KK BH 1993/523
KK BH 1993/523
1993.08.01.
I. Súlyos eljárási szabálysértés, ha a vadásztársaság fegyelmi bizottsága üléséről jegyzőkönyv nem készül, illetőleg ha kizárást kimondó közgyűlési határozatot nem indokolják [1989. évi II. tv. 10. § (1) bek.].
II. A törvénysértő fegyelmi határozat megsemmisítése esetén a bíróság új határozat hozatalát nem rendeli el [1989. évi II. tv. 16. § (2) bek. a) pont].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperest az alperes vadásztársaság fegyelmi bizottsága az 1992. január 20-án kelt határozatával az alperes fegyelmi szabályzata II. fejezete 3. §-ának d) pontjában foglalt fegyelmi vétség elkövetéséért kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Az elsőfokú fegyelmi határozat ellen a felperes fellebbezett. Az alperes 1992. február 29-én tartott közgyűlése határozattal a felperes fellebbezését elutasította, és a fegyelmi határozatot helybenhagyta. A közgyűlési határozat indokolást nem tartalmazott.
A felperes keresetében a határozatok megsemmisítését és annak megállapítását kérte, hogy fegyelmi vétséget nem követett el. Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperes vadásztársaság "1991. február 29. napján" megtartott közgyűlésén hozott határozatát - az alperes fegyelmi bizottsága 1992. január 20. napján hozott határozatára is kiterjedően - hatályon kívül helyezte. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 8000 Ft perköltséget. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy érdemben nem vizsgálta a fegyelmi határozatokat, mert olyan eljárási szabálytalanságot észlelt, amely a hozott határozatokat megalapozatlanná teszi. A vadásztársaság fegyelmi bizottsága ugyanis megsértette saját fegyelmi szabályzatának rendelkezéseit, mivel az 1992. január 3. napján megtartott tárgyalást követően a bizonyítás-felvételről jegyzőkönyvet nem vett fel, arra a felperest nem idézte meg, ezzel szemben írásban közölték vele, hogy védekezését minden vonatkozásban egyhangúlag elfogadták. Ugyancsak eljárási szabályt sértett az alperes közgyűlése, mivel a kizárás fegyelmi büntetést jóváhagyó határozatát nem indokolta meg.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. A fellebbezésben kifejtett álláspontja szerint az alperes fegyelmi jogkört gyakorló szerveinek eljárása megfelelt az alperes fegyelmi szabályzatában foglalt rendelkezéseknek, és eljárási szabálysértést sem követtek el.
A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján a tényállást helyesen állapította meg, és a bizonyítékok megfelelő mérlegelésével érdemben is helytálló döntést hozott.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában foglaltakon túlmenően a következőkre mutat rá a Legfelsőbb Bíróság. Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Etv.) 10. §-ának (1) bekezdése értelmében a társadalmi szervezet valamely szervének törvénysértő határozatát bármely tag - a tudomására jutástól számított 30 napon belül - a bíróság előtt megtámadhatja. Az Etv. 6. §-ának (1) bekezdése szerint a társadalmi szervezet alapszabálya az abban meghatározott célkitűzéseknek megfelelően biztosítja a szervezet demokratikus, önkormányzati elven alapuló működését, elősegíti a tagok jogainak és kötelességeinek érvényesülését. Az alperes alapszabálya 30. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a fegyelmi bizottság hatáskörére és eljárására a fegyelmi szabályzatban foglaltak az irányadók. Az alperes fegyelmi szabályzata részletesen rendelkezik a fegyelmi eljárás lefolytatásáról, és meghatározza a fegyelmi eljárás formai és tartalmi követelményeit. A legsúlyosabb fegyelmi büntetés - a vadásztársaságból való kizárás - kiszabása esetén különösen gonddal kell vizsgálni, hogy a vadásztársság fegyelmi szervei eljárásuk során betartották-e a fegyelmi szabályzat előírásait és a fegyelmi alá vont vadásztársasági tag élhetett-e a szabályzatban rögzített jogaival, számára a védekezés lehetőségét biztosították-e.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy sem a fegyelmi bizottság, sem az alperes közgyűlése a fegyelmi szabályzat előírásait nem tartotta be maradéktalanul. A fegyelmi szabályzat 16. §-ának (3) bekezdése értelmében a fegyelmi döntéseket a fegyelmi szervek szótöbbséggel hozzák. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt. A Legfelsőbb Bíróság súlyos eljárási szabálysértésnek értékelte, hogy a vadásztársaság fegyelmi bizottsága az 1992. január 20-án megtartott üléséről - melyen az elsőfokú fegyelmi határozatot meghozta - jegyzőkönyvet nem vettek fel. Így nem állapítható meg, hogy a fegyelmi ülésen a fegyelmi bizottság mely tagjai vettek részt, és döntésüket milyen szavazati arányban hozták meg. Nem állapítható meg ezért, hogy az elsőfokú fegyelmi határozat megfelel-e a fegyelmi szabályzat 16. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezésnek, ezért törvényessége sem ítélhető meg.
Ugyancsak súlyos eljárási szabálysértést valósított meg az elsőfokú bíróság által is feltárt az a körülmény, hogy a közgyűlés határozatát nem indokolták meg. Mivel a közgyűlés határozata bíróság előtt megtámadható, az indokolás elmaradása miatt a bíróság nem ítélheti meg, hogy a kizárás fegyelmi büntetést kimondó közgyűlési határozat kellően megalapozott-e. A felperes által támadott közgyűlési határozat ugyanis még azt az utalást sem tartalmazza, hogy a közgyűlés a fegyelmi bizottság határozatát helyes indokai alapján hagyta-e helyben.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Észlelte a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részében tévesen 1991. február 29-i időponttal jelölte meg az alperes közgyűlését, melynek helyes dátuma 1992. február 29.
Az Etv. 16. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint a bíróság az ügyész keresete alapján megsemmisítheti a társadalmi szervezet törvénysértő határozatát, és szükség szerint új határozat hozatalát rendelheti el. Mivel az Etv. a társadalmi szervezet tagja által indított perek esetében a bíróság által hozható határozatokról nem rendelkezik, az irányadó bírói gyakorlat szerint a bíróság ezekben az esetekben az Etv. 16. §-a (2) bekezdésének a) pontját alkalmazza. Fegyelmi ügyekben a törvénysértő fegyelmi határozat megsemmisítése esetén új határozat hozatalát nem rendeli el, mivel a társadalmi szervezet belső autonómiája körébe tartozik annak eldöntése, hogy kíván-e a fegyelmi eljárás alá vont tagja ellen új fegyelmi eljárást lefolytatni és törvényes fegyelmi határozatot hozni. A Legfelsőbb Bíróság mindezeknek megfelelően pontosította az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részét.
A pervesztes alperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperes másodfokú perköltségének megfizetésére, amelynek megállapításánál a jogi képviselő munkadíját, készkiadásait és a fellebbezési tárgyaláson való megjelenéssel járó útiköltséget vette figyelembe. (Legf. Bír. Kf. II. 25 344/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás