GK BH 1993/516
GK BH 1993/516
1993.08.01.
I. A károsult és a károkozó megállapodhatnak természetbeni (pl. szolgáltatás nyújtásával történő) kártérítésben [Ptk. 355. § (1)-(2) bek.].
II. Az egyezség formájában létrejött megállapodás a vagyonbiztosítási szerződés alapján helytállásra kötelezett biztosítót csak akkor köti, ha azt a maga részéről is elfogadja, de ha a szolgáltatás pénzbeli értéket képvisel és a szolgáltatás teljesítése bizonyítható, a biztosító azt nem kifogásolhatja [Ptk. 559. § (1) és (2) bek., (4) bek.].
A felek vagyonbiztosítási szerződést kötöttek többek között a hévízi kemping vagyon- és felelősségbiztosítására is. Ebben a kempingben szállt meg H. R., akinek a lakókocsijára 1989. augusztus 20-án egy szélvihar következtében letört faág ráesett, s abban kárt okozott. A felperes a károsulttal szemben a kártérítési felelősségét a számlával igazolt 10 800 DM összegben elismerte, és a kár megtérítésének módját egyezségben rendezték.
A felperes a vagyonbiztosítási szerződés alapján a kárigényét az alperesnél bejelentette, aki a kár megtérítése elől elzárkózott. Ezért a felperes a keresetében 435 316 Ft és ennek évi 2%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a biztosítási általános feltételek 32. záradéka szerint az alperes felelőssége fennáll, mert ezen záradék kimondja, hogy a szálloda, a panzió és a kemping fenntartói minőségben - a felelősségbiztosítási feltételek keretei között - a biztosítás kiterjed mindazon fizető vendégeket ért személyi, sérülési és tárgyrongálási károkra, amelyekért a biztosított a magyar jog szerint kártérítési kötelezettséggel tartozik. A kockázatviselés helyén bekövetkezett, a „fizető” vendégeket ért tárgyrongálásból eredő károk esetén a biztosító nem hivatkozhat arra, hogy a kár szerződéses jogviszonyból ered. Előadta, hogy a kárt olyan módon térítette, illetve téríti meg a károsultnak, ahogy azt az 1990. szeptember 28-án létrejött megállapodás tartalmazza, vagyis 1990. október 1. és 1996. március 31. között a külföldi fél részére a kár megtérítéseként biztosítja a 60 m2 területet két személy részére áramszolgáltatással.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatta a felelőssége jogalapját és a kár összegét. Utalt a vagyonbiztosítási feltételek IV/c 2/b pontjában foglaltakra, s kifejtette azt az álláspontját, hogy a felperes a száraz faágat nem vágta le, s ezáltal ügyfelével szemben hibás teljesítést nyújtott. Egyébként pedig a felperes nem igazolta számlával a kár összegét és annak a károsult részére történő kifizetését.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a vagyonbiztosítási feltételekre és a Ptk. 559. §-a (1) és (2) bekezdésére hivatkozva azért utasította el, mert a felperes nem bizonyította, hogy a külföldi fél kárát megtérítette. Ez pedig az áthárítási igény érvényesítésének előfeltétele.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást tévesen értelmezte, mert a károsulttal a megállapodást éppen azért kötötte meg, mert kártérítésként kapta meg a károsult az ingyenes kempingszolgáltatást 1990. október 1. és 1996. március 31. közötti időre.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy az eddig megállapított tényállás az ügy megnyugtató eldöntéséhez nem elegendő.
A felperes a keresetében azt adta elő, hogy a károsulttal a kár megtérítését oly módon rendezte, hogy a kempingben nyújt a károsult részére ingyenes szolgáltatást 1990. október 1. és 1996. március 31-e között. A Ptk. 559. §-ának (4) bekezdése szerint a biztosított és a károsult egyezsége a biztosítóval szemben csak akkor hatályos, ha azt a biztosító tudomásul vette. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a ténylegesen felmerült kár megtérítése alól is mentesülhet, ha annak a Ptk. 559. §-ának (1) bekezdése szerinti jogalapja fennáll.
A Ptk. 355. §-ának (1) és (2) bekezdéséből következően a kártérítés lehet pénzbeni vagy természetbeni. A felelősség módjait illetően ugyan a törvény megállapítja, hogy milyen sorrendet kell igénybe venni - az eredeti állapot helyreállítása, ha ez nem lehetséges vagy a helyreállítást a károsult alapos okkal nem kívánja, a pénzbeni kártérítés. A törvény azonban nem zárja ki azt a lehetőséget sem, hogy amennyiben a károsult eltekint az eredeti állapot helyreállításától, a pénzbeni kártérítés helyett valamilyen szolgáltatás formájában fogadja el a kártérítést, vagyis a kár megtérítésének a módja lehet készpénz helyett valamilyen szolgáltatás is. Ezért nem lehet figyelmen kívül hagyni a felperes és a károsult között az 1990. szeptember 28-án létrejött azt a megállapodást, amely szerint a felperes olyan szolgáltatást nyújt a károsultnak, amelynek értéke pénzben kifejezhető. Ezen megállapodás tartalmát az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja folytán nem vizsgálta, ezért nem kötelezte a felperest, hogy annak a hiteles magyar nyelvű fordítását is csatolja be. Azt sem tisztázta, hogy a felperes a megállapodást 1990. október 1-jét követően teljesítette-e.
A kártérítés módján kívül vitás a felek között az is, hogy a perbeli kárra a felek között érvényesen létrejött vagyonbiztosítási szerződés kiterjed-e. A felperes azt állítja, hogy a vagyonbiztosítási szerződés részét képező biztosítási feltételekhez - amelyre az alperes a védekezését alapozza - egy záradék is tartozik, s erre a záradékra hivatkozva kérte a felperes az alperes megtérítési felelősségét megállapítani. Az elsőfokú eljárásban a bíróság nem vizsgálta, hogy valóban van-e ilyen záradék. A felperes által fénymásolatban csatolt kivonatból nem állapítható meg, hogy az milyen szerződés része.
Ezeknek a releváns tényeknek a megállapítása további széles körű bizonyítást igényel, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban vizsgálni kell, hogy a perbeli vagyonbiztosítási szerződéshez tartozik-e záradék, s ennek eredetben való csatolására kell a feleket kötelezni. Amennyiben a záradék a felperes állítását igazolja, akkor kötelezni kell a felperest, hogy a károsulttal kötött megállapodás magyar nyelvű hiteles fordítását csatolja be.
A Ptk. 559. §-a és a biztosítási szerződés szerint a biztosító olyan kár megtérítése alól köteles a biztosítottat mentesíteni, amelyért a jogszabály szerint felelős. Vizsgálni kell tehát azt is, hogy a károsult milyen mértékű kárt szenvedett, és ezt a kárt kompenzálja-e a felperes által nyújtott szolgáltatás értéke. Amennyiben a felperes által nyújtott szolgáltatás értéke több, mint a károsult kára, abban az esetben csak annak a kárnak az összegét követelheti a felperes, amennyi a károsultat a perbeli esemény folytán érte. Ha pedig a felperes által a károsultnak nyújtott szolgáltatás értéke kevesebb, mint a károsultat ért kár összege, abban az esetben a felperes csak a szolgáltatás értékére tarthat igényt.
Tekintettel arra, hogy a felperes a szolgáltatást 1990 és 1996 között nyújtja, ezért meg kell állapítani, hogy a határozathozatalig a károsult a követelést mennyiben elégítette ki, s ennek megfelelően kell az alperest marasztalni. (Legf. Bír. Gf. I. 31 484/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás