PK BH 1993/501
PK BH 1993/501
1993.08.01.
A biztosított fél kötelezettségei a gépkocsi megfelelő lezárása tekintetében, a Casco biztosítási szerződés alapján [Ptk. 555. § (1) bek., 556. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróságnak a keresetet elutasító ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. Az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperesnek a keresete szerinti marasztalását, vagyis gépkocsi-lopáskár címén 1 921 600 Ft és járulékai megfizetésére való kötelezését kérte.
Az alperes ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
A felperes 242 CM módozatú casco szerződés alapján érvényesítette az 1991. március 13-án bekövetkezett lopáskárt. A követelésének elbírálásánál a szerződés feltételei az irányadók. A szerződés I. fejezetének 3. pontja szerinti lopáskár, mint biztosítási esemény bekövetkezett, ezt az alperes sem vitatta. Megalapozottan hivatkozott azonban az alperes arra, hogy a szerződés IV. fejezetének 18. pontja értelmében mentesül a fizetési kötelezettség alól. Eszerint: „Mentesül a biztosító a lopás- és poggyászkárok megfizetése alól, amennyiben bizonyítja, hogy a gépjárművet, illetőleg a tárolásra szolgáló helyiséget nem zárták le megfelelően.” A casco szerződés arra vonatkozóan nem tartalmaz előírást, hogy a megfelelő lezáráshoz milyen feltételek szükségesek. Ezt tehát mindig az adott helyzetnek megfelelően, ahhoz igazodóan kell elbírálni. Más feltételek szükségesek például egy biztonságos, zárt udvaron, fizetőparkolóban elhelyezett gépkocsinál, mint egy nem biztonságos közterületen hagyott gépkocsi esetén. Közismert, hogy a gépkocsi-lopások - különösen Budapesten - az utóbbi években nagyon gyakoriak, főleg az éjszakai órákban. Annak elbírálásánál, hogy a gépkocsi lezártsága megfelelőnek minősül-e, ez a tény sem hagyható figyelmen kívül.
A felperes a perbeli alkalommal az igen értékes Audi gyártmányú gépkocsiját az éjszaki órákban Budapesten, a VIII. ker. Baross u. 86. sz. épület előtt, a Koszorú u. közelében állította le. Ez a hely pedig Budapest területén is a legkevésbé biztonságos körzetek közé tartozik, ahol a perbelihez hasonló bűncselekményekkel számolni lehet. A másodfokú bíróság elfogadta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy az adott helyen és időszakban őrizetlenül hagyott gépkocsi megfelelőnek minősülő lezárásához az általa felsorolt négy feltétel szükséges, mégpedig: a motor leállítása, az indítókulcsnak a gyújtáskapcsolóból kivétele, kormányzár használata (amennyiben a gépkocsi ezzel rendelkezik) és az ajtóknak kulccsal való lezárása. A felperes azonban személyes előadása szerint a motort működő állapotban hagyta, tehát az indítókulcs is a gyújtáskapcsolóban maradt, és a kormányzárat sem használta. Ez a lezárás pedig az adott helyzetben nem tekinthető megfelelőnek még akkor sem, ha való a felperesnek az az utóbb tett tényállítása, hogy a gépkocsi ajtaját a nála levő pótkulccsal bezárta. Ezért a pótkulccsal való lezárásra a fellebbezésben felajánlott további bizonyítás szükségtelen, azt a másodfokú bíróság mellőzte.
A fentebb kifejtettek szerint a felperes előadása alapján megállapítható: bizonyított, hogy a lopáskár időpontjában a gépkocsi nem volt megfelelően lezárt állapotban. Az alperes tehát a szerződési feltételek értelmében mentesül a fizetési kötelezettség alól. Ezért a másodfokú bíróság a keresetet elutasító elsőfokú ítéletet helybenhagyta [Pp. 253. § (2) bek.]. (Főv. Bír. 41. Pf. 23 302/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás