BK BH 1993/534
BK BH 1993/534
1993.08.01.
Jogos védelem okából nem büntethető az elkövető, ha a testi épsége ellen irányuló támadást, életveszélyt okozó testi sértéssel hárítja el, de az arányosság túllépése a sértett által kiprovokált pánikhelyzetében a tudatszűkült állapotával állt összefüggésben [Btk. 29. § (2) és (3) bek., 170. § (5) bek. 1. ford.].
A megyei bíróság a megismételt eljárás során meghozott ítéletével az fk. vádlottat, életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 120 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 50 forintban állapította meg, és a kiszabott 6000 forint pénzbüntetés végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette. A megállapított tényállás lényege a következő.
A fiatalkorú vádlott a cselekmény elkövetésekor még csak a 16. életévét töltötte be, nemrég fejezte be a tanulmányait, kőműves szakképzettséget szerzett, de munkaviszonyt nem sikerült létesítenie, 5700 forint munkanélküli-segélyben részesül, szüleivel lakik közös háztartásban, akik szintén munkanélküli-segélyből élnek. A fiatalkorú vádlott gyermekkorában ideggyógyászati kezelés alatt állt, rendszeresen szed még ma is idegnyugtató gyógyszereket, érzelmileg kissé esékeny, fokozott indulatmozgósításra képes, önfegyelme, indulatainak kontrollálása hiányos, de a beszámítási képességét érintő kóros állapotban nem szenved, és a cselekmény elkövetésekor sem szenvedett.
A fk. vádlott a cselekményt megelőző időszakban egy leánynak udvarolt, és ez nem tetszett az ugyancsak a községben lakó V. Z.-nek és a testvérének, V. S. sértettnek. Emiatt több ízben fenyegetőleg léptek fel a fiatalkorú vádlottal szemben, ezért a vádlott félt a V. testvérektől, kerülte őket, s ha a szomszédos községben levő diszkóba ment szórakozni, egy összecsukható zsebkést tartott magánál. A vádbeli napon a fiatalkorú vádlott 18 óra körül ismerősével gyalog indult a szomszédos község diszkójába. Előtte 3 cl "kevertet" ivott meg. 21 óra 30 perc körül értek a diszkóba, ahová V. Z. és V. S. már előbb odaértek. V. Z. ittas állapotban volt, és amikor a vádlott be akart menni a diszkóba, az útját állta, majd kétszer "lefejelte", a homlokával a vádlott homlokára ütött. A vádlott otthagyta, beszaladt a helyiségbe, és ismeretlen személyek asztalához ült le, ahol 3 cl tömény italt és egy üveg sört fogyasztott el.
V. Z. és V. S. is bement a helyiségbe, és amikor a vádlott mellett haladtak el, V. Z. hátulról ököllel a vádlott tarkójára ütött.
A vádlott 21 óra 45 perc körüli időben haza akart menni, és odament az utcán a bisztró sarkánál beszélgető barátjához. V. Z. és V. S. is odament a beszélgetőkhöz, és V. S. azt kérdezte a vádlottól, hogy miért bántotta az öccsét, majd tenyérrel arcul ütötte a vádlottat, akinek a barátja közéjük állt. A fiatalkorú vádlott az ütés után elszaladt a bisztró oldalán levő utcába, és kb. 15-20 méterre megállt egy ház előtt a kerítéssel szemben, azt két kezével megfogva. V. S. sértett ezután kb. 5 perc múlva a vádlott után ment, majd ököllel a bal halántékán megütötte úgy, hogy a vádlott a betonjárdára, térdre esett. Ekkor a vádlott a rajta levő melegítőalsó korcából elővette a 9 cm pengehosszúságú hegyes zsebkését, kinyitotta, és vagy még térdelő, vagy álló testhelyzetből a vele szemben álló V. S. sértettet közepes erővel a hasán és a bal vállán megszúrta. A sértett elszaladt, a vádlott is arra szaladt késsel a kezében, majd a nagyanyjához ment, ott még egy kést magához vett, és elbújt a kertben.
A vádlott által okozott hastájéki szúrás áthatolt a hasfalon, a májat is érintette, és közvetlen életveszély alakult ki, a válltájéki szúrás csak a vállizmokat érintette. A hasi sérülés 6-8 hét alatt gyógyult.
A vádlotton a V. testvérektől származó bántalmazás következtében külsérelmi nyom nem keletkezett.
A fiatalkorú vádlott pánikreakcióban cselekedett, az elkövetéskor élettani tudatszűkült állapotban volt.
Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért és megalapozatlanság miatt fellebbezett. A vádlott és a védő az elsőfokú bíróság ítéletét tudomásul vette.
A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést módosítással tartotta fenn: a megalapozatlanságra irányuló ügyészi fellebbezést visszavonta, és végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy a megyei bíróság büntetőeljárási szabályt nem sértett, a hatályon kívül helyezést követően a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásának maradéktalanul eleget tett, a bizonyítékokat feltárta, azokat megfelelően értékelte, a tényállást megalapozottan állapította meg, amit a Legfelsőbb Bíróság irányadónak tekintett a másodfokú eljárásban.
A történések egész folyamatát figyelembe véve, a cselekménysor összefüggő vizsgálata alapján lényegében helyesen ítélte meg az elsőfokú bíróság, hogy a fiatalkorú vádlott a cselekmény véghezvitelének időpontjában jogos védelmi helyzetben volt.
A szükségesség megítélésénél azonban nem lehet kizárólag csak a támadó és védekező személynél levő eszközt, illetve eszközöket mechanikusan vizsgálni, hanem a konkrét veszélyhelyzetet, az egymással szemben álló személyek adottságait, a fizikai erőviszonyokat, az ezekből fakadó támadási és védekezési lehetőségeket kell értékelni. Az arányosság szempontjából azt kell vizsgálni, hogy az elhárító magatartás nem idézett-e elő aránytalanul nagyobb sérelmet, mint amelyet a jogtalan támadás okozott volna. A testi sértési cselekmények esetében az elhárító magatartásnak arányban kell állnia a támadással. Mind a szükségességet, mind az arányosságot elsősorban a tárgyi tényezőkből kiindulva kell megítélni.
Az adott esetben nem kétséges, hogy az fk. vádlott az elhárítás szükséges mértékét túllépte, mert a testi épsége ellen irányuló közvetlen támadást, életveszélyt okozó testi sértést okozva hárította el. Az ijedtségből fakadóan azonban az elkövető felismerési, akarati vagy értékelő-képességét kizáró vagy korlátozó tudatzavar azt eredményezheti, hogy a megtámadott személy az ellene irányuló támadást az elhárítás időpontjában a valóságosabbnál súlyosabbnak ítéli meg, illetőleg azt súlyosabban viszonozza.
Azt, hogy a jogtalan támadás az elkövetőben milyen hatást váltott ki, az ijedtség kizárta vagy korlátozta-e a védekezés szükséges mértékének a felismerésére vonatkozó képességében: olyan kérdés, amelyet annak alapján kell megítélni, ahogyan a kialakult helyzetet a megtámadott észlelte. Ebből a nézőpontból kell vizsgálni, hogy mennyiben volt elvárható a megtámadottól, hogy a támadás elhárításához szükséges módot és mértéket megfelelően válassza meg. Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor azt állapította meg, hogy bár a vádlott lélektanilag tudatszűkült állapotban volt, de az adott helyzetben a tudata átfogta, hogy ha a sértettet a késsel, közepes erővel életfontosságú szerveket is tartalmazó testrészén megszúrja, életveszélyes sérülés keletkezhet, és ebbe a lehetőségbe belenyugodva, eshetőleges szándékkal cselekedett, ezért a bűnösség megállapításának van helye, és a Btk. 29. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával csupán a büntetés korlátlan enyhítésére nyílik lehetőség.
Ennek a jogi álláspontnak a kialakítása során az orvosszakértői vélemény nem került kellő értékelésre. Az igazságügyi orvos szakértői vélemény szerint a fiatalkorú vádlottnál már a cselekményt megelőző időszakban akut félelemérzet alakult ki, a cselekmény egy provokációsorozat betetőzése volt, a pánikhelyzetben, fiziológiás reakcióként - a sarokba szorított helyzetben - minden más védekezési lehetőség kizártsága folytán, élettani tudatszűkült állapotban cselekedett. A fiatalkorú vádlott esetében nem a halántékára kapott ütés, hanem a pánikhelyzet váltotta ki a tudatszűkült állapotot. A vádlott ebben a tudatszűkült állapotban képtelen volt arra, hogy a védekezéshez szükséges mértéket megválassza, lehetetlen volt számára annak reális felmérése, hogy a sértett támadásának elhárítása esetleg más módon is elérhető, az ellene irányuló jogtalan támadás elhárításának szükséges mértékét tehát a vádlott azért lépte túl, mivel ijedtsége és félelemérzete folytán azt nem volt képes felismerni.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a vádlott esetében nem a Btk. 29. §-ának (3) bekezdése szerint a jogos védelem szükséges mértékének a túllépése történt, hanem a Btk. 29. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel a vádlott büntetőjogi felelőssége megállapításának nincs helye.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a fk. vádlottat, az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt ellene emelt vád alól - büntethetőséget kizáró okból - a Be. 214. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján felmentette. (Legf. Bír. Bf. III. 224/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás