• Tartalom

BK BH 1993/491

BK BH 1993/491

1993.08.01.
A vádirat benyújtása előtt a nyomozó hatóság által közölt bűncselekmény alapos gyanújának a meglétét vizsgálnia kell a bíróságnak az előzetes letartóztatás indokoltsága szempontjából [Be. 379/A—B §, BK 122. sz.].

Az elsőfokú bíróság a Be. 379/A. §-ának (2) bekezdése alapján tartott meghallgatáson az orgazdaság bűntette miatt indított büntetőügyben a gyanúsított előzetes letartóztatására irányuló ügyészi indítványt elutasította.
Az ügyészi indítványból kitűnően az 1992. augusztus 12-e és 15-e közötti időben ismeretlen tettes ajtóbefeszítés módszerével behatolt a sértett lakásába, és onnan festményeket, ezüsttárgyakat tulajdonított el 2 500 000 forint értékben. Az eltulajdonított festmények közül a gyanúsított 4 darabot egy BÁV-üzletben, míg a kb. 39 tételből álló ezüstkészletet a használtcikk-piacon értékesítette. E cselekmény a Btk. 326. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdése szerint minősülő orgazdaság bűntettének a megvalósulására utal.
A kerületi bíróság a sértett vallomására alapozott. Eszerint korábban két, általa ismeretlen férfi érdeklődött a lakásában a régiségek iránt, akiket nem ismert fel hat személyről készült fényképtabló alapján sem, pedig közöttük a gyanúsított is szerepelt. Ez a vallomás kizárólag a lopás bűntette alapos gyanújának a hiányát indokolta.
A másodfokú bíróság egyetértett a kerületi bíróságnak azzal az okfejtésével, amely szerint arra vonatkozóan nincs az alapos gyanút alátámasztó adat, hogy a dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntettében a gyanúsított részt vett volna. Ugyanakkor kifejtette, a kerületi bíróság azt nem indokolta meg, hogy a gyanúsított ellen orgazdaság bűntette miatt indult ügyben ennek a bűncselekménynek az alapos gyanúját alátámasztják-e a nyomozás során eddig feltárt adatok vagy sem. A másodfokú bíróság e hiányosságot pótolva feltárta azokat a bizonyítékokat, amelyek az orgazdaság bűntettének az alapos gyanúját alátámasztják, így a kényszerintézkedés általános feltétele megállapítható.
A másodfokú bíróság ugyanakkor egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, amely szerint az előzetes letartóztatás különös feltétele - "a Be. 92. §-ában írt okok valamelyike" - a gyanúsított vonatkozásában hiányzik. Az elsőfokú bíróság határozatából megállapítható, hogy a gyanúsított állandó bejelentett lakással rendelkezik, négy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, 1977-ben volt büntetve 9 hónapi börtönbüntetésre, melynek végrehajtását a bíróság 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Ezt a cselekményt 1976. április 19. napján követte el. Ekkor 19 éves volt. Elmondása szerint 10 éve régiségkereskedő, segítő családtag. Foglalkozása körébe tartozik, hogy naponta adja és vegye a régiségeket. A házkutatás napján a gyanúsított nem volt otthon. Elmondása szerint: amikor hazaért, értesült arról, hogy a rendőrségtől keresték. Másnap önként bement a rendőrségre. Mindezek a szökés, elrejtőzés veszélyét csökkentik. Az a körülmény pedig, hogy önként jelentkezett a rendőrségen, megalapozza azt is, hogy a hatóság munkáját nem nehezíti. A bűnismétlés veszélye szintén nem áll fenn.
Ezért a másodfokú bíróság a Be. 379/B. §-a (6) bekezdésének a) pontjára figyelemmel, a Be. 259. §-ának (1) bekezdése alapján a kerületi bíróság végzését helybenhagyta. (Főv. Bír. 24. Bkf. 2578/1992. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére