PK BH 1993/495
PK BH 1993/495
1993.08.01.
Nem magyar nyelvű szavak lajstromozását is meg kelt tagadni, ha magyar jelentésük védjegyként megkülönböztetésre nem alkalmas [1969. évi IX. tv. (Vt.) 1-2. §; 1970. évi 18. tvr.].
Az 1970. évi 18. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett, az ipari tulajdon oltalmára 1883. évi március 20-án létesült és Stockholmban 1967. évi június hó 14-én felülvizsgált Párizsi Uniós Egyezmény 6. quinquies (1) bekezdése szerint a gyári és kereskedelmi védjegy bejelentésének és lajstromozásának feltételeit mindegyik uniós ország maga határozza meg. A 6. cikknek (3) bekezdése értelmében az unió valamelyik országban szabályosan lajstromozott védjegy független az unió többi országaiban lajstromozott védjegytől is. A Párizsi Uniós Egyezmény 6. quinquies cikk A) pontjának (1) bekezdése szerint a származási országban szabályszerűen lajstromozott gyári vagy kereskedelmi védjegyet az unió többi országában - az e cikkben foglalt kivételekkel - úgy, amint van, lajstromozás végett el kell fogadni, és oltalomban kell részesíteni. A 6. quinquies cikk (2) bekezdésének B/1-3. pontjai sorolják fel azokat az eseteket, amikor az e cikkben említett gyári vagy kereskedelmi védjegy lajstromozása elutasítható vagy érvényteleníthető. Ilyen elutasítási vagy érvénytelenítési ok a 2. pont szerint, ha nincsen megkülönböztető jellege, vagy kizárólag olyan jelekből vagy megjelölésekből áll, amelyek a kereskedelemben az áru fajának, minőségének, mennyiségének, rendeltetésének, értékének, származási helyének vagy az előállítás idejének a feltüntetésére szolgálnak, vagy amelyek a köznyelvben vagy a kereskedelem tisztes és állandó szokásai szerint használatosak voltak abban az országban, ahol az oltalmat igénylik.
A Vt. 1. §-ának a) pontja a Párizsi Uniós Egyezményben foglalt szabályozással teljes összhangban rendelkezik úgy, hogy védjegyoltalomban az olyan megjelölés részesülhet, amely alkalmas áruknak és más szolgáltatásoknak (a továbbiakban: áru) más áruktól való megkülönböztetésére. A Vt. 2. §-ának (1) bekezdése szerint megkülönböztetésre alkalmas a megjelölés, ha az áruknak más azonos vagy hasonló jellegű árukkal szemben sajátos, eltérő jelleget ad. A Vt. 2. §-ának (3) bekezdése értelmében nincs a megjelölésnek megkülönböztető jellege különösen akkor, ha: a) az áru megjelölésére általánosan használják, b) kizárólag az áru fajtáját, minőségét, mennyiségét, jellemzőit, rendeltetését, értékét, származási helyét vagy előállítási idejét tünteti fel.
Az elsőfokú bíróság végzésében helyesen fejtette ki, hogy a kérelmező megjelölésének nincsen elfogadható megkülönböztető jellege. A megkülönböztető jelleg a két szó együttes alkalmazását figyelembe véve sem áll fenn. A „remedy” (orvosság, gyógyszer) ugyanis az áru meg jelölésére általánosan használt névszó [Vt. 2. § (3) bek. a) pont]. A „rescue” több jelentésű szó, jelentése magyar fordításban: megmentés, megszabadítás, igei alakban megment, megszabadít. A rescue szó ezt figyelembe véve az áru jellemzőjének is tekinthető vagy rendeltetésére utal a köznyelvi szóhasználat szerint [Vt. 2. § (3) bek. b) pont].
A kérelmezőnek azzal az érvelésével szemben, hogy a belföldi átlagos fogyasztó a lajstromozni kért angol szavak jelentésével nincsen tisztában, a Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutat rá.
A Vt. fentebb idézett rendelkezései egyaránt védik az üzleti versenytársak és a vásárlóközönség jogos érdekeit. A Vt. 2. §-a (3) bekezdésének helyes értelmezése szerint - többek között - nincsen megkülönböztető jellege az áru megjelölésére általánosan használt vagy jellemzőit, rendeltetését feltüntető szónak, akkor sem, ha e szavak nem a belföldön általában használt és ismert, hanem más nyelvből (ebben az esetben az angolból) származnak. Nem csupán a vásárlóközönségnek, hanem az üzleti versenytársak jogos érdekeinek sérelmét jelentené az, ha e szavakat termékeinken nem tüntethetnék fel. Az a körülmény tehát, hogy a kérelmező nem magyar nyelvű szavak lajstromozását kérte, a Vt. 2. §-ának (3) bekezdése szerinti lajstromozási akadályt nem szünteti meg.
A fentebb kifejtettekből következően a kérelmező megjelölésének védjegyként való lajstromozására az előfeltételek - a Vt. értelmében és a Párizsi Uniós Egyezményben foglaltakat is figyelembe véve - nem állottak fenn. Az elsőfokú bíróság ezért jogszabálysértés nélkül, helyesen utasította el a védjegybejelentést elutasító OTH-határozat megváltoztatása iránti kérelmet. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú végzést a Vt. 40. §-ának (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a fentiekkel kiegészített, helyes indokai alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pkf. IV. 21 0l9/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás