GK BH 1993/513
GK BH 1993/513
1993.08.01.
A pénzintézet a kölcsönszerződés részévé tett üzletszabályzatának egyoldalú módosítására csak abban az esetben jogosult, ha ezt a bankkölcsönszerződésben a felek közösen kikötötték. Ennek hiányában a pénzintézet az üzletszabályzatának a vele szerződő félre is kiható változtatását csak a Ptk. 241. §-a alapján vagy a vele szerződő féllel közösen érvényesítheti [Ptk. 205. § (1)-(2) bek., 209. § (1) bek., 240. § (1) bek., 241. §; 39/1984. (XI. 5.) MT r. 7. § (3) bek.; GK 37. sz.].
A peres felek 1981. június 23-án és 1982. február 18-án hosszú lejáratú kölcsönszerződéseket kötöttek, melyekben 9%-os, illetőleg 11%-os állandó kamatozású kölcsön folyósításában állapodtak meg. A kamat mértékét az alperes előbb 15,5%-ra, majd 1990. január 1-jétől 18,5%-ra emelte fel arra hivatkozással, hogy a Magyar Nemzeti Bank is felemelte 1989. december 1-jétől 3%-kal a refinanszírozási hitelek kamatlábát, így gazdaságos működéséhez szükséges a kölcsönöknek a felemelt mértékű kamattal történő folyósítása. A felemelt összegű kamatot a felperes bankszámlájáról leemelte.
A felperes módosított keresetében kérte az alperest kötelezni a kölcsönszerződésekben kikötött és az utóbb megemelt, a 15,5 és 18,5% között 444 378 980 Ft-ot kitevő kamattöbblet és járuléka meg-, illetőleg visszafizetésére. Álláspontja szerint az alperes a kölcsönszerződéseket egyoldalúan jog- és szerződésellenesen módosította. Az alperesnek a szerződésmódosításra sem jogszabály nem adott felhatalmazást, sem a szerződés. Az alperes a szerződések megkötését követően, az 1988 évben egészítette ki az üzletszabályzatát az 59/A. ponttal, amely szerint „a bank az általa alkalmazott kamatlábakat kamattáblázat formájában közzéteszi, ... a kamattételeket a bank csak alapos okok bekövetkezése esetén módosítja új táblázat közzététele útján. A kamattételek kialakításánál és annak módosításakor a bank a pénzpiacon bekövetkező változásokat veszi figyelembe, így különösen a jegybanki refinanszírozási kamatlábak alakulását...” Az üzletszabályzatnak a szerződéskötést követően történt kiegészítése csak a felperes elfogadásával vált volna a szerződés részévé, a felperes azonban nem járult hozzá az üzletszabályzat egyoldalú módosításához. Az üzletszabályzat 3. pontja pedig megerősíti, hogy az üzletszabályzat módosítása - mint általános szerződési feltétel - csak akkor lép hatályba, ha az ügyfél kifejezetten és írásban elfogadja. A felperes részéről azonban ez nem történt meg.
Az alperes a kereset elutasítását, a felperesnek perköltségben marasztalását kérte. Álláspontja szerint az egyoldalú kamatemelésre a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 7. §-ának (3) bekezdése is lehetőséget adott, de jogosult volt erre a szerződés részét képező üzletszabályzat 59/A. pontja alapján is. A módosítást a felperesnek is megküldte 1989 elején, s bár a felperes ennek elfogadását írásban nem jelezte vissza, a szabályzat 1. pontja szerint az az ügyfélre külön kikötés nélkül is kötelező. A hivatkozott pont nem az ügyfelek elfogadásával, hanem az igazgatóság döntésével vált az üzletszabályzat részévé. A kölcsönszerződések hivatkoznak az üzletszabályzatra, így az abban foglaltak a szerződések részét képezik.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletében tényként állapította meg, hogy a peres felek a perbeli két kölcsönszerződésben fix kamatot határoztak meg, ami a szerződéskötések idején általános volt. A pénzpiaci viszonyok változása csak később tette szükségessé mozgó kamatok kikötését. A perben az elsőfokú bíróság azt vizsgálta, hogy az alperes egyoldalúan áttérhetett-e a szerződésben kikötött fix kamatról a mozgó kamat alkalmazására. E tekintetben elfogadta a felperes jogi álláspontját, mely szerint sem a Ptk. szabályai, sem a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet - szerződéses kikötés hiányában - nem hatalmazza fel az alperest az egyoldalú kamatemelésre. Az alperes által hivatkozott MT rendelet 7. §-ának (3) bekezdése csak a szerződés megkötésekor jogosítja fel a pénzintézetet arra, hogy az általa alkalmazott kamatmértéket maga állapítsa meg. Ha azonban a felek szerződést kötnek, a pénzintézet az általa megállapított kamatot csak akkor emelheti, ha erre a szerződés mozgó kamat kikötésével lehetőséget ad.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint viszont az alperes az üzletszabályzatának egyoldalú módosítására jogosult volt, ehhez nem kellett valamennyi, vele szerződéses kapcsolatban levő ügyfele hozzájárulását kikérnie, feltéve, ha ez a módosítás részére nem biztosít indokolatlan egyoldalú előnyt. Az üzletszabályzat 59/A. ponttal történő kiegészítésével ez a szerződés részévé vált, azzal a következménnyel, hogy - a pénzpiaci viszonyok jelentős változására tekintettel - lehetőséget adott az alperesnek a korábbi fix kamatról a mozgó kamatra történő áttérésre. E megoldás alkalmazása nélkül a szerződéskötéskor meglevő egyensúly a felperes javára felbomlik, s az alperest jelentős anyagi veszteség éri. Az üzletszabályzat 59/A. pontja ugyanakkor nem biztosít az alperes részére indokolatlan előnyt, csupán a szerződéskötéskor meglevő egyensúlyt igyekszik megőrizni annak érdekében, hogy elkerülhető legyen valamennyi fix kamattal kötött kölcsönszerződés bíróság által történő módosítása.
Nem találta alaposnak az elsőfokú bíróság a felperesnek az üzletszabályzat értelmezésével kapcsolatos álláspontját. Megítélése szerint e pont kizárólag azt célozza, hogy az üzletszabályzat, mint a bank által egyoldalúan megállapított általános szerződési feltétel, csak akkor váljék a szerződés részévé, ha a benne foglaltakat a fél a szerződéskötéskor írásban tudomásul veszi. Ez a perbeli esetben megtörtént. A bank nemcsak az üzletszabályzat elkészítésére, hanem módosítására is egyoldalúan jogosult, ha ez a módosítás részére nem biztosít indokolatlan egyoldalú előnyt, az ilyen módosítás pedig az ügyfelek írásban adott hozzájárulása nélkül is a szerződés részévé válik.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben annak megváltoztatását kereseti kérelme szerint kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyes következtetést vont le a tekintetben, hogy az alperesnek a kölcsönszerződések kamatainak megváltoztatására jogszabályi felhatalmazása nem volt. Téves azonban az a jogi következtetése, hogy a felek szerződése folytán, illetőleg az egyoldalú üzletszabályzat módosítása következtében jogosult volt az alperes a szerződésben kikötött kamat megváltoztatására. Hivatkozott a Ptk. 205. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra, s kiemelte, hogy a kölcsönszerződésekkel összefüggésben lényeges feltételnek kell tekinteni a kamat mértékében és módosításában történő megállapodást. Az irányadó bírói gyakorlat, a GK 37. számú állásfoglalás szerint is az általános szerződési feltételek alapvetően akkor válnak a szerződés részévé, ha azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta... Az üzletszabályzat 3. pontja - ennek megfelelően - egyértelműen rögzíti, hogy a jogügyletek tekintetében az üzletszabályzat akkor lép hatályba, ha az abban foglaltakat az ügyfél vagy szerződő fél írásban tudomásul veszi. Ez nem történt meg. Az általános szerződési feltételekben foglalt indokolatlan egyoldalú előny orvoslására a Ptk., a 209. §-ában foglaltak szerinti megtámadással ad lehetőséget. Az alperes a kölcsönszerződés módosítását, a szerződéskötést követően megváltozott körülményekre hivatkozva a Ptk. 241. §-a alapján kezdeményezhette volna, szerződéses felhatalmazás hiányában azonban egyoldalúan nem volt jogosult a kamatfeltételek megváltoztatásra.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja helytálló a tekintetben, hogy az alperest jogszabály nem jogosította fel a kölcsönszerződés kamatainak felemelésére. Tévedett azonban, amikor azt állapította meg, hogy a szerződés - az üzletszabályzat módosítása folytán - az alperest egyoldalúan feljogosította a szerződéses kamatkikötés megváltoztatására, annak felemelésére.
A felperes a fellebbezésében helytállóan hivatkozik arra, hogy a kamatban történő megállapodás a szerződés lényeges része. A szerződéskötéskor ebben a felek egyező akaratnyilatkozattal megállapodtak. A megállapodásuk arra is kiterjedt, hogy a szerződés megkötésekor hatályos és a felperes által az ügyletkötés előtt megismert üzletszabályzatot, mint általános szerződési feltételt a felek a szerződéses kapcsolatukban elfogadják. Az üzletszabályzat a Ptk. 205. §-ának (1) bekezdése alapján a felek megállapodásával vált a szerződés tartalmává. Ez az üzletszabályzat a kamat mértékének változtatására nem tartalmazott kikötéseket.
A felek a szerződéses kapcsolatukban, amely polgári jogi jogviszony, egymással a mellérendeltség viszonyában, egyenrangú felekként állnak, ezért az alperes pénzintézet egyoldalú szerződésmódosításra nem jogosult. A Ptk. 240. §-ának (1) bekezdése szerint viszont a felek csak közös megegyezéssel módosíthatják a már megkötött szerződésük tartalmát. A perben ezért azt kellett vizsgálni, hogy a felek megegyezéssel módosították-e a perbeli kölcsönszerződéseiket.
A 156/1989. (XII. 30.) MT rendelet iktatta be a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 7. §-ának (3) bekezdéseként azt a rendelkezést, hogy a pénzintézet az általa alkalmazott kamatmértékeket saját maga állapítja meg. Ezt megelőzően a kormány által kiadott hitelpolitikai irányelvek és azok végrehajtásáról szóló MNB-rendelkezések határozták meg kötelezően a beruházási kölcsönök kamatlábát. Az MT rendelet idézett szakasza nem jogosította fel a pénzintézetet arra, hogy a már meglevő szerződéseikben kikötött kamatokat egyoldalúan megváltoztathassák.
Az alperes - a felek közös megállapodásával a kölcsönszerződés részévé tett - üzletszabályzatát 1988. szeptemberben egészítette ki az 59/A. ponttal, amely lehetőséget biztosított részére a pénzpiaci változások figyelembevételével a kamattételek módosítására. Az üzletszabályzat módosítását az 1989. évben a felperesnek megküldte, kérve annak elfogadását. A felperes azonban ezt a változtatást a kölcsönszerződés módosításaként nem vette tudomásul, nem fogadta el.
Az alperesnek jogában áll üzleti tevékenysége körében az üzletszabályzatot megváltoztatnia, módosítania, ehhez kívülálló személyek egyetértésére, jóváhagyására nincs szüksége, azonban ez a módosítás a már megkötött szerződések részévé csak akkor válik, ha ehhez a pénzintézettel már szerződéses kapcsolatban álló fél is hozzájárul. A felek a bankkölcsönszerződést a jogszabályban kötelezően előírt írásbeli alakban kötötték. Az alperes üzletszabályzatának 3. pontja egyértelműen rögzíti, hogy a jogügyletek tekintetében az üzletszabályzat akkor lép hatályba, ha az abban foglaltakat az ügyfél vagy szerződő fél írásban tudomásul veszi. Mindebből következik, hogy a felperes érvényesen csak írásban fogadhatta volna el az alperesnek a kamat mértékének változtatására tett ajánlatát. A felperes az üzletszabályzat 59/A. pontját, amely a szerződéses kamatkikötést reá nézve hátrányosan megváltoztatta, sem írásban, de egyéb módon sem fogadta el. Az üzletszabályzat módosított szövegének kézhezvétele és megismerése nem jelent a részéről elfogadást.
A fentiekből következően az alperesnek a szerződés közös megegyezéssel való módosítása nélkül nem volt törvényes lehetősége arra, hogy a kamatot 18,5%-ra felemelje, a felperes számlájáról ezért jogosulatlanul emelte le a 15,5%-ot meghaladó mértékű kamatot.
Az elsőfokú bíróság elfoglalt jogi álláspontjánál fogva nem vizsgálta a felperes követelésének összegszerűségét, ennek bizonyítása viszont meghaladja a másodfokú eljárás kereteit. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a Pp. 213. §-ának (3) bekezdése alapján a keresettel érvényesített jog fennállása tekintetében közbenső ítélettel döntött. A tárgyalást a követelés összegének megállapítására az elsőfokú bíróságnak folytatnia kell.
Az eljárás folytatása során mindenekelőtt a felperest kell felhívni a követelés összegszerűségének megjelölésére, számszaki kimunkálására, a tőkésített kamat után igényelt késedelmi kamat kezdő időpontjára és mértéke meghatározására, majd az alperest kell az összegszerűségre vonatkozó ellenkérelem előterjesztésére felhívni, szükség esetén a felek közötti egyeztetést elrendelni. (Legf. Bír. Gf. I. 31 469/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás