MK BH 1993/531
MK BH 1993/531
1993.08.01.
A kölcsönszerződésen alapuló jogvita elbírálása a helyi bíróság hatáskörébe tartozik. Ha az elszámolás kapcsán az ellenérdekű fél munkabér-követelése tekintetében is jogvita keletkezik, azt a jogosult csak munkaügyi perben érvényesítheti [Ptk. 523. §; Pp. 22. § (1) bek.; 1992. évi XXII. tv. 199. § (1)–(3) bek.].
Az alperes 1990. január 1. napjától állt munkaviszonyban a felperessel. A felek között 1990. április 17-én létrejött kölcsönszerződés alapján a felperes 6 hónapra 300 000 forintot évi 30%-os kamatra adott kölcsön az alperesnek. Az alperes munkaviszonya ezt követően megszűnt.
A felperes 1992. március 12-én fizetési meghagyás kibocsátása iránt kérelmet nyújtott be a városi bírósághoz. Arra hivatkozott, hogy az alperes a kölcsönt a szerződésben megjelölt határidőig nem fizette meg, és tartozása van az esedékes kamatok tekintetében is.
Az alperes ellentmondásában nem vitatta, hogy 300 000 forintot a volt munkáltatójától, a felperestől kölcsön címén felvett. Előadta, hogy a munkaviszonyának megszűnésekor készült elszámolás szerint a felperesnek munkabér címén tartozása állt fenn, és a feleket kölcsönösen terhelő tartozás következtében a felperest 35 138 forint munkabér-különbözet terheli.
A városi bíróság végzésével a pert megszüntette, és hatásköre hiányának megállapítása mellett az iratokat áttette a munkaügy bírósághoz. A végzés indokolása szerint a munkaviszony megszűnésekor a felek elszámolást készítettek. Figyelembe vették a felperest terhelő munkabértartozást, az alperesnek a munkaviszonya folytán fennálló kártérítési kötelezettségét és a 300 000 forint kölcsöntartozást is. Mindezek miatt a fennálló tartozás a munkaviszonnyal áll összefüggésben, ezért annak elbírálására a munkaügyi bíróságnak van hatásköre.
A munkaügyi bíróság végzésével ugyancsak hatáskörének hiányát állapította meg, és az iratokat az eljáró bíróság kijelölése végett felterjesztette a Legfelsőbb Bírósághoz. Álláspontja szerint a felek között megkötött kölcsönszerződésből eredő tartozás megfizetése tárgyában indult per elbírálására a munkaügyi bíróságnak nincs hatásköre.
A munkaügyi bíróság álláspontja helytálló.
Az alperes ellentmondásában előadta, hogy a felperestől – kölcsön címén – 300 000 forintot felvett, de tartozását a végelszámolásnál kiegyenlítette.
A felperes követelése tehát a Ptk. 523. §-án alapuló kölcsönszerződésből eredő tartozás miatt áll fenn, ennek elbírálása azonban nem a munkaügyi, hanem a helyi bíróság hatáskörébe tartozik, amely az adott ügyben a városi bíróság [Pp. 22. §-ának (1) bekezdése].
E követelés jogi megítélésén és az eljáró bíróság kijelölésén – a hatáskör megállapítása szempontjából – nem változtat az a körülmény sem, ha az alperes esetleg a kölcsöntartozás egy részét vagy egészét önkéntes teljesítés vagy a munkabéréből történt levonás útján kiegyenlítette. E perben kell eldönteni azt a kérdést, hogy az alperesnek keletkezett-e a kölcsönszerződés folytán tartozása, és ha igen, azt részben vagy egészben kifizette-e.
Helytállóan utalt a munkaügyi bíróság arra, hogy a periratok tartalmából az is megállapítható, hogy az alperes a felperessel szemben munkaviszonyból származó követelést kíván érvényesíteni. Ezt a követelését – az elévülési időn belül – munkaügyi vita keretében érvényesítheti [a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 194. §-a, 199. §-ának (1)–(3) bekezdése]. A helyi bíróság hatáskörébe ugyanis nem tartozik sem a munkaviszonyból származó követelés elbírálása, sem pedig – a Pp. 356. §-ának (3) bekezdésében foglaltak kivételével az ilyen követelésből eredő beszámítás engedélyezése. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság eljáró bíróságul a városi bíróságot jelölte ki. (Mpk. I. 10 338/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás