GK BH 1993/519
GK BH 1993/519
1993.08.01.
Visszvégrehajtás kizártsága, ha erre nem az ügy érdemében hozott olyan jogerős határozat alapján kerül sor, amely a felperes polgári jogi igényének alaptalanságát megállapítva a keresetet érdemben elutasította, vagy a pert megszüntette [1979. évi 18. tvr. (Vht.) 10-13. §-ai, 21. §, 100. §, 101. §; 14/1979. (IX. 17.) IM r. 18. § (1) bek.; Pp. 212. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság végzésében az 1979. évi 18. tvr. (a továbbiakban: Vht.) 101. §-ában, valamint a 100. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra utalással kötelezte a felperest a tévesen jogerősített, megjelölt számú fizetési meghagyás alapján az általa az alperes számlájáról azonnali beszedési megbízással érvényesített - összegszerűen meg nem jelölt - követelés visszafizetésére. Az erről rendelkező határozatot a fellebbezésre tekintet nélkül előzetesen végrehajthatónak nyilvánította.
Megállapította ugyanakkor, hogy az alperes a fizetési meghagyás ellen a törvényes határidőn belül ellentmondást nyújtott be, ennek ellenére a bíróság a fizetési meghagyást tévesen jogerősítő záradékkal látta el. Az 1991. augusztus 3-án jogerőre emelkedett végzésében a fizetési meghagyás jogerősítő záradékának törlését rendelte el, ezt megelőzően azonban a felperes az alperes bankszámlájáról a követelés egy részét azonnali beszedési megbízással már leemelte. A fizetési meghagyásos eljárás - az alperes ellenmondása folytán - perré alakult, az jelenleg is folyamatban van, ezért a felperes az alperessel szemben a Vht. 100. §-ának (1) bekezdése alapján - végrehajtható határozat hiányában - végrehajtást jogszerűen nem vezethetett.
A végzés ellen a felperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését kérte. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság által hozott végzés nem illeszthető be az elsőfokú eljárás szabályai közé, az nem tartalmaz és nem is tartalmazhat ideiglenes intézkedést, mert annak nincsenek meg a törvényben írt előfeltételei, egyéb intézkedéssel pedig a felperes az összeg visszafizetésére nem kötelezhető.
Sérelmezte a végzés előzetesen végrehajthatónak nyilvánítását is, mert nem kerülhetnek alkalmazásra a Vht. 100. és 101. §-aiban foglalt rendelkezések. A bíróság legfeljebb a Vht. 39. §-ában foglalt rendelkezés figyelembevételével az eljárást felfüggeszthette volna. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a perbeli végzés meghozatalának nem voltak meg az anyagi jogi, az előzetes végrehajthatóság elrendelésének pedig az eljárásjogi feltételei.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság a döntése alapjául a Vht. 100. és a 101. §-aiban foglalt rendelkezéseket jelölte meg, ezek alapján kötelezte a felperest az általa végrehajtott összegek visszafizetésére. A hivatkozott jogszabályhelyek a gazdálkodó szervezetekkel szemben hozott jogerős határozatok végrehajtásának szabályait tartalmazzák, nem adnak azonban jogi lehetőséget arra, hogy a bíróság végzéssel kötelezze a felperest a már végrehajtott követelés visszafizetésére azon a címen, hogy a végrehajtásnak - jogerős határozat hiányában - nem voltak meg a törvényi feltételei. Ha a végrehajtási lapot a Vht. 10-13. §-ának megsértésével állították ki, a Vht. 21. §-a szerint azt vissza kell vonni. Amennyiben pedig a végrehajtás a Vht. 100. §-a alapján történt - az előbbiekkel analóg módon -, a végrehajtási záradék törléséről a pénzintézetet értesíteni kell, amely végrehajtható határozat hiányában az azonnali beszedési megbízást nem teljesítheti. Peres eljárásban kell eldönteni azt a kérdést, hogy az adós valóban tartozatlanul fizetett-e, mert a felperesi követelésnek hiányzott a polgári anyagi jogi alapja, mert ez csak ítélettel dönthető el [Pp. 212. § (1) bek.].
Az alperes azért kérte az azonnali beszedési megbízás útján kifizetett összeg visszafizetését, mert a bíróság a fizetési meghagyás jogerősítő záradékát törölte, és mert álláspontja szerint a felperesnek nem tartozik.
A bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. tvr. végrehajtása tárgyában kiadott - többször módosított - 14/1979. (IX. 17.) IM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 18. §-ának (1) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy ha az adós közokirattal igazolja, vagy egyébként közokiratból megállapítható, hogy a Vht. 100. és 101. §-ai szerinti eljárás alapjául szolgáló határozatot jogerős határozat hatályon kívül helyezte, vagy megváltoztatta, a bíróság az adós kérelmére végzéssel kötelezze a végrehajtást-kérőt, hogy részben vagy egészben térítse vissza az adósnak a végrehajtási eljárás során kapott összeget és a végrehajtási költséget. Amennyiben az elsőfokú bíróság az adós beadványát tartalma szerint ilyen kérelemnek tekintette - minthogy a jogerősítő záradék törlésével a fizetési meghagyás is hatályát vesztette - a következők miatt nem adhatott volna ennek a kérelemnek helyt.
A fenti rendelkezés szerint visszvégrehajtásra akkor kerülhet sor, ha az azonnali beszedési megbízás alapjául szolgáló határozatot olyan - az ügy érdemében hozott - jogerős határozat változtatta meg, vagy helyezte hatályon kívül, amely azt állapította meg, hogy a felperes keresete alaptalan, az igénye valamilyen okból nem érvényesíthető, ezért a keresetet elutasította, vagy a pert megszüntette. A perbeli esetben az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyezte ugyan a fizetési meghagyás jogerősítő záradékát, e végzés alapján azonban visszvégrehajtásra mégsem kerülhet sor, tekintettel arra, hogy ez a végzés érdemben nem döntötte el a vitás jogot, ehhez a peres eljárás lefolytatására és az azt érdemben lezáró határozat meghozatalára van szükség. Ettől a határozattól függ, hogy a felperes fizetési meghagyással érvényesített követelése részben vagy egészben alapos-e. Mindaddig, amíg az eljárás érdemben jogerősen be nem fejeződik, és ennek során a bíróság a felperes keresete tárgyában jogerős határozatot nem hoz, nem lehet megállapítani, hogy a kifizetés valóban jogalap nélkül történt-e, és hogy a végrehajtott összeg visszajár-e az alperesnek. Visszvégrehajtás elrendelésére ezért az eljárás jelen szakaszában nincs törvényes lehetőség, arra csupán a jogerős döntést követően - annak tartalmától függően - kerülhet sor. (Ugyanezen elvi alapon foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a PJD VII. kötetének 528. sorszám alatt közzétett eseti döntésében.)
A fentebb kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a alapján alkalmazandó 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperesnek a visszvégrehajtás elrendelésére irányuló kérelmét elutasította. (Legf. Bír. Gf. I. 31 207/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás