GK BH 1993/50
GK BH 1993/50
1993.01.01.
Ha a küldeménytől a fuvarokmányok „elváltak”, s ennek folytán a vasút a küldeményt a címzettnek nem tudta kiszolgáltatni, hanem más részére értékesítette, felelőssége a kiszolgáltatási akadályok esetére irányadó szabályok helyett a küldemény elveszésére vonatkozó rendelkezések szerint áll fenn. Ezen az sem változtat, ha megállapítható volt, hogy a küldeményt a vasút kinek a részére és milyen áron értékesítette [3/1960. (V. 13.) KPM r. mellékleteként közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ.) 51. cikk 12. §, 53. cikk 2. §, 59. cikk].
A felperes megrendelője részére vasúti kocsiban 480 zsák karbamidot adtak fel Záhony feladási állomáson. A küldeménytől „elváltak” a fuvarokmányok, ezért a vasút a karbamidot a fuvarlevél szerinti címzettnek nem tudta kiszolgáltatni; azt, mint fölös árut értékesítette. Utóbb megállapították, hogy az értékesítés mely gazdálkodó szervezet részére történt, továbbá azt is: ez a gazdálkodó szervezet a vasútnak 105 600 Ft-ot fizetett meg a karbamid ellenértékeként. A felperes keresetében ugyanezen összegnek és kamatainak a megfizetésére kérte az alperes Magyar Államvasutakat kötelezni.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott arra való utalással, hogy a küldemény címzett részére való kiszolgáltatásának elmaradására fuvarozási akadály miatt került sor. A 3/1960. (V. 13.) KPM rendelet mellékleteként közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ.) 51. cikkének 12. §-a értelmében az alperes az értékesítés folytán hozzá befolyt összeget tartozik a felperesnek kifizetni.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be, amelyben nem vitatta, hogy tartozása a felperes által bemutatott számla szerinti érték (82 128 Ft) erejéig fennáll. Vitatta azonban, hogy a fuvarozási akadállyal kapcsolatos rendelkezések a perbeli esetben érvényesülhetnének, ezért az összeget meghaladóan, továbbá a kamatfizetési kötelezettség tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az alperes fellebbezése - a kamatfizetési kötelezettsége kivételével - alapos.
A fentiekből is kitűnően, a küldemény a fuvarlevél szerinti címzett szempontjából elveszett, következésképpen az alperes felelőssége a VÁSZ. 53. cikkének 2. §-a értelmében fennáll. A VÁSZ. 55. cikke szerint, ha a vasút a küldemény teljes elvesztése miatt kártérítéssel tartozik, úgy a kártérítés mértékét elsősorban a szállítói számla összege határozza meg. A felperes 82 128 Ft-ra vonatkozóan mutatott be szállítói számlát, következésképpen az alperes ezt az összeget tartozik a felperesnek megfizetni a VÁSZ. 59. cikke szerinti kamatokkal együtt.
Az elsőfokú bíróság ítéletét 1991. február 26-án hozta meg, aminek alapján az alperes 1991. április 19-én 82 128 Ft-ot a felperesnek kifizetett, kamatok nélkül. A felperes 1989. augusztus 11-én nyújtotta be felszólamlását, ettől kezdve a VÁSZ. 59. cikke szerint az alperest kamatfizetési kötelezettség terheli a kifizetésig. A kamatok összege 27 763 Ft-ot tesz ki; a Legfelsőbb Bíróság ennek az összegnek a megfizetésére kötelezte az alperest.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak a VÁSZ. 51. cikkének alkalmazásával kapcsolatos álláspontját nem fogadta el. Az említett rendelkezések a kiszolgáltatási akadályok esetére tartalmaznak szabályokat. Ezeknek az a lényege, hogy a fuvarozó és a fuvaroztató közti kapcsolat a feladást követően változatlanul fennáll, csak valamilyen fuvarozási vagy fuvaroztatói (címzetti) érdekkörben felmerülő ok miatt a kiszolgáltatásra nem kerülhet sor. A perbeli esetben nem ilyen jellegű kiszolgáltatási akadály merült fel; a felek közt semmiféle kapcsolat nem volt azt követően, hogy a fuvarokmányok a küldeménytől „elváltak”.
Az ilyen tényállás a VÁSZ. rendelkezései és a bírói gyakorlat alapján a küldemény elvesztésének fogalmát meríti ki, még akkor is, ha utóbb - mint a perbeli esetben is - a küldemény későbbi sorsa megállapítható volt. Az alperes felelősségét ezért a küldemény elvesztésére vonatkozó szabályok alapozzák meg (VÁSZ. 53. cikkének 2. §-a). Ez az esetek túlnyomó többségében azt eredményezi, hogy a vasúthoz kevesebb vételár folyik be, mint amennyit a fuvaroztatónak kifizetni tartozik. Az a tény, hogy a perbeli esetben ennek fordítottja állott elő, a jogszabályok rendelkezéseinek alkalmazását nem befolyásolja. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, a felperes keresetét 82 128 Ft-ot meghaladóan elutasította, és az alperest a felperes részére 27 763 Ft összegű késedelmi kamat megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. III. 32 777/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás