenül alárendelt szervet, annak vezetőjét vagy beosztottját ért sérelem esetén pedig a belügyminisztériumi államtitkár és helyettes államtitkár jogosult. A jogszabályi előírásoknak megfelelő feljelentés hiánya büntethetőséget kizáró ok [Btk. 22. § i) pontja].
Az ügyben másodfokon eljárt bíróság és a másodfokú ítélet ellen benyújtott törvényességi óvást elutasító Legfelsőbb Bíróság az ismertetett rendelkezéseket több szempontból is figyelmen kívül hagyva járt el. Az adott esetben a Belügyminisztérium helyettes államtitkára tett feljelentést, mégpedig kizárólag a Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézet sérelmére elkövetett cselekmény miatt. A másodfokú bíróság az idézett rendelkezések formai oldalát is megsértve járt el, amikor figyelmen kívül hagyta, hogy az általánosságban megjelölt "rendőrség" sérelmére elkövetett hatóság megsértése miatt kizárólag a belügyminiszter jogosult a feljelentés megtételére. Mind a másodfokú bíróság, mind pedig a Legfelsőbb Bíróság törvénysértően járt el ezen túl, amikor a feljelentésben foglaltak szerint meghatározott sértett helyett önkényesen más sértettet "jelöltek meg", és azt vizsgálták, hogy ezen sértettek (előbb a "rendőrség", majd a BRFK) sérelmére nem valósult-e meg a szóban forgó bűncselekmény. A feljelentésre, mint jogintézményre vonatkozó rendelkezések tartalmi eleme ugyanis az, hogy a feljelentésre jogosult határozhatja meg, mely személy vagy szerv sérelme esetén kívánja a büntetőeljárás megindítását és az elkövető felelősségre vonását.
A másodfokú ítélet ellen benyújtott törvényességi óvást elutasító Legfelsőbb Bíróság tehát tévesen, a büntetőeljárás egy előfeltételének hiányában döntött arról, hogy a terhelt elkövette-e a hatóság, illetve hivatalos személy megsértése vétségét a feljelentésben meg nem jelölt szervek sérelmére. Az adott ügyben kizárólag az képezhette a vizsgálat tárgyát, hogy a BSZKI sérelmére megvalósult-e ez a bűncselekmény. Ebben a kérdésben pedig az eddig eljárt valamennyi bíróság helyesen döntött. Leszögezhető ugyanis, hogy a szakértői intézet nem rendelkezik azokkal a sajátosságokkal, melyek szükségesek ahhoz, hogy a "hatóság vagy hivatalos személy megsértése" sértettje lehessen, vagyis nem hatóság. Éppen ezért a sérelmére ez a bűncselekmény - a törvényben előírt tényállási elem hiányában - el sem követhető.
Ezért az első fokon eljárt bíróság döntött helyesen, amikor a terheltet bűncselekmény hiányában felmentette.
Az Elnökségi Tanács mindezekre tekintettel megállapította, hogy a megtámadott határozatok törvénysértőek, ezért azokat hatályon kívül helyezte, és a terheltet az ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján - bűncselekmény hiányában - felmentette. (Eln. Tan. B. törv. 1809/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás